Életünk első Tiroli, nagy gleccseri és legtávolabbi síelésünkön vagyunk túl! Bár mikor olaszba (Folgarida - Marilleva) voltunk, még messzebb volt 250 km-rel ,de az utazás az maga a pokol volt. Hosszú. 1000 felett egy nap alatt gyerekekkel sok. A Stubai-gleccser háztól 912 volt, de sokkal kibírhatóbb út, mert végig autópálya! Mesebelien szép hely, szép faluk, széles főút, gyönyörű völgy, melynek végén zsákutcaként a repülőtérnyi parkolók és a gleccser felvonók. Minket kötött a tavaszi szünet üteme, így telibe kaptuk a TÖMEGET! Olasz és német edzőtáborok + a hosszúhétvége vendégei. Én a biztonságos síző, aki kerüli a tömeget és a sorbaállást, hát nem a sporttal voltam elfoglalva, inkább csodáltam a tájat 3000 m-en. Állítólag napi 12-13 ezer ember volt a hosszú hétvégén, a gleccseren. Nagyon túlterhelt felvonók ellenére a pályán olyan iszonyatos tömeg nem volt! Úgy éreztem, 70 % sorba áll 30% síel. A „sokatváráson” kívül nem tudok több negatívumot mondani, mert az a hely több szempontból jobb volt, mint pl. Kaprun. Hosszú nagyon jó minőségű síterep, a csúcsig felmenő kabinos és 6-os felvonók, extra gyerek tanulópályák mihez melegedő és játszóház is tartozott. Itt akár saját kaját, teát fogyaszthattunk, cuccunkat letehettük egész napra ! Mi két termoszba hordtuk fel a teát, de a csapolt sört azért ott vettem (3,60EUR!?? )
Amatőr tanácsom: aki teheti, akkor menjen, ha a környező országokba nincs ünnepnap, bár itt az egész héten nagyon sokan voltak (okt.30-nov5).