Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Brockey kiemelt beszámolói

2017.02.19. Síterep: Les Orres, mások beszámolói
Tavaly (március 5-12) kicsit korábban tudtunk menni síelni, mint ahogyan szoktunk. Nagyon sok új tapasztalatot szereztünk. Sőt, igazából rengeteg új dologgal szembesültünk.
Először is az út teljesen más volt, bár (ellenben velünk) ezzel szerintem már sokan találkoztatok.
A szokásos (Siófok-Szlovénia-Mestre-Milánó-Torinó-Briancon) útvonalon eleinte semmi különös nem történt, aztán Torinó után az erőteljes havazás miatt a Montgenevre-i hágó előtt hólánc feltételére kényszerültünk. Ezzel még nem lett volna semmi probléma, ha a Briancon előtti leereszkedésnél az utolsó körforgalomnál nem közölték volna velünk a rendőrök, hogy sajnos egy busz az úton megcsúszott, és félrefordult. Minket félretereltek (egy parkolóba álltunk ki, ahol már akkor fél méter hó volt), és ott kellett rostokolnunk kb. 2-3 órát. Ez alatt ugye még több hó esett, és így akiket szintén ide irányítottak, azok is megcsúsztak, így tőlük nem nagyon lehetett később kimenni a parkolóból. De szerencsésen el tudtunk jutni Brianconba, ahol minden mennyei jóban részesültünk (tankolás, bevásárlás, hólánc levétele). Viszont mivel elszakadt a hóláncunk, legközelebb vinni fogunk magunkkal fogót, és kalapácsot is. Ezt mindenkinek javaslom. Hiába volt pótláncszem, nem tudtuk mivel ráerősíteni. Egy kulcstartó karikát raktunk az elszakadt láncszem helyére.
Még így is egész jó időt futottunk, mert kb. negyed 1-kor (12:15) indultunk tovább Les Orres felé.
Nekem, aki a sofőr voltam (és egész éjszaka vezettem), egy rémálom volt a 65km-en eltöltött 4 óra. A táv kb. 2/3-ig lépésben haladtunk, és próbáltuk megérteni, hogy "de miért?". Arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel a meteofrance qrvanagy havazást mondott előző este, azt is mondhatták, hogy "akinek nem feltétlenül kell elindulni, az ne induljon el" szokásos szöveg miatt szerintünk szinte senki sem indult el szombat reggel a szálláshelyéről, és a szállásadók sem rúgták ki szokásos módon a vendégeket, hanem hagyták őket nagyon későn, kényelmesen elindulni. Na, mi ezzel a tömeggel szembesültünk 12-16 óra között.
Viszont miután felértünk a Les Orres felé felvivő szerpentinre, egy újabb hóláncfeltételt követően (bár megkérdőjeleztük a jogosságát, de utólag beláttuk, hogy ezzel sohasem szabad vitatkozni, tényleg szükség volt rá, enélkül nem tudtunk volna feljutni. Ezért ti se reklamáljatok, ha a rendőr megállít az úton és azt mondja, hogy fel kell rakni) már ott is voltunk a szállásnál.
Sebaj, ezzel a sok frissen lehulló hóval a sípályák rengeteget profitáltak, gondoltuk, majd vasárnaptól minden király lesz.
Tényleg jobb volt a pályák hóminősége, mint addig bármikor. Az előtte itt március végén eltöltött 2 héthez viszonyítva sokkal jobb minőségűek voltak. Egy kivétellel, mert a Grand Cabane nem volt nyitva, azt mondták, hogy egy sziklaletörés miatt veszélyes, és egész héten (szerintem egész szezonban) le volt zárva. Ezzel még mindig nem lett volna semmi baj.
Előrebocsátanám, hogy nem szeretek olyan írásokat olvasni, hogy nem csinálták meg a pályá(ka)t, hanyagok, leszarják a pályakezelést. És ezért szar x-y-z bármelyik síterep. Én eddig nem nagyon találkoztam ilyennel. Volt köves, meg szar pálya, azt is megcsinálták minden reggelre, de az időjárás nem tette lehetővé, hogy a vendégek ép léccel távozzanak. Nekem is bánta egy lécem az ilyent.
De amikor rengeteg hó esik (mint Les Orres-ban tavaly március 4-5-én), akkor azt nem értem, hogy mi a ****-ért nem lehet megcsinálni az összes pályát. Azt még simán toleráltam, hogy vasárnapra nem volt minden rendben, de hogy egész héten hozzá sem nyúltak a Myrtilles, Clos de Guis, Horrible pályákhoz és a Grand Cabane se síelhető, ezt egyszerűen máig sem értem. Az előző két évhez viszonyítva az Orivette és Silene alsó kék pályák abszolút többletet jelentettek az addigi gyér kék pálya felhozatalhoz viszonyítva, de ez sem tudta feledtetni a sok hó ellenére is szar (nem kezelt) pályákat.
Mindennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jókat síeltünk, kihoztuk a maximumot a hétből, és nem bántuk meg, hogy itt töltöttük el az egy hetünket. Ha valaki jól akarja érezni magát, akármilyenek a külső körülmények, akkor is élvezni fogja az egészet.
Továbbra is tartom, hogy Les Orres egy kiváló ár-érték arányú síterep piros pályát kedvelőknek és teljesen kezdőknek, főleg a Parc des Airelles 0m-es pályaszállással. Viszont a kék pályát kedvelők (akik már egy kicsit kinőtték a zöld pályákat és erősebb pályákat kívánnak, de még nem pirosakat), azoknak (főleg kevés hó esetén) nagyítóval kell keresniük a számukra megfelelő pályákat (megvannak azok, csak messze, a pályarendszer bal oldalán és nem túl sok, 3-4 pálya összesen, 1-2 enyhébb idő esetén).
Remélem, visszatérek még ide, amikor már mindenki piros pályás lesz (a 0m-es pályaszállás nagyon király, ezt nem sok helyen találtam meg eddig), de egyenlőre más (több kék pályás) síterep után néztünk idénre.
h i r d e t é s
2016.02.23. Síterep: Les Orres, mások beszámolói
Mivel idén harmadszor fogunk visszatérni Les Orres-ba, írnék pár gondolatot az eddigi két utunkról.
