Élménybeszámolók

Sziasztok,

Mi január 25-30 között mentünk megint Saalfeldenbe szállásra, hogy Saalbachban síeljünk. Négy sínapunk volt, ami alatt az időjárás nagyon a kegyébe fogadott mivel előtte több mint egy hétig havazott, de mikor mi megérkeztünk már végig szikrázó napsütés volt :). Ha jól tudom, akkor inverziónak hívják ha a völgyben hidegebb van mint fent a hegyen. Na ebből mi kaptunk egy nagyon komoly ízelítőt, mert reggelente -19°C volt, fent a hegyen pedig -2-0°C volt. Az első reggel mikor kifizettem a bérleteket, azt hittem, hogy odafagyok a pulthoz, de a kasszás hölgy nagyon rendesen nyugtatott minket, hogy fent már nagyon jó lesz. Ez abszolút így is lett, mert a hóviszonyok a négy napos ragyogó napsütés miatt életünk síelése volt :).
Az apartmanunk Saalfeldenben volt picit távolabb a várostól, de nagyon szép, modern lakásokat kaptunk, tökéletese felszerelve, rengeteg hellyel (8 emberre egy 70 és egy 100m2-s apartman), nagyon kedvező áron (125€/fő/5 éjszaka, takarítással, adóval).
Két napon Leogangban mentünk (~15 perc), egy napot Hinterglemmben (~25 perc), egy napot Vorderglemmbe (~20 perc) autóval. A parkolással sehol nem volt gond, bár mi 9 órára mindig kiértünk, de a csapat másik felének is volt még mindig helye, annak ellenére, hogy ők 10-11 között értek ki.
Kedvenceink a leogangi és a vorderglemmi pályák voltak, a második napon mentünk a pályarendszer bal oldalára, de sajnos ott elég jegesek voltak a pályák, így azok nem jöttek be annyira :(.
Pár pálya és infó a teljesség igénye nélkül:
92-93: Elején nagy letörés, utána 93-ig (Steinbergbahn) középső állomásig nagyon lapos, így mi párszor csak a középállomásig mentünk fel. Utána viszont zseniálisan jó pálya a meredekebb kékek közül. Nagy kedvenc volt, egyik barátunk egymás után 6-szor lement rajta, pedig ~6km hosszú a két pálya együtt.
83-84: Rövid pálya, de nagyon széles. Három részre tagolódik és középsőn soha senki nem volt, így figyelve, hogy egymásnak adjunk teret, nagyon lehetett csapatni, olyan hosszú íveket lehet csinálni, amit kevés helyen engedhet meg az ember. Egy hátránya van, hogy az alján öt pálya fut össze és rengetegen nem figyelnek, ha valaki picivel az ilyen nagyon lapos szakaszokon.
61-61a: A legutolsó csúszásunk volt itt, ketten jöttünk le, ő boardozik, én síelek. Élveztük nagyon, bár ő egyszer esett egyet, de szerintem abszolút nem nehezebb mint pl. kék 93-s.
Viszont kezdő ne vállalja be, főleg a nap végén, mert buckás tud lenni és az alján egy 90°-s kanyarnál beszűkül.
56-57-58: A hideg miatt idén nagyon jó volt, itt is volt olyan rész pénteken ahol mi hárman voltunk csak :).
52: Szép, hosszú átvezető pálya, viszont érdemes figyelni, hogy a Bernkogelbahn-hoz gyalogolni kell.
46: Tavaly utáltam ezt a pályát, mert sokan voltak és olvadt az alja. Idén vasárnap mentünk át, brutál tömeg lent a felvonónál, de hihetetlen sebességgel megy a felvonó, és 3 percnél soha nem álltunk többet. Utána pedig a pálya maga volt a mennyország. A tömeg elment tovább felfele, alig voltak, tökéletes állapotban a hó (még ratrak nyom is volt :). Életem legjobb csúszása volt, ha most rágondolok még mindig elmosolyodok :). Viszont délre már nagyon le tud romlani ennek a pályának az állapota, annyira központi helyen van!
19-20-22-25: Szép, jó pályák, meredekebb kékek. Ide hárman mentünk át, a feleségem és a barátom imádták, de sajnos én pont picit rosszul lettem, így nem tudtam élvezni :(.
17-18: Tavaly nem járunk erre, idén megnéztük és szerintem elég annyit mondani róla, hogy kb. 5-ször egymás után lementünk.
11-11a: Na ezt nem élveztem, mert idén nagyon jeges volt :(.
Fieberbrunn még most is kimarad, de tuti, hogy jövünk még ide :).
Ha jó az időjárás, akkor szerintem ez továbbra is az egyik legjobb síterep Ausztriában :).

