Élménybeszámolók

Most voltunk először Kronplatz-on, de tapasztalataink alapján még sokszor visszatérünk ide. Bár ennyire kopár hegyek között még sosem síeltünk (sajnos nem csak itthon meleg a tél), de fantasztikusan karbantartott, hóágyúzott pályákhoz volt szerencsénk. Szállásunk a közeli Kiens-ben volt, bárkinek merem ajánlani Editék 40€-s full felszerelt apartmanját, mind ára, mind igényessége, mind síbuszhoz való távolsága révén (grátisz: erkélyünkről minden nap a Kronplatz csúcsában gyönyörködhettünk). A síbusz-sívonat rendszer fantasztikus, nem is nagyon értem miért ragaszkodnak annyian a kocsihoz, hisz mind délelőtt, mind délután 3-3 busz gondoskodott szállításunkról (és ez csak a kiensi irány, de a többi településre is hozzák-viszik az embereket). Annak ellenére, hogy a csúcsra mi mindig a Kronplatz-zal mentünk fel, sose kellett sem itt, sem máshol várakoznunk (a II-esre még kevesebben vártak, mint az I-re). Na de amiért ez a pályarendszer átvette szívünkben a No.1 helyet: ennyi igazi piros, hosszú pályát még sehol nem tapasztaltunk - néha még a kék is inkább pirosas). A hatalmas pályarendszert 3 nap alatt besíeltünk - megunhatatlan. Hihetetlen élmény, hogy egy lesiklással az ember 4-5 km-t mehet egyfolytában - és nagyon korszerű felvonókon jöhet vissza. Vogel-hez hasonlóan itt is átélhettük az "igazi csend" élményét (pedig nem voltak kevesen) a 16-os pályán (Ried), aminek egyes szakaszai kicsit feketére sikerültek és rátalálni sem egyszerű, mi kétszer is elvétettük az összekötő pályát, így a 21-23-23-as pályán síeltünk helyette - nyerve ezzel a lábunkba további 3-4 km-t (pedig önmagában a Ried is nagy kihívás a maga 7 km-vel). Ennek elkerülése érdekében aki a 16-ra akar menni, az 5-ös pályán nagyon figyeljen és a BMW Drive Cup előtt tartson nagyon balra (ott kezdődik a 17-es, ami aztán rávisz a Ried-re). A többi csúcsra is átmentünk, nekem személy szerint hatalmas mosolyt csalt az arcomra a könnyed 36-os pálya, ami nagyon jó gyakorló pálya technikánk fejlesztésére is. Aki pedig egy igazi fekete pályára vágyik, az mindenképp menjen át a Piz de Plaies csúcsra és menjen le a Piculin (45-ös), embert és technikát próbáló meredekségű (sajnos elsőre nem is sikerült esés nélkül:-( ). Fenn a csúcson arra nem árt ügyelni, hogy itt van az egyetlen hütte, ahol nem fogadnak el bankkártyát, de a speciális pizzájuk mennyei. Hütték kapcsán jelezném, hogy bár Dél-Tirolban vagyunk, az olaszos életérzés nagyon ott van, minden nap bulit rendeztek fenn délután (de a lentiben is). A pályák mellett a hüttéket is tesztelve, aki finom helyi sört szeretne inni, annak a Marchner felvonó (28-as pálya) alján lévő hüttét, aki finomat és nagyot kíván enni, annak pedig a Hertzalm-ot (a Ried felvonó köztes megállójánál) ajánljuk. A pályarendszer egyik legnagyobb erőssége, hogy a hegy szinte minden oldala síelhető - le egészen a völgyig, így szinte mindegy, hol szállunk meg, könnyedén feljuthatunk a csúcsra (és onnan a szélrózsa összes irányába). Két kedvencünk a Sylvester (1) és a Hertnegg (4), mindegyik inkább feketés piros és igazi hosszú élménnyel gazdagít.

Tegnap jöttünk haza Katschi-ról. Sok jót olvastam már erről a régióról, bevallom, nagy kíváncsisággal mentünk erre a 4 napra. Mázlink volt, előtte 4 napig és most is szakad a hó, így mi friss, vastag havon élvezhettük az A1 6,5 km-es teljes hosszát, valamint a 11-es 2,5km-t. Ezek a pályák azt gondolom, nem is annyira technikát, inkább lábat igényelnek, volt pár szakasz, ahol meg kellett állnom erőt gyűjteni a lábamba. Szerencsénk volt, bár dermesztő hideg volt (a napokban ezen a környéken mérték a leghidegebbet: -26,2˙C-ot), és néha a szél is jobban feltámadt, de ragyogó napsütésben élvezhettük a változatos pályákat. Ami meglepett, hogy itt a síbuszra már sícipőben megy az ember, mert fenn a hütténél nincs tárolásra lehetőség, és az otthonról hozott ételek elfogyasztását sem nézik jó szemmel. Ezt leszámítva finomak a söreik, a Gamskogelhütte gulyása fenséges és laktató és Jagatee-t nem szabad turbosan kérni, mert nagyon erős. A 4 nap mind Katschberget, mind Aineket besíztünk, az utóbbi pályái nehezebbek és izgalmasabbak, de a Katschberg-é változatosabb. 2 nap szerencsénk volt és működött az 1-es felvonó, így gond nélkül mehettünk át egyik hegyről a másikra, talán egyszer ezt is felfejlesztik zárt kabinosra - hisz a csúcson mindig erős szél fogadott, arcunkra fagyott útközben a mosoly. A pályák szélesek, de mindig vannak olyan részek, ahol keskenyebb szakaszon is meg lehet próbálni lejönni, tesztelve tudásunk. A fekete pályák szerintem inkább erős pirosak, viszont a 25 középső szakasza buckapálya - keményen megizzasztott bennünket. Délutánra sajnos az árnyékos részek elkezdenek jegesedni, figyelni érdemes, én élezve is simán 2 métert csúsztam lefelé, mire a hó megfogott. Kedvenceink a hátsó 12-14-es, valamint a 11 és A1 után a 29-30-as. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret változatos terepen, hosszú pályán síelni, felvonóknál keveset várakozni és gyönyörködni a szép kilátásban. Reményeim alapján márciusban visszatérünk. Szállásként pedig St.Michael-t javaslom, minden pályához közel van, a síbusz gyakran jár, a Katschi-n kívül Grosseck is csak 10perc busszal. A mi magánszállásunk full felszerelt, bájos, vendégszerető Ilonával, bőséges reggelivel csak 5 percre volt a buszmegállótól, bátran ajánlom másnak is.

Szia!

Tegnap jöttünk haza és csodálatos. Bár reggelre kicsit fagyottak a pályák, a helyi gépek kicsit megtörik a felszínt, de ez sajnos nem az igazi. A jó hír viszont az, hogy 1-2 óra alatt a Nap és a síelők hevétől picit megolvad (nem lesz kásás) és remekül síelhető. Már csak arra kell figyelni, hogy a snowboard-osok által összetömörített buckákat kikerülje az ember. De a hátsó piros pályákon ez elenyésző. A liftek-pályák a 14-es (völgybe vívő) kivételével működnek, bár a fő hütténél is úgy van kiírva, hogy a 6-os felvonó (csúcsra vivő) nem működik. Az idő remek, 8-11 fok között volt az idő végig, fogytak is a sörök.
Bátran ajánlom, mi gondolkodás nélkül visszamennénk akár holnap.