Március végén voltunk eddig kétszer, idén március elején megyünk, remélem, számítani fog a két hét különbség, kicsit talán jobbak lesznek a pályák.
A 2014-es síhetünkön tökéletes pályákon síelhettünk, talán az utolsó napon, péntek délután olvadtak egy kicsit az alsóbb pályák, kb. 2000m alatt, de mivel majdnem április volt, szerencséseknek éreztük magunkat, úgy gondoltuk, az volt az utolsó jó hét, az utánunk érkező turnusnak már messze nem voltak ilyen jó körülményei.
2015-ben már kicsit rosszabb volt a helyzet, a 6 napból 3 napon erősen olvadt, nemcsak lent, hanem kb. a terep 2/3-án, az utolsó napon nagyon kemény, megfagyott pályák fogadtak minket (az előző nap megolvadt pályái szinte jéggé fagytak reggelre). Mindkét évben sokat sütött a nap.
A síterep egyébként nekem nagyon szimpatikus, ellenben az előző hozzászólókkal én nem untam meg. Az összes pálya nyitva volt végig, a Grand Cabane az alsó kanyarig tökéletes, ott tényleg beszűkül, enyhébb időben a szikla melletti szűk rész köves is lesz. Rengeteg nagyon jó piros pálya van, aki ezeket szereti és nem jelent gondot egy megszokott, jól kezelt piros pályán többször lejönni, az élvezni fogja az egészet.
Vannak hibái is. Nincs túl sok kék pálya, aki a zöldet kinőtte, és egy szinttel feljebb lépne, annak a pályarendszer bal széle felé kell vennie az irányt, ott talál 2 kék pályát (Cretes, Cairn) 2100-2700m között és kettőt ez alatt (Champ Lacas felé), de mi ez utóbbiakat nem nagyon néztük meg, mert ott már nagyon olvadt.
Ami még nem tetszett, az a Coqs pálya, amit a térkép szintén kékkel jelöl, de ez egy keskeny átkötő út, ami gyorsan kibuckásodott és a gyakorlott síelők ezerrel előzgették a mi kezdőinket, amitől azok frászt kaptak. Ezt a részt nem is nagyon lehet kikerülni, mindenki erre megy át, ezért is romlik gyorsan a minősége.
Még egy hiba: a 3db 2700m-es csúcs közül kettőre csak húzós felvonóval lehet feljutni és piros pályán lejutni, így a kezdők részére ez nem jöhetett szóba.
Minden más szempontból tökéletes, széles, jól kezelt pályák, semmi tömeg, semmi sorbanállás (max. reggel 9-kor 1-2 perc alul). 3db fekete pálya van, kezeltek, nagyon jók, a Horrible-nek kiváló a lejtése. A 3db középső lift (alulról a Prélongis, középről a Fontaines és a Pousterle) gyorsíthatós (TSD) 6ülős, ezekkel nagyon jól lehet forogni a hozzá tartozó részeken.
Mindkétszer a Bois Méan 1800m-es részen laktunk, a Balcons és Parc des Airelles-ben (az előbbi 10m-re, utóbbi 0m-re van a pályától), tökéletes pályaszállás mindkettő.
Bármikor szívesen visszatérek ide, jó időjárás esetén nagyon jó választás kezdőknek (zöld pályák) és haladóknak (piros pályák).
Mi is január 24-31 között voltunk itt síelni, így kiegészíteném mkor írását, illetve pár dologban eltér a véleményem az övétől.
A mi szállásunk a Grand Panorama 2 nevű hely volt, ami a valmeinieri oldalon található, a zöld Epilobes pálya - ami 1800-ról visz 1500-ra - közepén található. Emeletes ágy nem volt a 6fős apartmanokban, és mivel elég korán érkeztünk, közeli parkolóhelyeket találtunk, a kocsiktól 20-30 másodpercre voltunk, a ki- és bepakolás gyorsan ment. A pályától egy 50-100 m választott el minket, ez kibírható volt, bár én ennél kevesebbre számítottam. Kb. ugyanannyi, mint 2 és 3 éve a Les Hauts de VM-nél 1800m-en.
Én harmadszorra voltam itt síelni, továbbra is állítom, hogy ez egy remek síterep, kiváló ár-érték aránnyal. Viszont, ahogy mkor is írta, idén az időjárással nem volt szerencsénk. De ennek ellenére kihoztuk a maximumot a hétből, hála a pozitív beállítottságú társaságnak.
Bennem úgy maradt meg, hogy keretbe foglaltuk a 6 napot, azaz 2 borús, ködös, havazásos nap után volt két viszonylag tiszta, napsütéses napunk (jó, voltak benne 1-2 órás beborulások), majd 2 majdnem láthatatlan nappal zártuk a hetet.
Érdekes, bennem az itt eltöltött 3 hét alatt sem alakult ki ilyen éles kontraszt VM és Valloire között. Az lehet, hogy az időjárás jobb a másik oldalon, vagy jobbak a látási viszonyok, mivel más a fekvése, eleve mélyebben van, 1430m-en. 2 éve március végén a Brive kabinos alsó álomásánál álltunk meg ebédre a szenvicseinket megenni, +21 fok volt, míg a középső területen 0-+10 közötti hőmérsékletek voltak. És úgy emlékszem, hogy az ide levezető pályák zárva voltak most. De hogy 2x-3x szélesebbek lennének a valloire-i pályák, az szerintem hülyeség. Én semmivel nem éreztem szélesebbnek őket. Szerintem a valmeinieri kék lacs, reine de prés, rhodos és violettes pályákkal fekvés és szélesség szempontjából semmi gond nincs. Sőt, a piros genepi, lys, perce neige és églantiers a kedvenceim voltak 2-3 évvel ezelőtt is, és az utóbbi kettő most is. Minden reggel úgy kezdtük a napot, hogy lecsúsztunk a Roi lifthez, és az églantiers-n csúsztunk 2-3-at, amíg a később kelők utolértek minket.
