Élménybeszámolók

ÜdW Mindenkinek!

Mi tegnap este voltunk Visegrádon a feleségemmel, akinek ez volt a negyedik síelős alkalom, tehát meglehetősen kezdőnek mondható. A nagyobbik kivilágított pályán síelgettünk, és a kezdeti nehézségek után (akkor találkozott először tolókaros felvonóval, meg kellett szoknia a buckás terepet) azt kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült kis este volt. Kezdőhöz képest egészen jól elevickélt a buckákon, sőt egyszer ugratott is, talán nem kell mondani, hogy egy kezdőnek mekkora sikerélmény az első ugratás esés nélkül.
Úgyhogy én a magam részéről tényleg alkalmasnak tartom a helyet arra, amire hirdetik, kezdőknek és családosoknak. A büféárak abszolút vállalhatóak, tehát egy család sem hagyja ott a fél fizetését egy ebédre. Pár gondolat még eszembe jutott a buckasízésről: nem vagyok ugyan síoktató, de pont a feleségem okán az a meglátásom, hogy sok kezdőnek azért problémás a fejlődés, mert alapvetően bátortalanok (itt főleg a felnőttkorban tanulókra gondolok), és nem mernek nehezebb terepeket bevállalni. A Kedves MSZI-n kezdett a felső szakaszon, az egy abszolút alkalmas hely arra, hogy megtanuljon hóekézni, de ennél komolyabb mozdulatokat ott nem nagyon lehetett kicsiholni a dologból. Következő alkalommal Eplénybe mentünk, az ottani pálya már rákényszerítette arra, hogy ne csak tengjen-lengjen, mondván hogy neki ez még így jó. A buckák közötti síelés meglátásom szerint meg pont az a fázis, ami rávezeti a fejlődni vágyó kezdőt arra, amit magától nem feltétlenül tenne meg, nevezetesen ott kanyarodik, ahol kell és lehet, nem pedig ott ahol éppen akar. Szerintem pedig ez egy fontos lépés afelé, hogy valaki biztonsággal mozogjon egy sípályán...