Élménybeszámolók

Tegnap jöttünk haza Saalbachból. Azt, hogy mi lesz nem tudom, de a hóhiányos december eléggé elkeserítő sielési lehetőséget nyújtott eddig.
A Schönleiten-Leogang közötti területen a kabinosok középső állomásai között lehetett sielni.
Saalbach, Hinterglemm területén egy-egy kék pálya üzemelt a kabinosok mentén.
Mivel a hójelentés elriaszthatta az adhoc sielőket ezért tömeg még így sem alakult ki. Cupán rossz volt, hogy a 200km-s pályarendszerre számítva mindenütt egy vonalon lehetett sielni, és azt ismételni.
A Zwölferkogel-Westgipfel kabinosok közötti átsielés sem működött. A talabfartok csak a hinterglemmi részen voltak használhatók.
Ez a harmadik sielésünk volt itt karácsony-szilveszteri héten, ilyen kevés havat még nem láttunk, + sáros parkolók. Remélem nem csak a gleccserek maradnak síterepnek az Alpokban.

A híres hahnenkammi verseny hetén sieltünk a kitzbüheli terepen. Az időjárás kegyes volt hozzánk, első nap volt némi inverziós jelenség, fent kissé kásásodtak a pályák, de az alsóbb erdei részeken nem volt vészes. Két napon volt hóeséses, borus, ködös idő, változó láthatóság mellett. Néhol a pálya közepéről a szélső karók nem látszottak, mentem is egyik helyen egy fél kört a pályán kivül, rossz oldalról kerültem a szélét jelző karót :-).
A pályarendszer nagyon kiváló, változatos, általában nagyon szélesek a pályák. A liftrendszer szinte tökéletes, sok a fűtött ülészékes lift, némelyik kabinos is melegít.
Kichbergben laktunk, egy városka központi részén lévő apartmanban. A sibusz 60-70m-re állt meg, Egész héten azzal jártunk. A Maierlbahn volt a favorit(fűtött ülésű). A lift állomás bejáratánál van a busz megálló, onnan mozgólépcső visz a kabinig, lefelé a buszmegállóig lehet lesielni. Az első sibusz pont nyitásra ér oda, általában az első 5 között csipogtam be a felvonóhoz. Napközben is folyamatosan járnak a síbuszok.
Kezdőknek nagyon előnyös, hogy az összes levezető fő pálya kék jelzésű.
Gyakorlatilag az összes pályán megfordultam, az egyetlen lezárt pálya a kék 27-s volt.(nem hóágyúzható, erdei pálya).
A hatalmas rendszerre jellemző, hogy egyik nap a Pass Thurntól (70-s piros)a Maierlbahn aljáig (26-s kék)2 óra volt a menet idő, tempósan haladva, összesen 8 hosszú folvonót használva. Az egyetlen szépségfolt a pályarendszerben az F8-s csákányos, délután sokan jönnek visszafelé, 7-8 perc volt a várakozási idő.
Másutt egész nap szinte nincs várakozás (januári mellék szezon).
A híres verseny pálya melletti 21-s folyamatosan használható, bár néhol kalandos. A pálya egyes részeit elkerítették a versenyhez, így néhol csak a fekete letörés, vagy egy keskeny, ideiglenesen ratrakolt ösvény volt a civileké. Biztos sítudás nélkül nem ajánlatos elindulni ilyenkor a 21-n. A versenypálya miatt a Hahnenkamm felvonóhoz kerülni kell a tribün alatt, ez 100-200 m botozás (ez igaz a 22-n leérkezőkre is).
Sikerült az edzés egy részét megnézni. A síterület 95%-t nem érintik a verseny miatti korlátozások.
Pénteken este beautóztunk Kitzbühelbe. Egészen döbbenetes hangulat fogadott. Zengett az egész történelmi városrész, egymást érték a szinpadok, büfék, interjú sátrak. Óriási tömeg hullámzott az utcákon, és mindehhez ott volt a Hahnenkamm lejtője, kivilágítva, háttér díszletként.

