Élménybeszámolók

Ugyanaz a hét, 02.03-10. Les Coches-ban laktunk (Montchavin). Ezt direkt azért néztem ki mert a Vanoise express mellett van, a két terep közt félúton. És csak 1400 m, nem kell az autóval felmenni és kemény mínuszokban álldogálni.
Egyébként már kb 10-15x voltunk a franciáknál. Eddig a 3 völgy viszi a prímet, aztán alpe d`huez. La plagne/les Arcs sajnos némi csalódást okozott.
Mindig észak felé megyünk, München-Lustenau (itt még Ausztriába kicsit belépve dugig lehet tankolni olcsó ÖMV dízellel, ki is tart visszafelé)- Svájc (főleg márciusban torlódások, de 40 euro az éves matrica)-Geneve-Annecy (a tó keleti oldala nem dugul be, az is csodaszép)-Albertville útvonalon. Moutiers előtt előfordul dugó. Most Győrtől 14 óra volt oda és vissza is, nem rohanós tempóban.
A Wengen apartmanházban voltunk, elég lohasztó. A medence kicsi, tele van gyerekkel, ki se próbáltuk. A szauna fizetős, ezek után ezt sem. 4 személyesben voltunk hárman, épp elég volt. A felvonóig volt 100 m gyaloglás, ez mondjuk nem baj mert megmelegszik az ember a liftig.
Ugyanis roppant elavult a liftrendszer. Az rendben van, hogy az eldugott helyeken találni olyan 2-3 személyes (50 éves) székeseket, amibe nem férek bele. Ebben még van egy kis romantika is. De hogy összesen 1 buborékos székest láttunk (igaz az fűtött is), a többi mind nyitott, az elég furcsa. Még a tempójuk hagyján, de hogy 2500-2800 méterre is ilyen megy fel, az elég érdekes, arrafelé -5, -10 fok a normális, a legkisebb huzat is fagyasztóládát csinál belőle. Kabinos csak kevés van, és azok túlterheltek. Pl. A Roche Mio, Transarc és még balra az Arc 200-ből induló mind sorbanállós. Talán így szerencse is hogy nem volt friss hó (ilyet francia pályafutásom alatt nem tapasztaltam), sokat sütött a nap és szél se volt, csak néha köd. A korábban leesett sok hó miatt használható volt a terep, de pályán kívül nemigen lehetett menni, össze volt karcolva minden szabad terület.
A Vanoise expressz modern, kétszintes gondola, a látvány sem semmi.
A két gleccser a szokásos, mindkettőre felmentünk de friss hó híján a hatalmas buckák kezdtek dominálni, nem kerestük őket sokat.
Les Arcs alsóbb pályái jók, fent van egy unalmas lapos rész, ahol sokan kolbászolnak, ettől felfelé már csak 2-3 felvonó megy. A gleccser gondola kicsi, és 37 éves. Ott is 15-20 perc sor volt.
La plagne is sok enyhe pályát tartalmaz a közepén, ezek kezdőknek jók. Balra van néhány jobb, ami délelőtt napos. Ugyancsak ilyen Champagny felé a kamikaze és harakiri, ezeket szerettük mert mindkettő meredek, kezelt és napos. A gleccserre itt is régi kabin megy, csodás kilátás a 3 völgyre. Viszont a völgybe a fekete valóban kemény, jó síelők is keresik a fordulóra alkalmas helyet. Persze friss hóval puhább az egész, de az nem volt. Utána viszont a Vanoise expresszhez menő ösvényt tessék elkerülni, kivéve ha szeretnénk pár km-t sífutni. Előtte inkább fel kell menni a székessel.
Összességében jobbat vártunk. A felvonórendszer halvány, a pályákat némi friss hóval biztos jobban élveztük volna. Hiányoltuk a meredek, ratrakolt feketéket. Mind embernyi buckás.
A szállásváltásoknál a dugót el lehet kerülni, ha előző nap kicsekkolunk, tisztázzuk hogy hajnali indulásnál hol adjuk le a kulcsot és ágyneműt, illetve a kauciót is kártyáról fizetjük, hogy ne kelljen a kp-re várni. Általában örülnek is ennek, mert minden szombat bolond nekik is.
Egyszer kipróbáltuk, máskor nem erre megyünk.