Persze a középső részen is voltak kedvenceim. 2-3 éve a blanchon-bellette kettős, most a rose, de a plan palais húzós lift melletti pirosak is nagyon jók (utolsó napon idáig lehetett átjönni, mert le volt zárva a további átjárás, de itt nagyon jó látási viszonyok voltak a valmeinieri hóviharhoz képest). A fekete grand drozes 2-3 éve nagyon nagy kedvencem volt (kezelten), ez idén félméteres buckákból állt, küzdős volt lejönni rajta. Egyszóval a középső rész tényleg nagyon jó, itt mindenki megtalálja a számítását, talán 2 dolog volt idén negatívum.
A gyors Brive 2 tetejéről való egy szinttel lejjebb való lejutást a kék crocus pályán mindig nagy tömegben kellett abszolválni. Illetve a hazajutás a kék armera és grapil pályákon idén katasztrofális volt. Ezek gyönyörű panorámájú pályák egyébként, de idén az armera tiszta kő-, a grapil alja tiszta jég volt. A 2 éve még nem létező kék pierre du midi pálya bizonyult a legjobb hazajutási alternatívának.
A valloire-i részt a Brive kabinos alatti lezárt pályák miatt mindannyiszor a Cornafond felvonó felől közelítettük meg. Itt a pozitív dolgok: bouquetin piros pálya a felső részen, a Sétaz kabinos mellett pedig a melézes és olympique fekete pályák voltak, illetve a wifivel rendelkező hütte a Sétaz tetején. Ja, az idei nagy felfedezésem volt, hogy az összes hüttében tudtam bankkártyával fizetni (10-15 euro felett), ez eddig nem volt jellemző. Negatívum: a Cornafond felvonóhoz lefelé menet a fekete cascade és a piros blaireau szétágazik, a piros le van zárva, erre mennek a többiek, mi ketten a léceinket féltve elindulunk a feketén. Tiszta kő az egész, még kikerülni sem tudtuk a köveket, míg a többiek a lezárt pirosról pozitívan nyilatkoznak.:-(
A ratrakokat a szobánk erkélyéről sokszor láttuk dolgozni, de amikor éjjel-hajnalban? esett a sok hó, azzal nem igazán tudtak mit kezdeni. Szóval amit lehetett, megtettek, de a lehetőségeik behatároltak voltak.
A 3 év alatt most voltak a legrosszabb állapotban a pályák, de mi ennek ellenére rengeteget és nagyon jókat síeltünk. Kicsit többet estünk, mint szoktunk, és a léceink talpai is megsínylették az egy hetet, de nagyon élveztük. Más síterepek beszámolóiból olvastam, hogy sok helyen jegesek és kövesek voltak a pályák, hát, sajnos ez a hét ilyen volt. Nagyon kövesek és jegesek voltak itt is, az én lécem kantnija el is törött, de majd megcsináltatom. Nagyon hideg volt, -9--13 közötti fokokkal, talán szerdán (a legnaposabb napon) és csütörtökön, a hóeséskor emelkedett -4--5-ig (illetve Valloireban a kabinos alján volt még kiírva -4--5). A hóágyúzott hó, amit ráküldtek a pályára, nekem nem tetszett. Vagy megfagyott, és jégtáblákban volt megtalálható a pályán, vagy porként volt ott, és nem fogta meg a lécet bekanyarodáskor.
De ennek ellenére bátorítok mindenkit, hogy jöjjön ide síelni, és nyugodtan foglaljon Valmeinierbe, mert ez egy remek síterep, kiváló ár-érték aránnyal. Remélem, mindenkinek jobb pályaviszonyokhoz lesz szerencséje és én is szeretnék még 4edszerre is visszajönni ide az első két évben tapasztalt körülmények közepette.
2014.03.06. Síterep: Pra Loup, mások beszámolói
Február 1-8. között voltunk itt síelni, szállásunk a Cime du Val d'Allos pályaszálláson volt.
Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk (még hazafelé is szakadt az eső, így a Cannes-Nizza-Monte Carlo hármas sem volt olyan szép), a 6 napból talán 2 volt teljes értékű, a többi küzdés volt az elemekkel. Az elemek alatt az állandó havazást, a ködöt, a nem látást értem, azokat a dolgokat, amelyek a síelést a nem élvezhető kategóriába tolják. Amikor ilyen mértékben folyamatosan esik a hó, van az a pont amikor már nem örül neki még a magyar sem (akit idehaza finoman szólva sem kényeztetett el a tél). És igazából a felvonókezelőket sem tudom hibáztatni azért, mert a felvonók üléséről nem takarították folyamatosan 4 napon keresztül a havat. Reggel elkezdték, de miután látták, hogy teljesen felesleges, a folyamatos hóesés közepette inkább egy sorry-val elintézték a dolgot.
Szerencsére a társaságunk elég jó volt, így egyáltalán nem rossz szájízzel jöttünk haza.
A pályákat én 4 részre tagoltam. A praloup-i részből sokat nem láttam, egyszer jártam ott, a felső részén, az alsó és jobb oldali részre nem jutottam el az időjárás miatt. Egész jó volt, van két modern 6osülős (Peguieou és Bergeries), és mellettük tökjó pályák, csak arra kell vigyázni, hogy délután 3 körül, amikor mindenki indul vissza, a Lac húzós felvonóknál elég nagy sor tud kialakulni, és így sietni kell hazafelé, mert az általam középső résznek hívott részen is a Crous húzós csak limitált ideig megy.
Ezen a középső részen egyébként sokat mentünk. Az Ubaguets felvonót és mellette a Perdrix pályát nagyon tudom ajánlani. Méghozzá főleg azért, mert ködös, borult időben itt a legjobbak a látási viszonyok. Amikor máshol semmit sem lehetett látni, itt volt a legnagyobb élvezet síelni. Volt, amikor szakadó hóesésben reggel is ide jöttünk (ehhez túl kell élni a Vescal felvonó farkasordító hidegét), és 40-50cm szűzhó (később ez buckás szűzhó lett) fogadott minket a pályán, de tökjó volt, mert itt legalább lehetett látni. Ennek az aljában (illetve kicsit, 50m-rel feljebb, az Agneliers aljában) van egy hütte egy külön épületben lévő WC-vel. Más magyarok szerint ez volt a legjobb árakkal működő vendéglátó egység a terepen (mi 2,50-ért ittunk 0,33-as sört itt). És ez a hütte, illetve az Agneliers felvonó a választóvonal Praloup és Val d'Allos között. Ha le van zárva az átjáró (nálunk kb. 50%-ban volt), akkor ez nem megy. És ez a középső rész még Val d'Alloshoz tartozik, tehát lezárás esetén szerintem ez a rész a nagyobb.