Sziasztok,

Egy megkésett beszámoló (2016.03.11-15-ról):

Ha egy rövid mondattal kell összefoglalnom, hogy milyen a Saalbach-Hinterglemm-Leogang-Fieberbrunn síterep (azon kívül, hogy lassan kitalálhatnának egy rövidebb nevet :), akkor csak annyit mondok, hogy: (majdnem) Tökéletes :)! (Nagyon sok zárójelben és nagyon pici betűkkel a "majdnem")
Mióta megszerettem a síelést, azóta szemeztem ezzel a tereppel és bár eredetileg a március 15-i síeléshez a Hochkönig terepet néztük ki, végül sikerült a Maishofenben apartmant találni, így számomra nem volt kérdés, hogy onnan már csak a saalbachi terepre mehetünk :).
Az kiutazás teljesen eseménytelenül telt szép időben, három kocsival mentünk kilencen. Egy meglepő van az útban, hogy a leggyorsabb út Németországon keresztül vezet, de mivel a németeknél még nincs útdíj és az EU miatt határ sincs, így ez igazából semmit nem számít.
A szállásunk nagyon szép és modern volt, elsőre nem is hittük el, hogy ~20€/fő/éjszaka csak az ára.
Beköltözés után persze rögtön indult a tervezgetés, hogy reggel hol kezdjünk, mert egy ekkora terepen ez már komoly döntés :). A szálláson kapott tájékoztatókból tudatosult mindenkiben végleg az egyik hátránya a terepnek, miszerint egy napijegy 52€, amitől drágább Ausztriában csak Kitzbühel.
Végül döntésre jutottunk és első reggel Hinterglemm leghátuljába mentünk ahol először a napos oldalon a 42-s Hochalmbahnnal mentünk fel.
Sajnos az első napon nagy köd volt ~1500m felett, de szerettünk volna minden percet kihasználni, így a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elindulunk Saalbach felé. Sajnos ezekről a pályákról nem tudom elmondani, hogy mennyire voltak szépek, mivel a ködtől kb. 1 méterre látunk, de érzésre kellemesek voltak a pályák :). Saalbach felett feladtuk a küzdelmet a köddel és úgy döntöttünk, hogy leereszkedünk a köd alá, így elindultunk a 46-s pályán.
Általánosságban elmondható, hogy majdnem minden kék pálya széles és kellemes leejtésű, valamint minden pályát tökéletesre gyúrnak a nap elejére. Viszont a meleg miatt déltől a felvonók középső állomásaitól már nagyon kásás volt a hó, így méretes buckákat építettünk, amin aztán nem volt egyszerű a közlekedés :(.
Közben a társaság későn kelő fele is megérkezett, akik sokkal ügyesebben a másik oldalt választották, így megkaptuk az infót, hogy a hó minősége ott sokkal jobb. Át is mentünk a 11-12-s pályára amit már nagyon élveztünk, így az első nap a nehéz kezdett ellenére szépen zárult.
