Élménybeszámolók

Köszönöm Nektek a biztató válaszokat! :)
Már persze rég visszajöttünk, csak képtelen voltam időt szakítani azóta, s decemberről ne is beszéljünk: a kisebbik fiam eltörte a könyökét, így az időm nagy részét ő kötötte le a más egyéb szokásos adventi és utazási készülődés helyett. :(

Na szóval:
Csodálatos dolog síeléssel tölteni a Szentestét, Karácsonyt!!! Ettől "féltünk" a legjobban miután tudtuk, hogy rengeteg hó van. Marha jó dolog nem stresszelni 24.-én, nem főzni, nem rohangálni még a legeslegutolsó ajándék után, karifát díszíteni, hanem csak felveszed a sícipőd és azt csinálod, amit nagyon szeretsz a családoddal, barátokkal együtt. Ez tényleg ajándék!!!

Az út odafele a szokásos volt, tudtuk mire számoljunk, hosszú volt, mert délről kellett ezt a síterepet megközelíteni, a hágók zárlata miatt. (Később láttuk azokat a hágókat, amiket lezártak, gyakorlatilag a sípálya részét képezték Val D'Allosban, tehát nem duma, hogy le vannak zárva!!!) A szállás is a szokásos francia, a Residence Plein Sud új építésű apartman házában laktunk. Bár pályaszállás, de azért kell sétálni az első, zöld pályához. :(
Az első napokban Allosban maradtunk, főleg azért mert gipszes könyökű kisfiam max a kék pályán síelhetett orvosi engedéllyel, és Pra Loup kék pályáihoz több piroson lehetett csak átjutni. Bár a többiek mehettek volna, ők is maradtak. Allosban van egy pálya, ami pontosan két hegy völgyében fekszik, ahol semmilyen körülmények között - napos időben sem - nem lehet látni. Olyan fényviszonyok voltak, hogy nem lehetett látni a pályát, a pályán az estleges buckákat, mélyedéseket. Na ezt egyszer aztán meguntuk és elindultuk Pra Loup felé, a gipszes gyerekemmel a pirosokon át. Iszonyatosan jó pályák fogadtak! A pirosok is szélesek voltak - ahogy már a franciáktól megszokhattuk. Rendben csúszkáltunk, és minden felvonónál megnéztük az utolsó visszaindulás időpontját. Mert ha lekésnénk, súlyos pénzbe kerül, hogy taxival a hegyet megkerülve visszavigyen minket Val D'Allosba, ugyanis a hágók zárva vannak. Hiába légvonalban pár km, körbe kell kerülni vagy 200 km-t, hogy közúton visszajussunk. Nos, ezt nem akartuk.
Az első próbálkozás alkalmával nem mertük berizikózni végül Pra Loup-ot, mert szűkös volt az idő, így visszafordultunk. Viszont pénteken a társaság nagyobbik része, korai indulással átment! Hát Pra Loup egyszerűen fantasztikus! Egymás mellett sorban futnak le a pályák - sok!!!- a központ felé. Azt hiszem 3 kabinos felvonó van, rengeteg kék pálya, jól kezelt pirosok, kocsma kocsma hátán. :) Csak hát, idejében el kell indulni vissza.
Összeségében nagyon jó volt ez az egy hét, és nagyon sajnáltuk, hogy vissza kell utaznunk. Viszont hazafelé megálltunk egy picit Monacoban. Hát az üt, elég rendesen!!! Csodálatos, hogy egyik oldalon azúr kék tenger pálmafákkal, Ferrarikkal, a másikon meg havas hegyek magasodnak. Kihagyhatatlan.
A visszautazás nagyon hosszúra sikeredett, pont a monacoi megállás miatt, 30-án reggel 1/2 8-ra értünk haza, de nemigen bántuk.
Bátran válasszátok ezt a síterepet is!
Ja! osem láttam még kéknek a havat, de senki a társaságban. Itt kék a hó, gyönyörű kék. Nyilván ettől kék a patak, a kis folyó, ami a tenger felé halad, s nyilván ettől azúr a tenger is. Hihetetlen!