Élménybeszámolók

Ugyan nem idén voltam itt, hanem még 2009-ben, attól még jöhet egy beszámoló, jobb később, mint soha. Szóval 2009 márciusában jártam itt.

A terep az alacsony fekvésű Linz-Wels vidéktől délre fekszik, egy-két hegyecske után rögtön a Kasberg jön, vagyis nem is gondoltuk volna, hogy a márciusi melegben lehet síelni az autópályától számított első komolyabb hegyen, márpedig a Kasbergen általában jó hóviszonyok vannak, szűk völgy, északi fekvés és előtte egy árnyékoló hegyvonulat miatt. A völgyben persze lehet meleg, emiatt ott általában nincs túl sok hó, de a tetőn szinte mindig van komolyabb, egy méter feletti mennyiség.

A szállásunk az alsó kabinos lifttől párszáz méterre volt egy hostel-szerű helyen. Nem is volt rossz, egyéb szállások Grünauban és környékén vannak, ami kb 5 km, ez meg kvázi pályaszállás volt. A parkoló is elég meredeken emelkedik felfele, de izzasztó caplatás helyett vannak ingyenes buszok, amik felviszik az embert a parkolótól a kabinos lift völgyállomásáig.

A pályákról annyit, hogy ez egy kifejezetten családosoknak ajánlható hely. Nincs zsúfoltság, és a kabinos lift felső állomásánál több kifejezetten könnyű pálya van (3,4,5 és zauberteppich). Vannak itt kellemes piros pályák is, az 1, 7 és 8 jelűek nem voltak rosszak. A hosszú völgymenetben vannak fekete részek is, de építettek elkerülő piros pályát is a meredek részekhez, így kényelmesen le lehet menni ott is, ha van elég hó, illetve ha jeges lenne középen. Van egy elkerülő kék erdei út is (2-es "pálya"), ami nem túl érdekes és keskeny, de ott mindenki le tud menni a völgybe.

A jobb pályák azonban még feljebb vannak, egy régi kabinos lift megy fel a Regenkar nevű csúcs felé (Gruppenumlaufbahn). Elég érdekes megoldással, 3 db kabin van egymás mellé téve a drótkötélre, és a kötél 4 pontján van elhelyezve ilyen kabinhármas. A ki-és beszállásnál megáll a lift, ilyenkor a félúton levő kabinok megállnak. Nem túl jó érzés a két hegy közötti szakadék felett álldogálni percekig.

A csúcstól egy többféle nehézségben síelhető 4-üléses felvonó jár, talán ez volt az általam legtöbbet használt lift, a 9, 10, 11-es pályákkal. Jó még a kissé távolabb fekvő Spitzplaneck 12 és 13-mas pályája is.

Erről a hegycsúcsról a 2-es kék pálya visz vissza a Talabfahrt felé. Ugyan hosszúnak hosszú, de a nagy része a két hegy közötti gerincen húzódó keskeny hegyi út, ami alig lejt. Rossz időben (erős szél például) a két hegy közötti kabinos nem jár, ilyenkor a felső pályák megközelíthetetlenek.

A terep előnye, hogy általában kevesen vannak, ugyanakkor 40 km pálya van. Sajnos azonban a 40 km úgy jön össze, hogy van két hosszú Talabfahrt, van egy kb kilométer hosszú ülőfelvonó, amihez többféle pálya megy, és van egy csomó 6-800 méter hosszú húzólift, amikhez tartozó pályák hasonló hosszúságúak. Vagyis azért ilyen hosszú a pályarendszer, mert egy-egy rövid felvonóhoz sokféleképpen el lehet jutni. Aki szeret jó és érdekes pályákon hosszan, több kilométer hosszan síelni, annak ezt a helyet nem feltétlenül ajánlom. Hétvégére jó volt, mert a 40 km sok variációs lehetőséget ad, de igazán hosszú pálya csak az Spitzplaneckről lejövő 1-es piros, de a völgyben a pluszok miatt a hó elég kásás lett délutánra. Ha a 10, 11, 12, 13 pályák kétszer ilyen hosszúak volnának, akkor ez egy kiváló terep lenne.

Nemrég jöttünk haza egy hosszú hétvégéről Lackenhofból. Ez volt az első alkalom itt és nem csalódtam egyáltalán, azt kaptam, amire a leírásokból és a pályatérkép alapján számítani lehetett.

A terep a viamichelin szerint 404 km-re van Budapesttől, amiből csak az utolsó kb 50 km nem autópálya, ugyanakkor a mellékutakat is folyamatosan tisztítják, mondanom se kell, hogy csontszárazra, nem pedig jégbordásra.