A La Foux-i rész: egy Forét nevű kéknek jelzett, de zöld pálya indul lefelé, aminek a folytatása egy piros pálya (talán Tetras a neve), amit a szállásunkról is lehetett látni, na ezen lehetett még nagyon jókat menni. A túloldal alsó felén főleg kék pályák találhatóak, ezek jó hosszúak, szélesek és egy modern 6osülős (La Chaup) visz fel ide, csak kicsit sokan voltak (valószínüleg a látási viszonyok miatt), de mivel itt is alig lehetett valamit látni, én a tetejére (Observatoire lifttel) meg sem próbáltam felmenni. Pedig sajnálom, mert ezt a felső részt előre kinéztem magamnak. Majd legközelebb.
Ahogyan kinéztem magamnak a Le Seignus-i 4. részt is. Ez 50km pálya és 0 tömeg. Csütörtök délután voltunk itt 3-an (busszal jöttünk át a 12 óraival és a 16,45-sel mentünk haza), az volt a hétfő után a második (és utolsó) napos napunk. Bár itt is jópár pálya le volt zárva az előző napi havazás miatt, de fenomenális volt. Lehetne sorolni a jó pályákat (piros: Les Vallons, La Serre, Gros Tapy, Valcibiere, kék: Les Champons, fekete: Thune, Combe Lacroix, amik nyitva voltak), de a Gros Tapy kezelve maga volt a tökély, kb. 5 ember jött le rajta előttünk.
Ja és egy sztori: a Gros Tapy lift tetején (gyönyörű kilátás a környező hegyekre, szikrázó napsütésben) francia liftkezelők kiírtak valamit egy táblára. Odamegyek, látom, franciául van. Gondolkodom rajta, mit jelenthet. Gros Tapy damée, Valcibiere non damée, Combe Lacroix non damée. Odajön hozzám az egyikük, valamit karattyol franciául, megkérdezem beszél-e angolul. Ekkor nagyon udvariasan megkérdezi angolul, hogy segíthet-e valamiben. Én is hasonlóan udvariasan megkérdezem, mit jelent a damée és non damée szó. Az válaszolja, hogy groomed és ungroomed, azaz kezelt és kezeletlen. Így nem csak egy új hasznos szót tanultam meg, hanem a francia (talán hegyimentő lehetett a ruhája alapján) vendégszeretetből is kaptam egy kicsit. Tökjó érzés volt.
Kinéztem a Valcibiere hosszú piros pályát, amin lejöttünk, de mivel kezeletlen volt, és így délután már buckás is, nem adott akkora élményt. Viszont kezelve tényleg szuper lehet. Előtte azt hittem, hogy ez a le seignusi rész 1napos, de most úgy gondolom, hogy nekem ez 3-4napra is tökéletesen megfelelne. Másnap (pénteken) kocsival már reggel 9kor átjöttünk 7-en, de hózápor (a Gros Tapy tetején hóvihar, jéggé fagyott fák, 1m látástávolság), borult idő és még több lezárt pálya fogadott bennünket, így már 12-13 körül feladtuk a küzdelmet.
Amennyit lehetett, síeltünk és feltérképeztünk jópár pályát, de sokat nem is láttunk. Szerintem nagyon jó pályarendszer, gondolom jó időjárással fűszerezve, kezelt pályákkal nagyon jókat lehet itt síelni. Kár, hogy ez nekünk nem adatott most meg, de szívesen visszatérnék még megnézni a fel nem fedezett részeket.
val-dallos-chrysler-snow.JPG
2011.12.15. Síterep: La Norma, mások beszámolói
Az ott dolgozókkal nem volt gond, a pályák kiválóak voltak. Ha mindenképpen negatívumot akarnék mondani, akkor az az, hogy a szállásunktól 100-150 métert kellett gyalogolni a pályáig. De mivel a gyerekek már elég nagyok, nem kell helyettük vinni a léceiket és a botjaikat, így ezzel sem volt nagy probléma.
Ahol eddig jártam síelni, azok közül Heiligenbluthoz tudnám hasonlítani. Hasonló pályamennyiség, hasonló elosztás (2 oldal), hasonló szintkülönbség. A különbség annyi, hogy HB nagyon modern liftekkel rendelkezik (a jobboldali felső csákányost kivéve), míg LN régiekkel. HB-on nem lehet átcsúszni az egyik oldalról a másikra, egy hegy gyomrában közlekedő lift visz oda-vissza. Illetve hogy HB-on nincs igazi kezdőpálya.
2011.12.15. Síterep: La Norma, mások beszámolói
Habár nincs az irodák ajánlatában La Norma, nem tudom kihagyni, hogy ne írjak a 2011 március végi családi síelésünkről (2 család: 4 felnőtt + 3 gyerek). Ugyanis talán nem túlzok, ha azt írom, hogy 16 éves sípályafutásom egyik legjobb (ha nem a legjobb) hetét töltöttük itt el. A titka pedig abban rejlik szerintem, hogy kevesen voltak. Az egész hét alatt egy felvonónál sem volt 10-20 másodpercesnél nagyobb sor. Talán a kabinos aljánál egyik reggel 9 körül kellett várni 2 percet. Ennyi.
Valamelyik nap du. fél 4-4 körül a jobb oldali felső piros pálya (perdrix) 50 méteres szélső szakaszán egy félméteres ratraknyomot is találtam, amit gyorsan el is tüntettünk.

