Február első hetében voltunk ott, a pályákon a hó remek volt, csak a csúcson jegesedett. A 2-es és 9-es pálya a legzsúfoltabb (még így is üresnek tűnt néha Murauhoz képest), ott már a nap végére elég hepehupás az alja, azért ezek se rosszak, de a többin nagyon jó lecsúszni, szinte alig vannak rajtuk egész nap.
Nekem nagyon bejött, főleg a természetessége, és a pályák vadregényessége miatt: nincs az a mindenhol ordító és látható civilizáció mint pl. Kreischbergen, csak a változatos pályák szép erdők közt, hangulatos hütték a pályák mentén, háborítatlan tájjal. A kék pályák változatosabbak mint más terepeken, néhol tartogatnak meglepetéseket (ezt egy nem teljesen kezdő kimondottan élvezi), rövid szakaszokon van olyan nehéz mint máshol egy piros. A középső, csákányos felvonó elég keskeny nyomon fut, szinte minden körben kipotyog belőle pár gyerek, ezért a kezdők elkerülik az ide érkező a pályákat.
A hegyet azoknak is ajánlom, akik teljesen kezdők, mert a 11-es pálya (ami nem látszik a pályatérképen, mert a hegy másik oldalán megy körbe) többnyire zöldnek felel meg, nagyon hosszú, és talán ez a legszebb mind közül.
Ami hiányzott, az egy vendéglő, terasz vagy bármi a csúcson - ott maximum a hóban élvezheti az ember a napot. A bázisnak semmi hangulata, terasz se sok van, de a pályák mentén van pár hütte kis terasszal ami kárpótol érte - ez a hegy kimondottan azoknak fog tetszeni, akik egész nap síelni akarnak, nem egy zajos teraszon lustálkodni.
Amin fejleszthetnének: a csúcson kéne egy hütte, a csákányost kicserélhetnék ülőliftre, a kasszás, liftkezelő személyzet kicsit lehetne kedvesebb, bár panaszunk nem volt rájuk. A felső parkoló hétvégén zsúfolt, az alsóról viszont csak a csákányos lifthez lehet csúszni, gyalog a felső pedig messze van.