Nagyjából 16 km pálya van és lényegében négy lift, ami nem tűnik soknak, de 2-3 napra pont jó. Pénteken alig voltak és ugyan a hétvégén a parkolók megteltek, de ez a pályákon alig látszott, szerencsére a felvonók elnyelték a tömeget és így nem a pályán volt zsúfoltság. Várni ugyanakkor szombaton sem kellett egyik liftnél sem 2-3 percnél tovább, ami azért igencsak kedvező tud lenni, ha valaki síelni szeretne és nem sorbanállni. Az idő nem volt ugyan túl jó, felhős volt végig, szemerkélő hóval és mínusz 7-8 fokokkal, de legalább szél és hóvihar nem volt.

A pályákról röviden. A Grosser Ötscher liftje ugyan csak kétszemélyes, de nem probléma, mert itt nincsenek sokan, sorban állás nélkül lehet feljutni kb 12 perces liftezés után. Az 1-es pálya klasszikus, nagyon szerettem, jó kis fekete pálya, kanyargós és elég széles. Sajnos azonban a meredeksége miatt több helyen a délutáni órákban elkezdett kilátszani a pálya alja, noha 80 centis havat mondtak rá. Akinek ez túl meredek, a 2-es piros egy rövid keskeny hegyi átvezető út után kiváló pályává válik, kellően tempós, az alsó részén sok enyhe szakasszal. Mindkét pálya nagyon jó, az 1-es pálya egyik hátránya talán még az, hogy a végénél a parkolóhoz vezető úttesten halad át, néha dobhatnának oda egy kis friss havat. Összefoglalva, a Nagy Ötscher nem kezdőknek való, így nem is zsúfolt.

A Kleiner Ötscher pályái a következők: a tetőről induló 3-5-ös pálya jó meredek és nyílegyenes, jól belátni a faluba is a tetőről. Az 5-ös fekete szerintem meredekebb az 1-esnél és délután a felső részén könnyen jegesedik. Kezdőknek itt nem igazán ajánlom. A 3-mas pálya tökugyanaz a nyomvonal, vagyis ez sem piros, hanem fekete, de az elágazásuk után az erdőság felénél kb enyhébb lesz és itt ráadásul kevesebben is jönnek le, mint középen az 5-ösön. A tetőről induló 7-es pálya bemelegítésnek és levezetésnek jó, a középső része érdekes és jól is lejt, ugyanakkor az utolsó 1500 m alig lejt és ennek nagyrésze egy kétsávos út szélességű erdei nyomvonal, nem igazi pálya. A dupla húzólift két oldalán haladó mindkét pálya nagyon jó, a 4-es piros és a 6-os kék is. Érdekes, hogy a 6-oson sincsenek sokan, pedig ezen mehetnének a családosok a gyerkőcökkel meg a síískolások, de mégis alig vannak itt. Talán azért, mert húzófelvonó van az alján. Ebből viszont adódik, hogy ha a kezdők és síiskolások eddig sehol sem voltak, akkor nyilván a 8-as pályán vannak és valóban. Az enyhe lejtésű pálya a 4-es ülővel a kezdőknek van kitalálva, ezért itt nem is síeltünk, csak a nap végén hazafelé menet. A 9-es lift külön van egy kicsit, de át lehet csúszni, viszont ez is húzólift és szerintem meredekebb, mint a 8-as vagy 6-os pályák.

Arra is lehet számítani, hogy versenyek vannak, olyankor a 4-es, 6-os pályák felét el szokták keríteni, de a maradék is elég széles. Pénteken azonban a 7-es is le volt zárva teljesen, ezért a Kleiner Ötscherről csak a feketén lehetett lemenni, érdemes ezeket figyelni a liftek alján, mert meglepődhet az ember odafent.

Jól síelőknek tehát az 1-es, 2-es, 3-4, illetve 5-6 kombináció ajánlott, kezdőknek pedig a 7, 8, de a 6-ost is meg lehet próbálni.

A sorban állás hiánya nagyon feldobja az ember napját, aki szokott Stuhleck-re járni, az tudja, hogy hétvégéken a félórás sorban állás sem lehetetlen, itt azonban egy Grosser Ötscher 1-es pálya lift aljától lift aljáig sorral együtt 17 perc alatt teljesíthető, vagyis óránként akár 8-10 km-t is lehet síelni. Nekem a három nap alatt (a skiline szerint) 140 km jött össze, pedig nem is vártuk meg a liftzárást (igaz, nem is nagyon volt hüttézés, a nap sem sütött).

Jó kis terep, egy hosszú hétvégére baráti társasággal ideális, családoknak és kezdőknek azonban inkább nem ajánlanám, vannak kevésbé zsúfolt terepek a környéken, ahol talán több könnyű pálya van.