2 alternatíva áll rendelkezésre a nap elején: ülőssel a bal oldalra, kabinossal a jobb oldalra juthatunk fel. Ennek nem kell végleges döntésnek lenni, mert a jobb oldalról 2 helyen, a balról 1 helyen át tudunk csúszni a másik oldalra. Kezdők esetében: bal oldalon ülős lift (St. Joseph) melletti, jobb oldalon tányéros (Combe) melletti zöld pályán lehet tanulgatni. Ez utóbbiról át lehet csúszni egy csiga-jellegű zöldön bal oldalra, a másikról viszont csak a nagy liftek használatával, amit kezdőknek nem javasolnék. Bal oldalt a St Joseph és az Arlette mellett van egy Granges nevű tányéros, ami egy 2-szerakkora kék pályát kínál annak, aki megunta a rövidke zöldet. Ennek a tetejébe csatlakozik felülről az Arcosses buckás fekete, ami nagyon meredek és nagyon buckás és nem túl széles. A gyerekekkel egyszer lejöttünk rajta (ők akarták), de nagyon fárasztó, számomra nem volt túl élvezetes.
És a lényeg: a piros pályák. Bal oldalon az Arlette és Clot ülősliftek melletti ugyanilyen nevet viselő pályák kiválóak. Széles, hosszú, nagyon jó esésű, az alsó fele erdőben található. A jobb oldalon a Carellet és Norma ülősliftek melletti Norma 2(ez normál fekete, széles, nagyon jó)-1-Perdrix-Carellet pályák szintén nagyon hosszúak, szélesek és nagyon jókat lehetett döngetni rajtuk.
Ezen oldal folytatása a Forét nevű piros pálya, ami levisz a völgyállomáshoz. Ez is nagyon jó, hosszú, széles, a tetejétől az aljáig nagyon nagy élmény az 1300-1400 m szintkülönbséget élvezni, viszont ez nagyon olvadt. Reggel még 11-12-ig használható volt, később már csak egyszer, a nap befejezésekor mentünk rajta és ekkor már elég buckás is volt. A többi viszont du. 5-ig (ezt szeretem a franciáknál, hogy akár fél6-ig lehet síelni) nagyon jó állapotban volt, nem olvadt.
(Mivel lehetőség volt rá, átmentünk Orelle-be és onnan csatlakoztunk be Val Thorens síterepébe. A saját topikjában részletesebben írtam arról a napunkról, a lényeg, hogy úgy menekültünk vissza La Norma nyugalmába.)
Egyszóval nincs túl sok pálya, a liftek sem újak, talán az egyik jobb oldali az, de nincs tömeg, és a pályákat jól megcsinálják.
Aki megelégszik 2 db nagyon hosszú, nagyon széles, jó esésű piros pályával, és nyugis, erdős, kicsike (és olcsó) helyre vágyik, annak melegen tudom ajánlani ezt a helyet. Remélem, egyszer (vagy többször) még visszatérhetek ide.
Ja és hogy megválaszoljam a saját kérdésemet: nincs ingyenes wifi, és nem volt nyitva a Repose nevű alsó bal oldali ülőslift alatti Chalets piros pálya, így jobbról a fentebb említett Forét (piros) vagy balról a St. Anne (zöld Escargot, azaz csiga) pályákon lehetett visszatérni az aljába. Ez utóbbin ebédidőben találtunk egy padot és kajálás közben férfiúi felsőtestemet meztelenre vetkőztetve süttettem a hasam a napsütésben, nagyon király volt.
2011.11.20. Síterep: Val Cenis, mások beszámolói
A 7napos Frejus alagút díj idén 45,90 euró volt, és a belépéstől számított 7. napon 23:59-ig érvényes, tehát tulajdonképpen majdnem 8napos.
GYT kolléga igen figyelemre méltó írását egészíteném ki egy pár dologgal.
Mi 2011 január végén voltunk itt egy hetet. A szállásunk a Les Valmont de Cenis apartmanházban volt, Lanslebourg-ban, ami a középső település. Tökéletes pályaszállás uszodával a Csiga (escargot) pálya alján, a 3 db ülős (2 6os és 1 4es) lift alsó állomása felett 100 m-re. Nagyon jó helyen van, mert innen el lehet indulni Termignon felé is, meg a másik irányba is, és visszajutni is könnyebb ide akármelyik oldalról.
A 6osülős Ramasse felvonó tetejétől balra indulva érhetőek el a Lanslevillard feletti pályák (ez a pályák nagy többségét jelenti ezen az oldalon meg az egész síterületen is). Ezekről csak annyit, hogy sok, széles, általában piros hosszú pálya ülős liftekkel kombinálva, egyszóval nagyon élvezetes. Azért nem írom, hogy 1400-2800 között, mert az alsó pályák itt mindenhol zöldek (kezdők Mekkája, nekik L'villard az ideális pályaszállás), így a felső 2/3 részét síeltük be (kb. 1700-1800-tól 2800-ig). Az egyik kedvencem a 6fős Arcelle lift (a pályarendszer legszélén, bal oldalon a középső lift) alatti erdei piros pálya volt (ha jól emlékszem ugyanilyen névvel), 2500-ról 1700-ig ment, jókat lehetett döngetni rajta. A másik eggyel mellette egy kis csákányos felvonó melletti Femme nevű 4-500 m hosszú pálya, ami nem túl hosszú, de nagyon jó esése van, erre jártunkkor sose hagytam ki, sőt még a csákányos felvonóval is mentem párat.
A másik különlegesség is egy csákányos felvonóval közelíthető meg. A L'bourgból induló Ramasse feletti Mont Cenis-ről van szó, aminek 2300m-ről van egy jobbra induló része (Goulet), ezt egyszer ki kell próbálni minden haladó síelőnek (kezdőknek azért kicsit erős). Szép időben nagyon szép kilátás nyílik a tóra. Innen egy kis Buffa nevű tányéros felvonózás után elérünk egy hüttéhez, mellette volt egy hókunyhó (úgy kellett bemászni térdenállva), benne karácsonyfával és egy kis ablakkal, amelyen át rendelni lehet a hüttéből (nem kell, mi is csak megnéztük belülről, aztán kimásztunk). Innentől amit lehet bele kell adni, mert még úgyis sífutás következik (ezért csak egyszer kell ezt az útvonalat kipróbálni) egészen a husky-telepig. Na nekem ez volt még egy nagy élmény, kb. 50 husky él itt. Reggel 9-10 körül jártam erre, épp akkor indult egy husky túra, akkor fogták be a kutyákat, kb. 8-10-et egy 2 gyerekes francia családnak.