Másnapra a köd eltűnt és úgy döntöttünk, hogy a második és harmadik napon Vorderglemmből indulunk. Elsőre meglepő volt, hogy Schönleitbahn bár kabinos, de állni kell benne, de legalább kipróbáltunk ilyet is :). Most olvastam, hogy idéntől már rendes ülős kabinos lesz, sajnálhatja aki kihagyta ezt az élményt :).
Itt aztán csúszkáltunk mindenfelé:
62-64: itt vigyázni kell mert az alján egybefut a pirossal és jó meredek az utolsó 20 méter.
81-83-85: Rövid, de zseniálisan jó, széles pályák. Egy kisebb hadsereg elférne rajtuk, volt olyan, hogy csak néztem a tetőről, ahogy mennek az emberek, mert annyira tetszett a pálya. Itt vagy 10-szer lecsúsztunk minden irányból.
88-90-92-93: A Leoganba vezető pályák. Legjobban nekem a kreischberg - muraui kék pályákra emlékeztettek, hosszúak, tényleg kékek, tökéletes leejtés, imádtam őket :). Egy dologra érdemes vigyázni, hogy a 90-s alja, annyira lapos a végén, hogy könnyen botozni kell, ami a kásás hóban nem volt egyszerű, így ha valaki már haladó, akkor a piros 89 felé elkanyarodni.
56-57-58: Jó pályák, de sajnos itt is a felvonó alsó részénél már kásásodott a hó, így picit nehézkes volt.
51: Leverekedtük magunkat az aljára, bár szerencsére a tömeg inkább az 52-n volt, így ennek az alja még egészen rendben volt.
Utána kis séta a 1a felvonóhoz, mert meg akartuk nézni a Schattberg Ost részt is. A felvonó végig az 1-s pálya fölött megy és láttuk, hogy itt csak az menjen, akinek tényleg nagyon jó a sítudása, mert a fekete, alsó rész még felvonóból is brutálisnak nézett ki :).
2a-4-4a: Egyszerűen gyönyörű, pazar kilátás, kiváló pályák, lassú felvonó (Limberg 3-s) :) ezt is imádtuk.
2b: Hát erre nehéz mit mondani, mert mint pálya nem rossz, bár az alja egyértelműen piros és nem kék, de sajnos délután 2-re értünk ide és életünk egyik legnagyobb szenvedése volt. Az alján az olvadó hó miatt derékig értek a buckák, volt olyan, hogy az egyik térdem már a mellem magasságában volt. Voltak olyanok akik a legrosszabb részen inkább lecsatoltak és gyalog mentek, hát nekik volt igazuk :).
A három nap alatt ezeket a helyeket tudtuk bejárni, de annyira megtetszett a pályarendszer, hogy 2017 január végére már meg is szerveztük ide a síelést, mert ettől jobb pályarendszeren még nem síeltünk. Hatalmas, de körbejárható, parkolással soha nem volt gond, profi, tökéletesen karbantartott, minden nehézségi fokkal rendelkező pályák, kiváló liftrendszer, gyönyörű panoráma...

