Élménybeszámolók

Az alábbi egy kicsit megkésett beszámoló, de kellett kicsit ülepednie az élményeknek, na – és talán valakinek még hasznos lehet. Figyelem, TLDR, sommás összefoglalóért ér a végére görgetni :)

Mi dec. 25 és 30 között voltunk Serre Chevalier-n Chantemerle-i szállással. Fontos adalék, hogy első alkalommal síeltünk Franciaországban, korábban osztrák, svájci, illetve magyar síterepeken gyűjtöttünk tapasztalatokat, valamint a Covid alatt Jahorinát vettük célba, ami –eltekintve a dohányzás szabályozásának hiányától – igen kellemes meglepetés volt számunkra, és minden bizonnyal visszatérnénk, ha azóta nem költöztünk volna némileg távolabb.

Egy ideje már tervezgettük, hogy kipróbáljuk a franciaországi síelést, mivel ismerősöktől csupa jót hallottunk róla, úgy, mint olcsó, hatalmas pályarendszerek, jó kaják (bár svájci munkatársam ennek szöges ellentétét állította, viszont ismerve a svájci ételeket ezt én inkább pozitív megerősítésnek vettem), illetve nem tudom mondtam-e már, hogy állítólag olcsó Ennek megfelelően, bízva ismerőseim tapasztalataiban, különösebben nem néztünk utána a témának. Bár a szállásfoglalásnál már gyanús volt, hogy annyira azért nem lesz olcsó a móka, ezt annak tudtuk be, hogy sajnos a két ünnep között voltunk kénytelenek menni. Bár nem vagyok az a típus, aki Excel táblában vezeti a nyaralás/síelés/egyéb szabadidős tevékenységek költségeit, összességében szerintem nagyjából osztrák áron síeltünk. Bár végül sikerült egy 2+2 személy számára hirdetett apartmant (kettőnknek szuper volt) találni, a hegyen lévő hüttékben az árak néhol inkább a svájcihoz közelítettek (Főétel EUR25+, sör EUR9-10). A völgyben viszont valóban meglepően baráti árakkal találkoztunk.

De ennyit a piszkos anyagiakról. Ami a lényeget illeti, a hóval igazából szerencsénk volt, annak ellenére, hogy Európa ekkor éppen hadilábon állt vele, a pályák jelentős része üzemelt és a táj a hegyen fehér volt. Leszámítva a fenyőfákat, amelyek viszont meglepetésünkre barnák voltak, de ez semmit nem volt le az élményből. Az már annál inkább, hogy Serre Chevallier-n a felvonók – úgy általában az összes, amivel dolgunk volt – matuzsálemi korúak, és ha azok közé tartozol, aki szeret reggel az első lenni a frissen ratrakolt havon, akkor valószínűleg te is megtapasztalod milyen a havas párnára üléssel kezdeni a napot. Egyébként, ami a ratrakot illeti, december 25-én és 26-án nem sok nyoma volt pályakezelésnek. Halkan jegyzem meg, hogy több alkalommal volt szerencsénk a karácsonyi időszakban Kreischbergen síelni, és kivétel nélkül mindig kifogástalanul előkészített pályák várták a korán érkezőket. Egyébként francia barátaink ezt a tevékenységet később is igen takarékon végezték. Pedig hóágyúk voltak, éjszakánként a hegyen fagypont alá kúszott a hőmérséklet, azaz laikus szemmel minden feltétel adott lett volna hozzá, hogy reggelente – természetes hó hiányában – frissen ágyúzott, ratrakolt, kifagyott pályák fogadhassák a koránkelőket. Ezzel szemben a pályák csak egy töredéke látott ratrakot, néhány pálya tetejére pedig egyszerűen kitettek egy „hard packed snow” táblát, aztán mindenki menjen saját felelősségére.
Nyilván senki sem ez alapján választ síterepet, de nem lehet elmenni amellett, hogy aki a sógorok szolgáltatási színvonalához szokott, annak itt bizony általában véve is kicsit nyitottabbnak kell lennie. Ha valakire például a hegyen jön rá szükség, az tapasztalhatja, hogy az illemhelyek mennyisége, megközelíthetősége és minősége igenis fontos tud lenni. Itt mindhárom tényezővel akadnak problémák. De nem csak a pályán találkoztunk különbségekkel. Utolsó este kicsit enyhült az idő, majd éjszaka fagyott, aminek következtében reggelre mind az apartmanunk előtti parkoló, mind a pálya parkolója jégpályává változott, de ez a helyieket nem különösebben zavarta, sózásnak, vagy bárminemű kezelésnek semmilyen nyomát nem láttuk.

Az idővel viszont szerencsénk volt, és az utolsó nap kivételével szinte végig napsütésben húzhattuk az íveket – már amennyiben éppen nem a temérdek sísulis kígyó egyikét kerülgettük.

A pályarendszer egyébként valóban hatalmas és változatos, számtalan kifejezetten kezdőbarát pálya mellett mindenki megtalálhatja a sítudásának megfelelőt. A pályák a körülményekhez képest alapvetően jól tartották magukat, de azért a népszerűbbek délutánra már igencsak buckásodtak. Különösen igaz volt ez a „vallons” nevűre, amely számos pálya összefutásából indul, és egyebek mellett a Chantemerle-i kabinos felvonó hegy állomására visz – nagyrészt erdei szekérúton.