Egy problémánk volt, a hideg idő. Kb. -15 fok lehetett a felső szakaszokon, és hát ez nem csinál túl jó kedvet 9-17-ig. Fel voltunk öltözve, volt laposüvegünk is, de fáztunk. Ekkor jött az ötlet, hogy nézzük meg a termignon-i oldalt. Sokkal melegebb volt ez a rész (10 fokkal legalább), nagyon kevesen voltak. Az utolsó 2 napot végig itt síeltük, nagyon jó volt. 2400-2500-ről indul a teteje, de aki nem akar csákányos liftezni, az is 2100-ról indul, és 1300m az alja, 2 ülős lift van közötte. A kedvencem a középső piros Bois des Coqs (kakasok erdeje) volt, széles, hosszú, nagyon jó esésű, kiváló minőségű pálya, bárcsak mindig ilyen pályán kellene síelnem. Egy régebbi, lassabb 4üléses tartozik hozzá, a lenti újabb és gyorsabb, ezért is mentünk le az aljáig, ha volt kedvünk 2 lifthez.
A hideghez tartozik még, hogy régóta nem esett a hó, ezért voltak kemény, jeges pályák (főleg a szállásunk mellett leérkező piros ramasse-madeleine-sablons, ami egyébként szintén nagyon jó pálya lett volna), de itt is a termignoni részen a melegebb éghajlata és a kevesebb síelő miatt ez nem volt tapasztalható. Volt egy sztorink is, ami feldobta a napunkat. A termignoni Bois des coqs alján még a lift előtt picivel megálltunk, hogy bevárjuk egymást, erre jött 4-5 lengyel fiatal síelő, akik a pálya túloldalán álltak meg, 2 csaj elkezdett levetkőzni, felülről egy melltartóig, a sínadrágot nem levéve és fényképezkedtek. Mi először köpni-nyelni nem tudtunk, aztán odamentünk mi is fényképezkedni velük (megengedték) és megkínáltuk egymást a laposüvegekből. Az egyik lengyel srác azt is el tudta mondani, hogy lengyel-magyar 2 jóbarát. Szóval ilyen meleg volt ezen az oldalon.
Egyszóval jó pályarendszer, szívesen visszamennék, de 0--10 fok között.
2011.10.06. Síterep: 3 völgy, mások beszámolói
Én is egy hosszabb hozzászólást terveztem írni, de briandrew kolléga megelőzött és nagyrészt leírta, amit én is tapasztaltam. Azért pár dologban kiegészíteném illetve a saját tapasztalataimat megosztanám veletek, hogy más is okuljon belőle. Előre bocsátanám, hogy nem lehúzni szeretném, csak tényleg tudjon mindenki erről az oldaláról is. (A pályák értékelése nagyon szubjektív dolog. Én 5*-ra értékeltem a leírtak ellenére, mert ahogy többen leírtátok, hogy kiválót síeltetek itt, úgy én is gondoltam, hogy nem mindig ez a helyzet, nem lehet általánosítani, pedig a napi síélményem nem érte el a 2*-ot sem.)
La Normából jöttünk át Orelle-ben becsatlakozni kb. 19-20€ felárat fizetve a Val Thorens-i rész használatáért (tehát nem a teljes 3völgyre kaptunk napijegyet, ha valaki így tervezné). Március 22-e keddi nap volt. Ezt azért ki szeretném hangsúlyozni, nem vasárnap, KEDD. Hétvégén én is tapasztaltam több helyen nagyobb tömeget, de egy keddi napon nem számítottam ekkora tömegre. Nyitás körül megváltottuk a jegyeinket a pénztárnál és az orelle-i kabinossal elértük a val thorens-i rész szélét. Innen újabb liftezésekkel elindultunk a központi rész felé, hogy elmegyünk a túlsó végére és majd onnan jövünk visszafelé (nem lekésve az utolsó orelle-i liftet). Az első 2 óra fenomenális érzés volt, bár ekkor még keveset síeltünk, inkább felvonóval közelítettünk Val Thorens túlsó vége felé. Ekkor (látva a rengeteg kezelt, széles pályát, aztán Val Thorens-t) mi is arról beszélgettünk, hogy ez csodaszép, ide vissza kell jönni. Ez 9-11 óra között volt. Aztán elindultunk a túlszéléről vissza VT-ba. Még vissza sem értünk, amikor hirtelen a pályán olyan zsúfoltság fogadott minket, amilyet én még nem láttam. 1-2 méterenként voltak emberek, akik nem álltak, hanem síelni próbáltak. Mint a heringek, csak nem állósorban, hanem mozgásban. Ekkor még ülősliftekkel próbálkoztunk, 5-10 perces sorbanállásokkal, de ezek a pályák rövidek voltak, így elértünk a 2 középső liftig (Caron kabinos és Boismint ülős). Amit itt láttunk, az maga volt a horror. A kabinos lift (Caron) mellett döntöttünk, mert az vitt az orelle-i lift irányába, és mert nem gondoltuk, hogy ekkora tömeg mellett a másik irányba vivő útvonalat még egyszer meg lehet járni. Kb. félórás várakozás után feljutottunk a liftre, ami felvitt egy még nagyobb kabinoshoz (Cime Caron), ahol még nagyobb tömeg volt és 3/4 óra várakozás (heringként araszolás jelentős tolakodás és lökdösődés mellett) Ezzel félóra alatt fel is jutottunk a rész legmagasabb pontjára (műszaki hiba miatt egy csomószor megállt), ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a környező terepekre. Innen visszaértünk kb. du. 1-2 között az orelle-i liftig, ahol kajálunk egyet és az ott lévő 2-3db ülőshöz tartozó pályákon síeltünk 4-ig. Itt legalább kevesen voltak, kb. 5 perc várakozás után már a liften ültünk. De ezen a napon ezért még La Normából sem volt érdemes eljönni ide. Ahhoz képest, hogy de. 11-ig életünk legnagyobb élményét éreztük, hosszú idő után (Szlovákiában voltunk még a 90-es évek végén) az egyik legrosszabb síelős napunk volt. Kevés síelés, sok sorban állás és bosszankodás. Komolyan mondom, úgy menekültünk vissza La Normába, ott alig voltak rajtunk kívül a pályán, teljesen más érzés volt. Ilyen tömegnyomort lifteknél utoljára Ausztriában (Hinterstoder) február végén egy vasárnapi napon és Szlovákiában láttam, a pályán még soha. És mindez hétköznap. Én is azt mondogattam, hogy az nem lehet, hogy nem oszlik el a sok ember egy idő után a sok100 km pályára, de nem így történt. Nem mondom, hogy nem adok neki többet esélyt, de sokszor meggondolom majd. Egyébként széles pályák, szerintem a kezeléssel sincs gond, reggel mindenhol a ratrakolt pályán lehetett síelni, VT pedig gyönyörű látványt nyújt, főleg a liftből.