Sziasztok,

Kicsiny csapatunk (eredetileg 11 fő, de sajnos egy betegség miatt végül csak 10 ember) 2016.01.22 és 27-e között volt Nassfelden síelni, amiben négy teljes napi siklás fért bele.
Szállásunk Jenigben volt, így reggelente 10 perc autókázás után már a Millenium Express aljánál voltunk (síbuszok is vannak, de mi túl lusták voltunk).
A pályarendszeről az első dolog ami eszembe jut az, hogy ide kezdőként ne jöjjön senki, mivel a valódi, hosszabb és megfelelően széles kék pálya gyakorlatilag egy darab van, az összes többi kék csak keskeny átvezetések. A pirosak viszont valódi pirosak, sőt néha én még mélyvörösnek is éreztem őket :).

Én a 110km-nyi pályát három nagy csoportba tudom besorolni:
I, 1-9-s pályák a térkép bal oldalán:
A 7, 8, 9-s pályákhoz érdemes átmenni mivel ezek nagyon jók, azoknak akik nem ijednek meg egy nagyobb letöréstől. A három közül a kedvencem a 7-s volt, mivel ez a legkevésbé meredek :).
Az 1, 3, 4-s pályák, amik visszavezetnek a középpontba felvivő lifthez, szintén jók, bár az 1 és 4-s pályának van erősen technikás, meredek része, ami nem volt egyszerű mivel az első két napban gyakorlatilag 2cm vastag "mű" porhó alatt glatt jég volt. Sajnos ezt sokan nem vették figyelembe, így egy nap alatt háromszor kellett végignézni, ahogy a mentőhelikopter leszáll és elviszi az összetörött embert :(.
II, 21-51-s pályák a középső szakaszon:
Itt található a már említett egyetlen jó és hosszú kék pálya a 23a. Emellett még nagyon jó a 40-s pálya, de a 23-s rossz nyíló részét szerintem mindenki kerülje el, mert a pályaszállások között visz el, keresztbe nagyjából 2m keskeny és kétszer is át kell menni az aszfalton :).
a 45, 50, 51-s pályák nagyon hasonlóak, bár a 45 a legrövidebb és egyszerűbb, de mind olyan mint a nassfeldi pályák többsége, letörés utána egy síkabb rész, majd egy újabb letörés.
III, 60-80-s páyák a jobb oldalt:
A jobb oldalra kerüléshez a 60, vagy a 63-s pályát kell választani, én a 63-s javaslom, mivel a 60-s egy, nekem brutális letöréssel kezdődik, ami persze meg lehet csinálni, de én az ilyen meredek szakaszokat már / még nem élvezem. A 63-s viszont szintén kedvenc volt, annak ellenére, hogy az a szinte teljesen lapos alján estem egy akkorát, hogy a léccel még fejbe is rúgtam magam :) (így jár aki talpon síel 50-el és véletlenül beakad a léce, mert kifordítja a rossz irányba).
Erről a részről a 70-s és a 77-s volt még nagyon jó, a 70-s tetején (Troghöhe) gyönyörű a panoráma és kilátás és remek a pálya vonalvezetése.
A 80-sról rengetegen írtak már én is csak ismételni tudom őket, kemény, meredek kezdés után egy hosszú, laposabb rész, majd Gmanbergtől megint valódi és élvezetes piros. Mi az utolsó napon a Millenium Expressről itt kiszálltunk, hogy még egy utolsót csússzunk és nagyon jó volt még a nap végén is, bár ehhez az is kellett, hogy egész nap olvadt a hó a meleg miatt, így nagyon tapadt, könnyű volt benne fékezni, kanyarodni.

A négy nap alatt 150km-t sikerült összesíelni, ami elmaradt a tervtől, de majd legközelebb :).
Összességében egy nagyon jó terep a nassfeldi, de én 5 csillagból csak 4-t adtam, mivel szerintem az 5 csillagos terepen több valódi kék pályának kell lennie, valamint a pályarendszer aljára csak nagy kerülővel lehet eljutni.

Sziasztok,

2015.02.20-25 között voltunk egy nagyobb, 11 fős baráti társasággal síelni Obertauernben. A pályát azért választottuk, mert megfelelő mennyiségű kék pályával rendelkezik és elég nagy akár négy napra is. Társaságunk sok szempontból volt vegyes mind nemzetiség szempontjából (2 görög, 2 német, 7 magyar :), mind sí tudás tekintetében(tavaly kezdőtől (ez lennék én) a négy éves kora óta osztrák és német síterepeken nevelkedett "profi"-ig).

Utazás: Budapestről két kocsival mentünk 8-an, kicsit döcögős indulás után (késve indultunk úgy 15 óra környékén) jól haladtunk. Jó tanács, hogy érdemes a 96-ról St. Georgen ab Murau (Kreischberg) felé menni a 97-esen, mert a 96-os felmegy a hegyekbe, ahol nagyon lassan lehet haladni a szűk úton.

Szállás: Obertauern nekünk megfizethetetlenül drága, mivel gyakorlatilag minden pályaszállás, így Mauterndorfban szálltunk meg két nagyobb apartmanban. Sajnos ezt sem volt egyszerű lefoglalni, már októberben elkezdtük szervezni az utat, több mint 40 helyet kérdeztünk meg, mire sikerült ennyi emberre az adott időpontra szállást találni. Ennek oka természetesen a főszezon, valamint, hogy az összes környező helyiségnek is van saját, gyakran igen nagy síterepe.
Szállásunk nem volt rossz, bár az ágyak rövidek és nagyon puhák voltak. A feleségem és az én szobánk kifejezetten apró volt, de ez nem volt gond, mert amíg nem aludtunk, addig a barátokkal szórakoztunk a közös helyiségekben:).

