Élménybeszámolók

Jelen írásommal most többszörös adósságot szeretnék törleszteni. Ebben az idényben többször is jártunk a Síparkban de beszámoló írására soha nem jutott idő, ezért most próbálom meg összefoglalni az ott töltött napok élményeit.
Már a legelején, amikor sok csapadékkal riogatták a télre készülődő jónépet az időjósok, dilemmába estem szezonbérlet ügyileg. Vártam a korábbi években már megszokott akciós árakra, de mivel az valahogy nem érkezett meg erre a szezonra, így végül eltekintettem annak megvásárlásától.
Már egészen korán, karácsony előtt sikerült megkezdeni itt a kis családommal a síszezonunkat, hogy aztán szinte minden második hévégén meg tudjuk tapasztalni azt a leírhatatlan élményt, amit a sízés tud nyújtani. Szinte a kezdetektől tetemes hómennyiséggel és szinte kifogástalan pályákkal várták az üzemeltetők a síelőket. Minden pálya teljes hosszában működött (nem csak a felső rész, mint az elmúlt években elég sokszor), sőt, több év vágyakozás után az idén először még az 1-est is birtokába vehette a társadalom. Igaz néha találkoztunk foltokban jegesedéssel és némi buckásodással, de ezek soha nem lépték túl az elviselhetőség határát. A hétvégéken a déli óráktól jellemző tömeg (és ez által a lifteknél megnövekedett várakozási idő) viszont már tudott némi keserűséget okozni. Ezért leginkább az esti sízésre váltottunk jegyet, vagy ha mégis nappali síelésre szottyant kedvünk egy-egy hétvégén, akkor pedig elsőként érkezve, volt két bő óránk, hogy kiélvezzük a "szűz" és tömegmentes pályákban rejlő lehetőségeket. (Ezért tettem korábban javaslatot itt a fórumon egy rövidebb és ez által olcsóbb 1-2 órás jegy bevezetésére.)
Sok program színesítette az amúgy sem eseménytelen napokat. Múlathattuk az időt koncerteken, a vállalkozó kedvűek részt vehettek ingyenes sí, freesky, snowboard oktatásokon, a még bátrabbak megmérettethették sí/snowboard tudásukat több versenyen is. (A gyereknek hála, egyikből sem maradhattunk ki!)
A körülmények az idén úgy hozták, hogy a március 15-i hétvégét -hosszú évek hagyományaival szakítva- nem Ausztriában (Lachtalban) töltöttük, hanem ugyancsak itt Mátraszentistvánon. Ez az elején még bosszantott is, de be kell, hogy valljam: talán a sí idény legjobb hétvégéje kerekedett ki számunkra belőle! Igaz a 15.-e még szakadó hóeséssel és köddel kezdődött, de délutánra a köd felszállt és az addig leesett porhó igazi álompályát varázsolt a síelőknek. Másnap (és még vasárnap is) pedig ragyogó napsütésben lehetett róni a köröket. Mivel a hőmérséklet a napsütés ellenére sem emelkedett -6 -8 fok alá, a pályák egészen jól bírták a terhelést. A lifteknél folyamatosan növekvő várakozási időt egészen délután kettőig toleráltuk, majd egy kis pihenéssel egybekötött ebéd elfogyasztása után tértünk csak vissza, abban bízva, hogy addigra szellősebb sorokkal fogunk majd találkozni. Erre egészen az esti sízésig kellett várnunk. A márc. 15-re meghirdetett, de végül is szombatra áthelyezett síverseny (III. Sípark Kupa) rajtja is ekkor kezdődött. Az első indulók még napsütésben rajtolhattak el, de mire a közel 130 fős mezőny vége is teljesítette a távot, már egészen télies arcát mutatta az időjárás. Az eredményhirdetésig (és aztán is) fokozni kellett a tempót, hogy ne fázzunk. Ekkor már a lifteknél a kezelőkön kívül nem igazán találkoztunk senkivel. A napot (estét) fáklyás síeléssel zártuk.
Vasárnap már csak félnapos jegyet vettem, hisz délután már indulnunk kellet haza. Most is, mint mindíg rutinosan nyitásra érkeztünk, így nem volt gondom sem a parkolással, és a pénztárnál sem gyűlt meg a bajom az olykor hosszú, kígyózó sorral. Ismét szikrázó napsütéses idő és kifogástalanul karbantartott pálya fogadta az idelátogatókat. Mindez megfelelő alapot adott annak, hogy méltóképpen elbúcsúznunk a 2012/2013 síszezontól. (Bár ahogy az időjárást nézem, lehet, hogy elő kell még szednem a síléceket!)
Köszönjük Sípark!