A számos síelő ellenére viszont szerencsére hosszabb sorok nem alakultak ki a felvonóknál, mi mindenképpen pozitívum. Kivételt talán csak az ősöreg, kényelmetlen és rettentő lassú „Proel” középállomása jelentett, így ezt nem is nagyon erőltettük.

Nem tudom más francia síterepeken hogyan működik, de mi meglepődve tapasztaltuk, hogy a pályák számozása valami egészen más logikát követ, amelyet nem igazán sikerült megfejtetnünk, ráadásul a számokat nem is nagyon teszik ki minden elágazásnál, illetve a felvonók tetején, helyette az irányokat (völgyeket) jelölik.

Feltétlenül érdemes megemlíteni viszont, hogy aki szeret enni, az itt nem fog csalódni. A hüttékben az ételek nem a megszokott Käsespätzle-Schnitzel-Kaiserschmarn vonalon mozognak, ezért számunkra kellemes meglepetést nyújtottak.

Talán a leírtakból nem egyértelmű, de természetesen az eltöltött öt és fél nap alatt szuperül éreztük magunkat, megtapasztaltunk valami újat, még ha ez a síterep nem is hozta a megszokott színvonalat, illetve „síélményben” sem tudott annyit adni – utóbbi nyilván köszönhető a hóviszonyoknak, illetve az időszaknak is. Legközelebb azért több napos síelésre inkább Ausztria felé vesszük az irányt.

Sziasztok!

Múlt héten voltunk Jahorinán. Ami a síelést illeti Bosznia eddig abszolút radar alatt volt, a fórumnak hála találtunk rá - ezúton is köszi.

A kijutás sima ügy volt Horvátországon keresztül tranzitálva, 48 óránál nem negatív PCR teszttel. A horvát határőr csak annyit kérdezett, hogy hova megyünk. Elég későn és hirtelen jött az ötlet, így Jahornán nem, helyette a közeli Pale településen találtunk számunkra megfelelő szállást. A pálya 15 perc volt, teljesen vállalható távolság. Az út az autópálya hiánya ellenére tűrhető volt, viszont a rengeteg kamera kissé frusztráló (bár őszintén nem tudom be tudják-e hajtani az esetleges büntetést, mindenesetre jobb az óvatosság).

Első délután a helyi kicsi sípályát látogattuk meg, ráhangolódásnak jó volt, de síélmény szempontjából felejtős. Valójában Jahorina sem egy nagy terep, viszont szerethető. A pályák nagy része reggelente tökéletes állapotban volt, ugyanakkor délutánra eléggé buckásodtak. A 3,5 sínap alatt mindenféle időt sikerült kifognunk, a felhős, de világos hideg naptól, a 2m-es látótávolságú ködös napon át a ragyogó napsütésig és olvadó hóig volt minden. Hétköznap nem volt tömeg, és legfeljebb rövid sorban állással meg lehetett úszni a legtöbb felvonónál, viszont a szombati tömeg már a parkolóban is katasztrófa volt. Ráadásul rengeteg volt a kezdő, és az éppen oktatáson résztvevő, rendes íveket menni az első két csúszás után gyakorlatilag lehetetlen volt.

Ami viszont még szombaton is szenzációs volt és semmiképpen sem szabad kihagyni szerintem, az az esti síelés. Nincs tömeg, csak gyönyörűen kivilágított pályák és kellemes sült szag a pálya aljánál.

Ahogyan lentebb geri45 is írta, az éttermek, hütték nyitva vannak, ami most különösen fantasztikus volt. Számunkra üröm az örömben, hogy a dohányzás mindenhol megengedett, és sehol sincsen elkülönítve nem dohányzó rész. Az árak és az ételek viszont mindenért kárpótolnak:)

A maszkviselést és egyéb szabályokat a helyiek elég lazán veszik, bár a látszatra adnak, minden felvonónál állt pl. egy "covid control" feliratú ruhát viselő ember tablettel a kezében. Némelyikükön orr alatt volt a maszk:) A helyiek egyébként mindenhol nagyon kedvesek voltak, ugyanakkor a felvonóknál elég gyakran ment a tolakodás. Ez még magyarként is furcsa volt :)

A hazaút már kevésbé sikerült simára. Úgy számoltunk, hogy még a kijárási tilalom kezdete, azaz este 8 előtt hazaérünk, mert korábban utánaolvasva nem találtam erre vonatkozóan egyértelmű információt. A forgalom, szakadó eső majd szakadó hó - és egy finom, de nevetségesen olcsó ebéd - miatt azonban jócskán elcsúsztunk, fél 8-ra értünk a horvát-magyar határhoz Udvarnál. A határőrök bár kedvesek voltak, de nem voltak a helyzet magaslatán, a két karanténpapírt 1,5 óra alatt sikerült kitölteniük. Cserébe azt mondták, hogy ha megállítanak akkor mutassuk be a papírt és nem lesz gond a kijárási tilalommal.

Ettől eltekintve én mindenkinek ajánlom, aki megengedheti magának a 10 nap karantént (ami valójában 9, mert az érkezést is beleszámolták), vagy a 2 PCR tesztet, illetve nem veszélyeztetett és nem tart különösebben a vírustól. Az esetleges kellemetlenségekért cserébe valódi síélményben lehet része.

Néhány kép itt: https://sielok.hu/fotoalbum/jahorin...a-2021-januar/galeria/