Élménybeszámolók

Mi is Banszko-ban töltöttük idén a sí szabadságunkat. Szegedről indulva 7.30 perc alatt elérhető a terep és tényleg szinte végig autópályán lehet utazni. A visszaút az ünnepi határforgalomra tekintettel, 1 órával tovább tartott.

Szállásunk egy szép, sokmedencés wellness szállodában volt, ahol egy cca 90m2-es kétszintes lakosztályt 320.000 forintért béreltünk. A szállásdíjban a reggeli és a sípálya transzfer is benne foglaltatik. A pályák szélesek, kékek és hosszúak, és kifejezetten nagy szintkülönbséget hidalnak át. Reggelente 15 és 40 perc közötti időtartamokat várakoztunk a gondola aljában. A színvonal simán eléri az átlagos osztrák szintet, én nem tapasztaltam, hogy nem kezelték volna minden nap a pályákat.

Egyetlen negatívum, a völgybe vezető végtelen hosszúságú síút, amelyen a boardosok részére a lejutás igazi kínszenvedés, ugyanakkor a kezdő síelőknek ideális terep a kellő lécbiztonság megszerzésére.

A síbérlet szintén 320.000 forint volt két felnőttnek és három gyermeknek. (12,16,17) A sípályán elképesztő árakkal dolgoznak a vendéglátó egységek, (pl. egy forró csokit 1600ft.) Jobban megéri inkább visszacsúszni a városba és valami street-food kaját venni a gondola melletti parkolóban.

A síközönség nagy részét a bolgárok mellett a britek alkotják, de sokan vannak Romániából és Izraelből is. Magyarokkal egy hét alatt nem találkoztunk. Úgy gondolom, hogy akik az ország dél-keleti részéről indulnak azoknak megfontolandó választás a balkáni síelés, óriásit már itt sem lehet spórolni, talán a szállások kedvezőbb ár – érték arányban vannak.

Mi február 18 - 25 között voltunk. Szokásos felállás 2 felnőtt 2 gyerek - Kulmhof apartman. Odaérkezésünkkor először megpróbáltak elhelyezni egy egy légteres apartmanba, de jeleztük, hogy mi nem ilyet, hanem egy két légtereset választottunk. Megoldották. Kaptunk egy három szobásat. A nejem szerint csak a magyar utazási iroda bepróbálkozott, de a labancok minden felár nélkül kicserélték. Igazából majdnem végig rossz idő volt, csupán az első és utolsó nap láttuk a napot. Olyannyira mostoha volt az időjárás, hogy egyik nap síelni sem tudtunk, mert az összes felvonót lezárták. Reggelente vágyakozva néztem a panoráma tévét, ahol mutatták az összes sí terepet. Nassfelden mindig sütött a nap. Persze az ember arra gondol ilyenkor, hogy annak a 4 méter hónak valamikor le is kell esni, ellenben Karintiával, ahol a völgyekben kevesebb hó volt mint nálunk Szegeden. A traktoros kis vonattal közelítettük meg a terepet, igaz olyan is előfordult, hogy az első járat nem közlekedett, ilyenkor várni kellett 20 percet a következőre. Ez főleg azért bosszantó, mert az első közvetlenül a megy a második, pedig még a szomszéd faluba is ellátogat és csak 15 perc zötykölődés után teszi ki az embert a beszállásnál.Hát igen a pályák olyanok amilyenek. Nekem is inkább a karomba és a vállamba volt az izomlázam, mert a két gyereket (6,7) állandóan nekem kellett lökni - húzni - vontatni. Negatívum még, hogy az alsó tanuló pályát csak úgy lehet megközelíteni, hogy az ember vagy felgyalogol, ami kisgyerekekkel - felszereléssel szinte kivitelezhetetlen, vagy felmegy az ülőssel, és két csákányos és egy köteles áthúzó lift és sok talpalás botozás után visszacsúszik az egyes pályán a tanuló pályára. Az is igaz, hogy aki ezt végig csinálja, annak nincs szüksége a tanuló pályára. Próbáltunk oktatást is szerezni a gyerekeknek. Tudtommal a Szilvia az egyetlen magyar nyelvű oktató kint, de sajnos csak magánórákat vállalt, csoportokat nem. Így, ezt a jelentős árkülönbség miatt kihagytuk. Azóta megszületett az elhatározás, hogy a hosszú hétvégén megint kimegyünk. Most Bad - Minntendorf - ban lesz a szállás. A Kulmhof-ban már nem volt szabad hely, meg itt néhány 10.000 forinttal olcsóbb is a történet, bár a szaunáról és a medencéről le kell cserébe mondani. Természetesen így majd a kabinossal kell majd közlekedni, és a kocsit is igénybe kell majd venni minden reggel, de cserébe egyből a jobb esésű, hosszabb pályákon lehet síelni.