2012. december 23-tól 28-ig sieltünk Söldenben. Ez a 6 nap minden szempontból nagyon változatos körülményeket mutatott. A hőmérséklet a magas tengerszint feletti magasságnak köszönhetően még az amúgy meleg december ellenére is elfogadhatóvá tette a síterepet. Némelyik nap a pálya legalsó, falusi részei kezdtek délutánra kis mértékben kásásodni, de az egész síterep porhavas képet mutatott.
Érdemes figyelni reggelente a helyi tévécsatorna időjárás jelzését, ha 100km/h vagy az feletti értéket jelez a csúcsokon, akkor rögtön az alsóbb, Giggijoch illetve Gaislachkogel síkörzetet érdemes tervezni, legalábbis délelöttre. Ugyanis napközben is megnyithatnak, lezárhatnak pályákat, sílifteket a gleccseren, az aktuális időjárási helyzettől függően.
Egyik nap a Rettenbach/Tiefenbach köröket róttam, amikor meglepődtem, hogy a kétszakaszos E61-s kabinosból mindenki kiszáll a középső állomáson. Lezárták a felső szakaszt, még kint libegtek a kabinok a szélben, de a középső állomáson már visszafordulóra állították a felvonó müködését.
Kétszer volt jelentősebb havazás reggelre illetve délelött folyamatosan. A frissen esett 20-25cm-s havat folyamatosan rendezgették a ratrakok. Szerencsére olyan szélesek a pályák, hogy a 3/4/5 ratrakokból álló lánc nem okozott gondot a sielők között. Volt olyan pálya is, amit délelött később nyitottak meg, amikor a teljes szélességet lekezelték.
A faluban jól működő síbusz rendszer van. Mi nem is használtuk az autót, a ház elött állt meg a busz. A síterep weboldalán dorf buszként található menetrendet érdemes indulás elött már megnézni, kinyomtatni.
Két pályarészt emelnék ki: a Gaislachkogeli oldalon mindenki kötelezőnek érzi, hogy felmenjen a 2. szakasz csúcsára. (BIG3) Innen az 1-s piros pálya vezet le, keskeny, délre már hóember nagyságú buckákat lehet kerülgetni.
A kedvencem a 4-s,5-s piros volt, egy régebbi 2 üléses libegő szolgálja ki, emiatt kevesebben használják mint a többi részt, a széles piros pályák még délután is tökéletes állapotban vannak, és szinte magányosan lehet sielni rajtuk.

Karácsonykor egy rendkivüli melegfront tépázta meg a síterület havát. Ezt egy sielésre ideális hőmérsékletű, -2 - -8 fokos időszak követte.
Sajnos az egész szilveszteri időszak csapadék mentes volt. A hóágyuk többsége működött, de ez nem pótolta a hiányzó, néhány naponta szükséges természetes havat. Ezért többnyire nagyon kemény, szinte jeges felületű pályákon kellett sielni. Ha kitelepült volna egy mobil léc élező a pályák aljába, jól kereshetett volna ezen a héten.
A pályák többsége használható volt. Minden reggel tökéletesen végig ratrakkolt pályák vártak bennünket. A völgybe levezető pályák közül csak a 61-s volt zárva a középső állomástól.
Különleges élmény volt az egyik nap a hegyek derekát övező sűrű köd felhő. Érdekes látványt nyujtott amint a sielők beszáguldottak a tejfehér felhőbe, lefékeztek a pár méteres látótávolságnak megfelelően, és utána mintha egy lassított felvételen sieltek volna tovább.
A pályák közül egyet emelnék ki: a 14-s fekete pálya. 3 km hosszú és ebből nincs kiszállás vagy könnyített kerülő a nehezebb szakaszokhoz. Nagyon sokszor a fekete pályák csak egy kis rövidítések, ez nem ilyen. Szerencsére mivel kevesen sielték, a napközbeni állapota nem változott lényegesen. Igazi élmény pálya, nagyon változatos szakaszokkal.