Időjárás:
Viccesen kettős volt:
21: verőfényes napsütés
22: Pokoli köd, nulla látótávolság, hóesés
23: verőfényes napsütés
24: Komoly havazás, erős széllel, kicsi látótávolsággal

Pálya:

Sajnos nekem / nekünk kicsit csalódás volt Obertauern. Pozitív, hogy a minden pálya szépen kezelt (kivéve a fekete 26a, halál gamsleiten-it), sok és nagyon jó minőségű hó van, a legtöbb felvonó modern, minimális a várakozás és rengeteg a pálya.
Parkolástól nagyon féltünk az itteni bejegyzések miatt, de szerencsére nem volt egyszer sem gond, általában 9-9:30 között értünk ki és a P3 / P2-ben mindig volt hely.

Negatívum, hogy nem minden van tökéletesen kitáblázva, mindig csak az adott pálya száma van kiírva, de hogy onnan vezet majd egy másik is, az nincs kint.
Nagyobb csomópontokban azok, akik először vannak Ot-ben, percekig állnak és nézik merre kellene menni (pl.: Plattenkar, Edelweiss, Angerbahn háromszögben). Nagyon jó nevettünk az egyik este, mikor visszanéztük a GoPro-s videót, ahogy 10-en mutogatunk 5 percig mindenféle irányba, hogy merre kell menni :).
Sajnos az egyes átvezető pályák (pl.: 12a) és általában a pályák alja annyira ellaposodik, hogy átcsúszni egy másik felvonóhoz általában komoly botozással jár és jó pár felvonó rövid, sokat kell felvonózni.
Utolsó problémám, hogy szerintem a pályák jelölése nem egyenletes, bizonyos szakaszokon egyszerűbbnek vannak jelölve a pályák, mint amilyenek valójában (pl: 15f inkább fekete, mint piros), így annyira nem kezdőbarát a pályarendszer. Szerencsénkre nálunk több igen jól síelő van, így ők felderítették nekünk a terepet és elmondták, melyiket tudjuk megoldani.

Pályák, amiken jártam:
Grünwaldkopf kék 8a: Szép széles, kéknek bizonyos helyeken meredek pálya, amin nagyon sokan vannak, így délutánra az alja mogulpályává változik érdemes kék 15-ös felé kerülni (Sonnenlift 1 alatt).
10a, 9d: Jó tanulópályák, de Grünwaldkopfról lejutni egy elég meredek és zsúfolt pályán lehet, így teljesen kezdők inkább maradjanak a 19-es, 25-ös csákányos liftnél az első nap (ahogy azt a görög kezdő barátunknak is tennie kellett volna:).
21a: Nagyon jó kék pálya, én imádtam, a felvonója lehajtható bubis, így rossz időben is lehet használni megfagyás nélkül.
16c: Átvezetés Zentralbahn tetejére. Figyelni kell, mert a vége nagyon emelkedik, már a legelején el kell engedni, hogy ne 10 perces szenvedés legyen (ahogy láttunk egy családot felfelé kaptatni) :(.
Piros 5a: Ez volt mindenki kedvence, magasról indul, nagyon széles, hosszú, meredek, de nem iszonyúan, gyönyörű kilátással.
Piros 11a / 4a alja: Na itt érdemes figyelni, mert durván meredeken kezdődik. Meg lehet csinálni, még kezdőknek is mint én, de jól nem fogja érezni magát rajta. 4a alján szintén el kell engedni, ha valaki botozás nélkül el akarja érni a 4-es és 12-es felvonót.
12a: Átvezető pálya a jobb és bal oldal között, eleje kellemes, vége teljesen lapos, nagyon el kell engedni az elején a léceket, hadd menjenek.
18a, 18b: Jobb oldala kék, bal oldala piros. Ez az éjszakai pálya, nagyon kellemes, gyakorlásra ideális, de lehetne hosszabb.
3a / 3c: Szép meredek piros, csak akkor érdemes kipróbálni, ha már biztosan állunk a léceken és tudjuk mit csinálunk. Van benne egy komoly jobb kanyar, aminek érdemes kimenni a bal szélére ott laposabb. Figyelni kell, hogy a 3e / 3f keményen meredek, a legjobb síelőnk / boardosunk ott esett el boarddal és csak a 3f aljában tudott megállni (nem lett baja szerencsére).
2b / 3b: Jó, széles kék pályák, szép kilátással, jó kanyarokkal, de szerpentinen mennek, ami nekem nem a kedvencem. Veszélyesebb helyeken kint vannak a hálók, hogy megfogják a nagyot hibázókat :).
16d: Átvezető pálya, ki lehet menni a pálya mellé nyugodtan a szűzhavon siklani :).
14a: Kellemes kék pálya.
1a: Jó pálya, bár sokat nem láttunk belőle, mert mindig akkor mentünk ide, ha amúgy is rosszak voltak a látási viszonyok, mert a pályák északra néznek, így árnyékosak.