Hát mégiscsak hosszú lett, bocsánat.
2010.04.10. Síterep: Saalbach, mások beszámolói
Én is akartam írni egy nagyobb összegzést a márc. 21-26 közötti síelésünkről, de TibiF megelőzött. Teljes mértékben egyetértek a hozzászólásával, ugyanezeket írtam volna én is. Pár dologgal azért kiegészíteném.
Habár több szempontból sem volt minden ideális, mi azért jól éreztük magunkat. Hát, először is az időjárás csapnivaló volt, nagyon kiszúrt velünk, szerintem a szezon legrosszabb hetét fogtuk ki, előtte héten is esett hó, amikor eljöttünk, éjszaka is havazott, de közte, amikor ott voltunk csak eső (22-én hétfőn reggel csak úgy zuhogott) és meleg jellemezte az időt. Valami vírust szedhettünk össze még itthon, mert hétfőn délután 39 fokos lázzal tértem haza a síelésből, de másnap reggelre 37 fokosra csökkent, így nem kellet 1 napot sem kihagynom. Ugyanekkora láza lett az öcsémék kisbabájának, az öcsém hasmenéssel küszködött, a hétfői síelés 3 órás hányással végződött a kisfiamnak, a sógornőm herpeszvírusát csütörtökre nekem is sikerült elkapnom. A haverom combizma teljesen kész volt (Franciaországban volt 1 hetet haverokkal, majd 1 hét pihenés után jött el velünk családi síelésre), az unokatesóm a tavalyi síelése óta nem mozgott semmit, neki a térde sínylette meg a buckákat.
És most a pozitívumok: a délutáni síelések alkalmával sikerült elsajátítanom a buckasízés technikáját, sőt még élveztem is, csak combizom kérdése az egész. Az unokatesóm viszont másként vélekedik erről, neki az egyik térde bánta a 2b pálya hosszú buckás részén való lejövetelt. Ez az oldal valamint a hinterglemmi túlodal sem nyerte el a tetszésünket (csak az időjárás miatt), gyorsan megromlott a minőségük, vagy mi értünk oda túl későn.
A szállásunk szuperjó helyen volt (50 m-re a Bernkogel és a Turmlifttől, a kettő között), a minőségével sem volt semmi gond. Innen Leogang felé indulva a két 6-osülős (Panorama 6-er és Magic 6-er) alatti pályák (52-53tól 57-65-ig) tetszettek a legjobban (vagy ide értünk a leggyorsabban, ezt akár mindenhová odaírhatnám). (Az 55-ösön délután fél 4-kor az egyik nap olyan jót síeltünk a kisfiammal, valahogy elkerülték a síelők, nagyon jó állapotban találtuk Leogangból hazafelé tartva.) A Schönleitenbahn alatti 61-esen már sokan voltak, ez már reggel sem volt tökéletes. A Bernkogel alatti 46-os is nagyon tetszett, sőt ezen az oldalon volt egy titkos rejtett pályánk, a 37-es, a Reiterkogel Ost 2-esülős alatti. A fekvése is ideális, kevesen voltak rajta, sokáig nagyon jó volt, egész sokat tudtunk rajta síelni. A másik kedvenc pályánk Leogangban a 88-89 volt, széles, hosszú, ezen is sokat jöttünk. A 90-es is tetszett, viszont a 81-86-osok nem annyira. Rövidek, buckásak voltak, már amikor odaértünk is. Egyetlen hiányérzetem volt, hogy a 14-es fekete pályát nem próbálhattuk ki, le volt zárva.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, ez egy nagyon jó síterep. Az tetszik benne, hogy a sok pálya gyorsan elérhető, mert köralakban helyezkednek el. Nem egymás mellett és csak egy vonalban lehet átsíelni az egyik pályarendszerről a másikra, hanem a két végén, és kis energiaráfordítással a közepén is. Fél óra alatt a leogangi részen voltunk, pedig 3 gyerekkel voltunk, akik közül az egyik tavaly kezdő volt. A Schönleiten tetejéről lift nélkül haza lehetett síelni, a szállásról pedig 3 irányba lehetett elindulni. Ideális időjárási körülmények közepette lehet igazán jót síelni, remélem legközelebb ez nekünk is megadatik.
Valaki írta, hogy nem mennek a ratrakok. Hát, én a pályakezelésről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A rossz idő ellenére minden reggel tökéletes minőségű pályák vártak minket, amelyek sajnos előbb-utóbb megadták magukat a 15 fokoknak. Én napközben is láttam 3-4 ratrakot a pálya szélén végighúzni egy csíkot. Éjjel láttuk, ahogyan kb. félórát dolgozott 2 ratrak a házunk előtt lévő kb.50 m-es szakaszon, amely a Turmlift pályájáról jön le Saalbach központjába. Ezen jöttünk le mi is mindig erről az oldalról, és 4 körül egy álló pocsolya volt az alja.
Vettünk 2 sílécet. A barátomnak a saalbachi Intersportban 100€-ért vettünk egy 2éves, szerintem nagyon jó állapotban lévő 156cm-es Head Supershape Magnumot. Magamnak pedig a kicsit lejjebb lévő SkiPro üzletben találtunk egy Atomic Race ST12-t, a gépben előttem nézték meg (tehát én is láttam), hogy 22 napot volt kölcsönzésre kiadva. Ezt 150€-ért hoztam el, sajnos csak utolsó nap délután, úgyhogy nem tudtam kipróbálni, majd jövő télen.