3 völgy már megint. Tavaly közel tökéletes volt, így a hosszú út ellenére ismét ide mentünk. Most pár kiegészítő tapasztalat:
Most is észak felé mentünk, kb 2 órás késést a dugók miatt bele kell kalkulálni. Salzburg után a határon, Svájcban Zürich-Bern közt, illetve Annecy-Albertville után Moutiers-ig. Utóbbiak egyértelműen a hegyekbe igyekvő turnusok miatt vannak, visszafelé jó korai indulással elkerülhető. Ide csatlakozik be ugyanis Tignes, Val Disere, La Plagne is. A Chanteneige-ben (les Menuires) többek közt a kiváló fekvés mellett ez is előny, akármikor elindulhatsz reggel, nem kell a szállásátadást megvárni. Oda 1280 km volt 16 óra alatt, vissza csak 14 kellett. Érdemes a sebességhatárokra figyelni, újabban mindenhonnan(!) megérkeznek a drága fotók a nemzetközi egyezmények változása miatt.
Hülye egy tél volt a francia alpokban is. Január extrém hideg, február enyhe, csapadékszegény. Március elején már nagyon hiányzott a hó, mielőtt mentünk egy 10-20 centi esett is. Ennek ellenére nagyon látható hóhiány volt, a déli oldalakon kivolt a föld, az árnyékos helyeken meg a rögös-összesíelt pályánkívüli viszonyok vártak. A pályán változó volt a minőség, de látszott hogy nem a mindennapos hóágyúzásra vannak berendezkedve mint pl az osztrákok, a szűkebb helyeken inkább jég volt mint buckák. Na mindenesetre első nap bemelegítettük, éjjel 4-5 cm hó segített de így sem voltunk eufóriában. De legalább délutánig sütött a nap. Utána két napig egy nagyon durva viharciklon vonult át, amiből esett vagy 60 cm, de brutál széllel járt így nem mindig oda jutott ahova kellett volna, illetve 2400 m felett semmit se indítottak el a köd/szél miatt. Utólag belátom, jogosan. Csakhogy emiatt a síelésre kiéhezett tömeg nem tudott eloszlani, gyakorlatilag a síterepek alsó fele működött midegyik völgyben, átjárás pedig nem volt. Ez elég csúnya sorokhoz vezetett, de igazán motiváció sem volt az összetúrt kék pályákon botladozni nulla látási viszonyok közt. Mindkét nap korábban bejöttünk emiatt, a második nap legalább átjutottunk Meribelbe egy alacsonyabb (zsúfolt) összeköttetésen keresztül. Ott az erdősebb részen jót lehetett pálya mellett is menni, bár elég vizes volt a hó. Az utolsó három nap aztán már naposabb volt, de elég enyhe, még éjjel sem fagyott így a hó gyorsan olvadt. Besíeltünk mindent, amit lehetett, és ismét bebizonyosodott mennyire szerencsénk volt egy éve. Most több volt a sorbanállás, sokan voltak a pályákon is, valahogy nem volt az igazi. A couloir-ok le voltak zárva, kövek és 60 cm vastag lavinatáblák csúsztak ki belőlük, szóval nagyon meg kellett nézni hol megy az ember pályán kívül. Még szerencse hogy tavaly mindegyikkel alaposan megismerkedtem, most nem kellett emberkedni felesleges kockázatot vállalva. Általában a szóba jöhető offpiste lehetőségeket a kiéhezett közönség extrém gyorsan összekarcolta, egy nap egy völgy jutott, mire átmennél a másikba ott már csak használt terep fogadott. Fel is tűnt, hogy a lécek 50%-a freeride léc volt a sorban, ezek itt nem pályasízésre készültek.
Utolsó nap már látszott hogy a stabil 8-10 fok megteszi hatását, barna foltok is voltak a pályán az alacsonyabb részeken. És a jövő héten se fog fagyni, tényleg kifogtuk az egyetlen használható hetet a télen. 10-es skálán 6-7-es osztályzat. Tavaly 9-es volt.
Szóval mindenféle összebeszélés nélkül családilag arra jutottunk, hogy jövőre már nem ide jövünk, nem rontjuk tovább a 3 völgy szép emlékeit. Csak még azt nem tudjuk, akkor hova...

Március 5-12 közt voltunk a 3 völgyben. Nem vagyunk kezdő utazók,legalább 10 francia terepet bejártunk már, de azt hiszem ez tette rám a lemélyebb benyomást (a második Alpe D`Huez lett, az kicsit olcsóbb és könnyebben elérhető). De ez az élmény, ez brutál volt. Hideg március északi áramlással, sehol kásás hó, 2 nap porhó a többi nap is freeride léccel offpiste állandóan! Les Menuiresben laktunk a Chanteneige apartmanházban, francia mértékkel tágas, kiváló helyen van és a 3 völgy minden pontja gyorsan elérhető innen. Orelle-t emiatt nem ajánlanám azoknak, akik mind a 600 km pályát ki szeretnék használni, sőt, rossz időben nem tudnak 2600 méter alá jutni. A pályarendszer karbantartott, a felvonók jók, egy-egy lassabb székes megy a magasabb csúcsokra illetve Meribel 1750-nél lehet kicsit bedugulni, lejjebb kell csúszni 1400-ra a Saluire Expresszhez, ott nincsenek sokan és Schumacher balesetének (egyébként megdöbbentően banális) helyszínét is meg lehet fentről nézni. Egyébként mindhárom völgy csaknem teljes egészében offpiste is síelhető, 1-2 nap alatt mindenhol összekarcolják a hegyet. Persze mindezt ésszel, mert sziklák bizony vannak, egyszer vissza is kellett másznunk 3 ezer méteren egy keveset egy kanyonból, ott volt lihegés rendesen. A legjobb pályák szerintem:
Jobbra Point de la Masse csúcsról piros és fekete, kevesen vannak és reggel már napos.
Val Thorens Funitel Grand Fond alatti piros pályák (falaise/chamois) kanyarjait le lehet vágni, extrém meredek de rövid és könnyen síelhető szakaszok vannak.
Meribelben a Pas du Lac felvonó alatti fekete/piros illetve a Saulire csúcsról lejövő couloir tournier (csak jó síelőknek, jó hóviszonyokkal, fent köves)
Courchevelben a Saulire csúcsról lejövő többi couloir (extrém fekete pályák, jó hó kell és biztos offpiste tudás).
A Vizelle és Suisse alatti feketék, bár utóbbit buckásan hagyják.
Balra a Chanrossa alatti piros/fekete, széles offpiste tereppel és napsütéssel.
Ezenkívül meg lehet nézni Courchevel 1850-et, rongyrázás, paparazzik, pár ötcsillagos szálló (a földön találtunk véletlenül egy 3700 euros blokkot, valaki síelés helyett vásárolni ment), illetve a repülőteret, bár én sajnos csak helikoptereket láttam mozogni, hiába figyeltem a James Bond filmben is szereplő leszállópályát.
Szóval kiváló hét volt, szerencsénk volt az idővel is, a pályarendszert pedig nehéz lesz a jövőben túlszárnyalni.