Amivel érdemes vigyázni:
15f: Átvezető a Zentral és Sonnenlift között. Keskeny, nagyon meredek. Én itt estem is egy akkorát, hogy kifordult a térdem a leoldás előtt, a többiek úgy szedtek össze :(. Érdemes megkeresni a 16b kék átvezetőt, amit mi elrontottunk. Az alján egy szűk részen jönnek ki az emberek a Sonneliftből, itt láttunk durván összeütközni két embert (egyik liftből kisiklik, másik nem tud megállni a meredek leejtőn).
16a: Egyik régóta és jól síelő barátunk csak annyit mondott rá, "Hát ez meredek" :).
8e: Mi itt nem voltunk, de ha jól tudom innen fordult vissza mindenki, olyan meredek volt.
26a Gamsleiten: Nem véletlenül van saját honlapja, csak nagyon biztosan síelő menjen fel, aki tudja mit kell csinálni buckák között, glatt jégen. A három legjobb síelőnk ment fel és még ők is megálltak a legnagyobb letörésnél pár percre nézni, hogy akkor most merre tovább :).

Sziasztok,

A feleségemmel 03.07-10 között voltunk ezen a síterepen, ami előzetest elvárásaimat alaposan felülmúlta. Mind a ketten tavaly kezdtünk el síelni, barátok nagyon hasznos tanítása mellett és most láttuk elérkezetnek az időt, hogy kettesben is el merjünk menni síelni. Előtte már jártunk 5 másik síterepen (Nassfeld, Stuchleck Semmering 2x-er, Obertauern, Grosseck és Eplény) így valamennyi összehasonlítási alapunk is van.
A négy napból 7-én egy fél napot és 9-én egy teljes napot síeltünk itt, és főleg a teljes napon nagyon megtetszett a síterep (több mint 50km-t síeltünk egy nap alatt:). Elsőre meglepő volt, hogy mennyi a magyar síelő, illetve még a feliratokat is lefordították magyarra, amit még más helyen nem tapasztaltunk :).

Szállásunk a Rosenkranz Apartman-ban volt, ami ár/érték arányban kiváló hely, két emberre megfelelő nagyságú és felszereltségű volt az apartman, a tulaj nagyon kedves volt. Ha valamilyen negatívumot kell említeni, hogy a ház tanya jellege (sok ló, kecske stb.) és a melegedő idő miatt rengeteg volt a légy. Ha az ember nem meleg időben, hanem fagyban és havazásban érkezik, akkor szinte biztosan szüksége lesz hóláncra, mert 300m kell felfele menni a síterep aljától egy kanyargós hegyi ösvényen.


Pályák:

A szombati fél nap inkább csak ismerkedés volt, mivel sok időnk nem állt rendelkezésre (3 óra) és az utazástól elfáradtunk. Vasárnap Grosseck-re mentünk át, de a hétfői napon már 8:40-kor a felvonón ültünk. Mivel eddig mindig nagy társasággal (minimum 8 fő) mentünk síelni, így soha nem jutottunk ki nyitásra a pályákra :). Hát miután itt ki tudtuk próbálni a frissen ratrakolt és még nem használt pályákat, én biztosan még erősebben fogom szorgalmazni a barátainknak, hogy reggel korán kint legyünk :). Hihetetlen jó érzés volt a 12 / 12a majd a 15 / 17-es pályákon menni, hogy alig volt egy-két ember rajtunk kívül. A hó nagyon gyors volt, de fékezni és kanyarodni is könnyen lehetet, egyszerűen imádtuk.
A 17-esen ötször mentünk le egymás után, a feleségem, akinek a technikája sokkal jobb, bevállalta a fekete 15-öst is, majd rábeszélt engem is, hát nem kis élmény volt életünk első fekete pályája.
A pályarendszer kezdőknek és fejlődni vágyóknak is ideális, mert a kékek itt valóban kékek (ellentétben pl.: Obertauern egyes pályái), a pirosak kis tudással könnyen teljesíthetőek és lehet rajtuk fejlődni.
Két negatívum, hogy a felvonók picit lassúak, főleg igaz ez a kis "J" kétülésesre, ami a csúcsra visz fel (~10 perc egy felfele út), valamint, hogy a Kreischberg csúcsra a "B" gondolától vagy csákányos visz fel (én erre lusta vagyok :), vagy picit körbe kell menni az "M" kabinoshoz és ott lecsatolni.

Kedvenceink:

Piros 7, 9, 15, 17 alja, 18: Ezek mindegyike széles, egy-két helyen erősebb, de nem durva letöréssel. Aki már belekóstolt a párhuzamos síelésbe simán le tud menni, de akár hóekében is teljesíthetőek. Ha valaki figyel, akkor nyugodtan mehet gyorsan is, mert hely bőven van ezeken a pályákon.
Aki kevésbé biztos, az figyeljen, hogy a 16-os fekete részét elkerülje, mert ott a letörésnél elég komoly meredély van, de a piros 17-es (Familienabfahrt) teljesíthető.

Piros / Kék 3 / 4, majd 2a: Nagyon szép hosszú, egyenes, kisebb letöréssekkel tagolt, rettentően széles (szemmértékkel ~30m) pálya, ahol bár sokan vannak, de simán el lehet férni. Bal oldala meredekebb, kezdőknek a jobb oldalát javaslom, főleg a vége felé. A kék 3-as felső jobb oldalán van egy állandó kapus pálya, ami 1€-ért le is méri az időt. Érdemes előtte lemenni mérés nélkül, majd versenyezni egyet 300HUF-ért .
A 4-es pályán található egy félcső (nem akkora mint az egyes alján:) valamint kisebb buckapálya érdemes ezt is kipróbálni.

Fekete 11: Jobbra tarts esetén el lehet kerülni a nagyon meredek részeket és a középső szakaszán felváltva jobb és bal oldalon ember magasságú föld buckák vannak, rajtuk vastag, tömör hóréteg, nagy élmény közöttük / rajtuk menni.

Kevésbé kedvencek:

Mi a piros 10-el picit "megszívtuk", mert mindenhol az volt kiírva, hogy az összes pálya nyitva van, de a 10-es alsóbb része le volt zárva, így mehettünk a fekete 11-re. Ettől én elsőre megijedtem, de kiderült, hogy a 11-esen jobbra tartva egy erősebb piros, semmi esetre sem fekete, mert a legnagyobb letörést a pálya alján el lehet kerülni :).

6-os (széles, de elején nagyon lapos átvezető pálya, mondjuk a kilátás pazar), 17 / 17a (keskeny, lapos erdőben haladó szerpentin, pálya mellett mélyebb szakadékok, háló nélkül).

Amit kihagytunk:

Fekete 1: Ezt a többi beszámoló és a gondolából látottak alapján majd jövőre hagyjuk, mivel kabinból láttuk azt a részt ahol a két 1-es pálya találkozik és vesz egy nem túl széles, iszonyúan meredek és kifele dőlő bal kanyart. A kabinos utak alatt jó pár ember láttunk szenvedni, elesni rajta, így ezt inkább nem erőltettük.