Ja és még valami. Hihetetlen volt látni nyereséges vállalkozások tömkelegét. Az éttermek terasza tele volt, a síboltokban nagy volt a forgalom, a síelés annyira húzóágazat itt, hogy a vendéglátás és a kereskedelem nagyon sokat köszönhet neki. A Turmlift mellett található Schialm 20-án szombaton annyira tele volt (sícipőben asztalon is táncoltak emberek), hogy alig tudtunk a gyerekekkel átvágni. Olyan volt, mintha discoban lett volna az ember, kb. 100-150 ember kis helyen, csak a szabad ég alatt. (Off: Már csak ezért is sajnálhatjuk, hogy a Kárpátok nem a mi gazdaságunknak termel GDP-t)
Bocsánat, egy kicsit hosszú lett.
2009.10.21. Síterep: Hinterstoder, mások beszámolói
Az én véleményem szerint nem olyan rossz terep ez. Tavaly március végén voltam 1 hetet itt és február végén 1 napot (+ 1 napot Wurzeralmon). Az árairól nem tudok nyilatkozni, mert nekem skisport.com féle szezonbérletem volt, ami ide is érvényes volt, ezért is mentem ide. Ez 285 € és érvényes másik 5-6 síterepre Ausztriában szétszórva (Heiligenblut, Lackenhof a legismertebbek), így 15 éves korig ingyenes szezonbérletet kaptak a gyermekeim is. Szerintem gyönyörű a kilátás, a panoráma nagyon szép, elég megnézni a galériában található képeket (nekem is hasonlóak vannak). Azzal egyáltalán nem tudok egyetérteni, hogy rövidek a pályák. Persze, nem egy Saalbach, vagy egy szuper francia-svájci nagyterep, de pl. Lackenhof pályái sokkal rövidebbek, 1 hét alatt még a gyerekeimmel együtt síelve is meguntuk, itt volt olyan pálya, amire nem is jutottunk el. Szerintem még a középső állomásig sem annyira rövid, de a tetejéről az aljáig kifejezetten hosszúnak mondanám.
Február 28-án, szombaton síeltünk Wurzeralmon, bár nem voltak kevesen, de várni a felvonónál nem nagyon kellett (max. 1-2 perc). Ez egy kisebb terep, kb. Lackenhof szintű, de 1-2 napra pont jó. (Főleg annak tükrében, hogy ha Hinterstoderen sokan vannak, ez jó alternatíva) Kb. félméteres friss hó volt, fantasztikus látványt nyújtva, a hütték tetején meg pár parkoló autón, egyszerűen gyönyörű volt. Itt tényleg rövidebb pályák vannak, de ez 1 napra nem okozott nehézséget.
Március 1-én vasárnap hatalmas tömeg volt Hinterstoderen, ilyent én Ausztriában még nem tapasztaltam. Az alsó állomásnál kb. 40 percet kellett várni (araszolni), a középsőnél kb. 10-15 percet, ez tényleg borzasztó volt, én is a szlovák horror kategóriába soroltam. Viszont március végén semmi ilyesmit nem tapasztaltam, gondolom, a februári hétvégék a húzósak ebből a szempontból.
A mi problémánk másból adódott. A középső lifthez vezető sípályák (4-5 felől is meg lehet közelíteni) mindegyike annyira lankás, hogy jó messziről kell nekiereszteni, hogy egyáltalán odaérjen az ember a lifthez, ne kelljen deltázni. Ezzel még nem is lenne probléma, viszont a gyerekek - testsúlyuknál fogva - képtelenek erre, nekik itt mindig küzdeniük kellett.
A havazásra sem lehetett semmi panaszunk, minden reggelre esett hó, egyik nap 20-30 cm, nagyon jól lehetett szűzhavazni is. Mácius végén ez több volt, amit vártunk, igaz délutánra az alsó pályák nedvesek-latyakosak voltak, de felül nem volt gond.
Nagyon jó a megközelíthetősége, az A9 sztráda mellett van, tűlünk (Siófok) kb. 400 km, szerintem gyorsabban oda lehet érni, mint az alsó-ausztriai terepekre (Lackenhof, Hochkar)
Mindent összevetve, nem rossz terep, én még valószínűleg visszatérek a gyerekeimmel (15 éves korukig) a szezonbérlet miatt (ha nyitva lesz, november végén is egy hétvégére), bár kíváncsi leszek a nem februári hétvégi forgalomra. Remélem, azt a tömeget nem kell újra átélni.
2008.12.09. Síterep: Heiligenblut, mások beszámolói
A síbuszokról nem tudok nyilatkozni, mert mi fent laktunk a hegyen, kb. 1700 m magasságban, a Tauernberg csákányostól kb. 50 m-re, a Tauernalm hütte mellett. Annyira előszezon volt, hogy a hütték sem voltak nyitva, csak utolsó nap, amikor megnyitott a 3 kabinos lift, akkor meg szinte egész nap síeltünk. A feleségem balesete után másnap vettem a szomszédos Tauernalmban 1 liter forralt bort, ami 14 Euroba került és átvihettem kancsóstól poharastól a szomszédba.
A pályákról sem tudok sokat mondani, mert utolsó napon is csak 3 pálya vált elérhetővé. Az általam már említett 10. számú, ami a völgybe, Heiligenblutba vitt le, ez tetszett a legjobban, a Schareckről a középső állomásig vivő, ez is tökjó, csak egy kicsit hosszú volt a gyerekeknek és a Schareckről a Panoramabahn irányába levivő, ezt nem is találtam ott hirtelen meg, később meg beborult és örültem, hogy lejutottam a Schareckről a középső állomásig (Rossbach).
Ami a legkirályabb volt, az az, hogy rajtunk kívül szerintem max. 10-15-en mentek a pályákon, amelyek nagyon jól meg voltak csinálva, az a ratrak utáni csík volt látható az összes pályán és én ezt nagyon szeretem. Néhol, ahonnan lefújta a szél, egy kicsit jeges volt, de ahogy esett a hó, ezeket is beterítette és egyre jobbak lettek a pályák.
Na ennyit egyenlőre, majd még írok.
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
KIEMELT SÍTÁBOROK
További sítáborok
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »