Élménybeszámolók

A tegnapi (vasárnapi) meghosszabbított nyitva tartásnak (16:30 helyett 17:30-ig lehetett csúszni) köszönhetően az utolsó órában háromszor annyit lehetett csúszni, mint az azt megelőző 5 és fél órában összesen. Az is kár (és némileg érthetetlen is), hogy a piros pályákat még csak most készítik, a feketéről nem is beszélve, tehát a meghosszabbítás a szervezők részéről egyfajta kompenzációs céllal mindenképpen indokolt volt, mivel a teljes napijegyárak beszedése mellett, a szokásos hétvégi tömeget gyakorlatilag a pálya felére kényszerítették be (bár megjegyzem a legszűkebb keresztmetszet, a felvonók kapacitása, akkor sem lett volna nagyobb, ha a többi pálya is nyitva áll), ráadásul a pálya egyetlen, az egész nap során jól síelhető, jól karbantartott része a rövidebbik csákányos felvonóval besíelhető felső pályarész volt csak, mivel a kék pálya alsó része az átvezető szakasztól kezdve -gondolom, hogy az előző éjszakai pálya karbantartás hiányában- már délelőtt 11-kor erősen jeges és hóhiányos állapotban volt. Az alsó beszálló előtti lejtmenetes kígyózás (értsd nap közben 50-70 méteres dupla soros ácsorgásos kanyarodós lejtmenetes síkorcsolyázás) pedig az egész pálya technikailag legnehezebben megoldható feladata. Itt, a beszállók előtt valami nyári tereprendező munka sztem nem ártana hosszútávon... A juhtúrós sztrapacskát egy jó kis forralt bor mellé viszont a melegedőben mindeninek ajánlom, az ára is elfogadható volt, az íze viszont a sült szalonna darabkákkal kiváló!

Összességében a meghosszabbított óráig a MSZ-i síélmény indexem maximum két csillagosra volt csak értékelhető, ami a meghosszabbítás órájában -illetve azt megelőzően kb. egy fél órával, amikor a tömeg már erősen csökkent- 4 csillagosra emelkedett, ezért némi jóindulattal és hazai elfogultsággal a terepet három csillagosra minősíteném. :)

Sziasztok !

Most jöttünk haza Bukovelből, de meg kell hogy valljam síelési szempontból kissé csalódottan, ezért összességében csak három csillagra értékelném a terepet budapesti indulással, bár elismerem, hogy potenciálisan valóban benne van magában a terepben a 4,5 -5 csillag is. Azonban ahhoz, hogy a síterepet valóban 5 csillagosra lehessen értékelni szükséges lenne, az ukránok és oroszok síkultúrájának nagyságrendbeli javulása, a pályák éjszakai kezelésének és karbantartásának még profibb kivitelezése, a pályák sokkal pontosabb és egyértelműbb kitáblázása (az elágazásoknál is, és pálya közben is tájékoztató jelleggel) egy pontos térkép a sípályáról (a jelenlegi nagyon pontatlan, apró betűs áttekinthetetlen és több helyen félrevezető), valamint hogy minden pályarész ( 900 méter körüli völgyből 5-6 darab 1100-1350 méter magas csúcsra mennek fel az ülőliftek) minden szintű pályán (kéken is !) megközelíthető legyen, mert most voltak olyan pályarészek, amelyeket közötti átjárást csak piros pályák közbeiktatásával (vagy komoly lecsatolásos gyaloglások árán) lehetett megtenni. Persze amilyen ütemben -láthatóan- az építkezések folynak, a síkultúra kivételével, a fenti technikai problémák hamarosan megoldódhatnak. Sajnos egy lassabb síelő folyamatosan veszélyben van a háta mögül kamikazeként érkező a sebességüket a sítudásukhoz mérten abszolút megválasztani nem tudó valódi orosz rulettezőként széles terpeszben, vagy folyamatos hóekében nyílegyenesen leszáguldó vadállatoktól. Mindezt teszik nem csak a szélesebb pályákon, de a keskenyebb átvezető hegyi ösvényeken is. Persze ahhoz képest, hogy mennyit perecelnek (folyamatosan esnek-kelnek) komoly sérülést egyet sem láttunk... Délutánra pedig a pályák jegesekké és hókásásakká válnak a legtöbb helyen, vagy esetleg a földig lesznek koptatva a síelni alig tudó hókaristoló síelők és boardozók által.
A másik nagyon gyenge pontja az útnak a távolság és az utazással eltöltött zötykölődés. Mi az itteni beszámolók alapján ugyan Nyíregyházától úgy 5 órával számoltunk, határátlépéssel, de nekünk Budapestről nyíregyházán ukrán kisbuszba átszállással (mert saját autóval -sztem helyesen- nem mertük bevállalni a kiszámíthatatlan ukrán kátyúkat), valamint néhány rövidebb technikai szünet közbeiktatásával mind az odaút mind a visszaút nettó 10,5 órába tellett, melyből Nyíregyházától oda-vissza 7-8 óra volt az út Kőrösmezőig (visszafele a rahói, técsői és huszti főút vonal melletti piacok miatti dugók lassítottak jelentősen az egyébként sem túl gyors tempónkon). Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a 4 nap három éjszakából két teljes nap ment el az utazásra, és csak kettőt töltöttünk síeléssel. Aki azt gondolja, hogy az ukrán síeléssel spórolni tud, az kalkulálja bele a síelési szempontból gyakorlatilag két elvesztegetett napot és egy többlet éjszakát, valamint a sofőr és a kisbusz külön költségeit is a közelebbi szlovák, vagy osztrák pályákhoz képest! Ezért alapvetően elmondható, hogy utazással együtt 1 hétnél rövidebb időre nem racionális/kifizetődő Bukovelbe menni síelni!
Jó tudni (és ez számomra is egy kellemetlen meglepetés volt), hogy a hütte árak Ukrajnában sem olcsóbbak a szlovák pályáknál (illetve közelítik az osztrák árakat, mivel a gazdag oroszok és ukránok árfelhajtóként lépnek fel) három főre a legolcsóbb -hús nélküli- krumpli, káposzta, vagy gomba töltetű derelye étel, valamint egy-egy pohár -egyébként nagyon ízletes- forralt bor ára közel 200 UAH, azaz 20 EUR, egy helyben sütött saslik (4-5 db hússal viszont 10 EUR felé is mehet). A sisak viselete a pályákon kötelező (mi ezt nem tudtuk előzetesen), így annak bérleti díja is 2,5 EUR/db volt (25 UAH) hétköznapokon, míg 3,5 EUR/db (35 UAH) hétvégén. Ért még egy kellemetlen meglepetés is bennünket szervezési hiba folytán, hogy az elő és utószezonra érvényes, egyébként 10 EUR értékű napi jegyeink csak hétfőtől-csütörtökig voltak érvényesek, így a december 30.-a péntek délelőttre tervezett síelésünk elmaradt... Természetesen a sisakok hétvégi emelt bérleti díját is buktuk, mivel a mallőr csak akkor derült ki, amikor felcsatolva menetkészen az első síliftbe szerettünk volna ülni!
A boltokban ugyancsak magyar árak, vagy enyhén afelettiek láthatóak, kivéve talán egy-két jövedéki adós terméket, mint a cigaretta és a benzin, aminek a csempészése miatt ultra lassú elsősorban a határforgalom.
A kőrösmezői szállásunkon a vendéglátók (magyar felmenőkkel, de igen gyenge magyar nyelvtudással) igen szívélyesek voltak, de a szállás méreteiben komfortjában messze elmaradt egy reggelivel 20-25 EUR/ fős szlovák, vagy 25-30 EUR/fős osztrák apartman szállástól, mivel a hálószobák igen kicsik voltak, az ágyakon kívül a bőröndjeink éppen hogy befértek a szobába, valamint két család 5 emberére egy miniatür zuhanyzós WC jutott. WIFI-s internet csatlakozás nem volt, a tévében a Dunatévén kívül csak ukrán nyelvű csatornák voltak foghatóak stb. Félpanziós ellátásunk pedig ugyan finom helyi ételekre alapozott volt, de elsősorban a reggeli lehetett volna egy kicsit változatosabb (és talán valamivel bőségesebb is). A szállás persze valószínűleg nem egységes, itt lehetnek jelentős eltérések is a különböző befogadó családok között.

Összességében az út pozitívuma, hogy végre eljutottunk egy olyan történelmi, és magyarok lakta helyre, ahová már régen készültem, de valahogy soha sem tudtam eddig eljutni . A házigazdáink, a gépkocsi vezetőnk, túraszervezőnk kedves, lelkes és szívélyes emberek voltak, azonban síelési szempontból Budapestről nem valószínű, hogy a fent említettek miatt hamarosan visszatérünk a keleti kárpátokba, viszont jó volt egyszer kipróbálni!