Több szem, többet lát! Én most (2011) márciusában voltam Val Cenis-ben. A Residence Les Balcons le Hautban volt a szállásunk ( és csak mi voltunk itt magyarok). A recepción, udvariasak, segítőkészek voltak, beszéltek angolul. Lehetett rendelni a reggelihez kenyeret, süteményt. Ez szerencsés itt, mert a településen lévő bolt hosszabb (kb. 1 km. oda, plusz vissza) sétálást igényel. (Egy kisebb boltszerűség volt közelebb, de az nem volt nyitva.) Az apartman újabb építésű (ebből következően viszonylag tágas), francia szokás szerint berendezett, felszerelt szállás volt. (Megjegyzést érdemel azonban, hogy ilyen szemetes, takarítatlan folyosóval még nem találkoztam síterepen sehol sem ebben az országban.) E szálláshely legnagyobb hátránya szerintem az, hogy, még ideális hóviszonyok esetén sem lehet az "ajtóig" hazasíelni. (Persze, ha nem Franciaországban lennénk ezt meg sem említeném, de itt eléggé el vagyunk ezzel a "szolgáltatással" kényeztetve.) Sőt, hazaútban egy dombra kell felgyalogolni. A nap végén, teljes felszerelésben, ez számomra sem volt öröm. E domb előnye reggel mutatkozik, mert ha jó a hóviszony, a felvonóig lehet a szállástól csúszni. (Amikor ott voltam, sajnos már fű volt a takaró és nem hó, így ezt csak valószínűsítem.)
A síterepről az előttem szóló már elég részletesen beszámolt, így azokat nem ismételem. Az alacsonyabban fekvő pályák állapota viszont csalódást keltő volt. Ebben persze szerepet játszott az is, hogy minden éjszaka (a ratrakolás után) esett 20-30 cm hó, mely arra vezetett hogy a délelőtt folyamán gyakorlatilag buckapálya lett a pályarendszer középső és alsó része. Valószínűleg ebből következett az az "élményem", hogy eddig még sohasem tapasztalt mennyiségű síbalesetet, illetve ebből következően segítségre váró sérültet láttam. A mentéssel, sérültek ellátásával foglalkozók folyamatosan dolgoztak, és "páternoszterszerűen" járták a hegyet. Őket, dicséret illeti. A sok baleset azért volt számomra meglepő, mert egyébként e pályák vonalvezetése, meredeksége egy "hétvégi síelő" számára sem komoly kihívást jelentőek. A vizes hóból összeállt buckarendszer azonban baleseti forrássá vált. Mint írtam, minden nap végén rendesen ratrakoltak, de délelőtt 10 után már ennek hatása, nyoma nem volt. Ismétlem, hogy ez a középső, illetve az alsó részek sajátossága volt, a felső pályákat nem sújtotta a "buckaképződés". Én nem vágyom ide vissza. Ebben az országban van ennél jobb, érdekesebb, változatosabb pályarendszer. A sok baleset látványát pedig egyhamar nem feledem.