Élménybeszámolók

01.20-án buszos csoporttal mentem ki egynapos rövid "besíelés" céljából. Valamikor régen (vagy 10 éve) már jártam itt, de az egy március eleji időpont volt, nem sok dologra emlékszem, de akkor kevesen voltak. Most viszont, ahogy a szombati nap miatt sejteni lehetett, sokan voltak. Mindegyik pálya kissé jeges volt, a ratrakok lánctalpainak nyoma sok helyen kilátszott a pálya közepén. Igyekeztem inkább a pálya szélein csúszni, ahol volt egy kis hó is, nem csak jég. A kabinos felvonók üléseit 11 körül kiszedték, hogy többen tudjanak beszállni, szerintem a vendégek harmada legalább szánkós lehetett. Minden körnél 10-12 percet kellett sorbanállni a beszálláshoz, a pálya hosszának (vagyis rövidségének) ismeretében ez nagyon fájdalmas . Sokan már rögtön a kabinostól kezdtek csúszni a szánkóval, elszabadult szánkókat is láttam a közös bevezető szakaszon. A piros pályákon nem voltak sokan, az egy szem kéken viszont igen. Szánkózós csoporttársaim beszámolója is jó nagy ütközésekről és pályáról kicsúszásokról szólt. A tömeg a 3 db pályán található hüttében is hatalmas volt, gyakorlatilag teltház a kinti kiülős részen is. Így aztán 3,5 óra visszafogott tempójú csúszkálás épp elég volt ezen a helyen. Síelés végeztével a lenti hüttében próbáltam valamilyen italhoz jutni, úgy 15 perc ácsorgás után sikerült az egyik pultnál állva fogyasztani egy aperolspritzet, de bár ne láttam volna, hogy rakta össze a pultosfiú ezt a 7 euróért... A parkoló melletti Gasthofban újra megpróbáltam ülve egy kis kajához jutni a mindössze 2 féle levest, és 2 féle szendvicset tartalmazó étlapról. Úgy negyedórán keresztül nem vett rólam tudomást a személyzet, majd az egyik hölgy a pulttól odaszólva közölte, hogy már semmilyen kaja nincs. Elmormoltam valami köszönömfélét (úriasszony vagyok), majd faképnél hagytam őket. Összességében elmondhatom, hogy megnéztem, pipa, de a következő 10 évben valószínűleg nem fogok erre járni megint, egyszerűen nem érdemes 9 órát buszozni emiatt. Ha valaki mégis egynaposban gondolkodik, kizárólag hét közben menjen. Amúgy nem kezdőknek való terep. Az egyetlen kék pálya keskeny, a pirosak pedig inkább sötétpirosak, Fekvése miatt naposnak sem mondhatóak (ezért is marad meg a hó valamennyire).

Idén először voltunk Nassfelden. Azért ezt a terepet választottam, mert a családtagok sítudása különböző. Férjemnek nem fekszik ez a sport, lányom megfontoltan, de jól síel, két felnőtt fiam pedig kifejezetten jól. Én meg valahol középen, félúton. Itt sok és hosszú pálya van, jól eloszlott rajta a tömeg, a felvonók közvetlen közelét leszámítva nem volt vészes a zsufi. Az előző években viszonylag több hó jutott erre, mint pl.Salzburg környékére, ebben bíztam most is. Amikor megérkeztünk január 31-én, nem volt túl bíztató, mert 6-8 fok volt a völgyben, havat nem is láttunk út közben. Már nézegettem a térképet, hol vannak sípályák 50 km-en belül. Aztán a hegyen kicsit megnyugodtam,mert a pályán volt azért hó, igaz, kásás, délutánra félméteres buckákkal. Csak zárójelben és halkan írom, hogy ha nem lennének boardosok, azért nem így nézett volna ki a pálya. De tudomásul veszem, hogy ez van, nem lehet őket kitiltani. Szóval első nap óvatos ismerkedés a pályákkal, jobbára a Madritsche pályáin, ebben a szezonban nem volt még rajtunk léc. Sok törpe kanyargózott oktatóval, mentek, mint a kisbirkák. Az embernek hátul és oldalt is kell legyen szeme, mert a gyerekek mennek vakon az oktató után. Második napon a fiaim azt tanácsolták,hogy menjek át a Tröpolacher alm-ra, mert ott tök jó a pálya. Az is volt délelőtt. Mire én délután úgy éreztem, hogy na mostmár besíeltem magam, és átértem, ott pont olyan volt, mint Milennium express környékén. Az első száz méteren háromszor álltam bele a buckákba. Nem esett le a lécem, egyszerűen megfogott, és eldőltem, mint a zsák. Sokan is voltak, nem lehetett arra menni, ahol a legjobb volt, hanem ahol volt hely. De aztán sikerült ezt a szakaszt is leküzdeni. Ezen a napon masszív köd volt egész nap a Madritschen oldalon, emezen viszont alig. Szerdán már azt hittem, lőttek a síelésnek, a látótávolság 20 m sem volt. Lejjebb, a Sonnleitn felé és a mélyebb részeken, Rudnigsatteltől már nem volt gáz, viszont 11 körül elkezdett esni az eső, úgyhogy egyig sikeresen bőrig is áztunk. Késő estig kis szünetekkel újra és újra rákezdte az eső. Csak reméltük, hogy a bergfex nem téved.Másnap10 cm friss hó várt, minusszal, szikrázó napsütéssel. A pályák majdnem tökéletesek voltak. De ez volt a legzsufibb nap is. Péntekre újabb 10 cm havat kaptunk, és biztosan turnusváltás lehetett, mert feleannyian voltak a pályán. Fenn ragyogó napsütés, Gmanbergtől lefele vastag köd egész nap. Fentről semmit nem lehetett a völgyből látni. A kellemes meglepi az volt a pályát illetően, hogy soknapos pluszokban is le lehetett csúszni a parkolóig, nem sok helyen kopott ki teljesen a hó. Bucka az volt, dehát nem volt sokkal rosszabb,mint 2000 m-en. A szállásunk kellemes volt, jól felszerelt, és nem spóroltak a fűtéssel. Igaz, már szeptemberben lefoglaltam.