Élménybeszámolók

Hali,
írtam 1 beszámolót La Grave-i kalandomról az egyik spanomnak. Megosztom veletek is hátha kíváncsiak vagytok rá. Ime:

"...na szóval az volt a helyzet hogy kiértünk Puy-be szombat este és már az úton eldöntöttem hogy idén nem balfaszkodok és tutira elmegyek La grave-ba ha törik ha szakad. találtam a neten 1 csapatot akik azzal foglalkoznak h vezetnek LG-ba. nemkell ecsetelnem h miért van ott rájuk szükség. vasárnap csúsztam puy-be és hétfőn reggel kocsiba pattantam és elmentem LGba felmérni a terepet és bejelentkezni a vezetőkhöz. kicsit beszoptam mert dél körül értem oda de csak reggel és este 4-6 ig vannak az officeban. úgy döntöttem ha már ez a nap erre van szánva akkor visszajövök 4 re h tudjak velük beszélni. csavarogtunk 1 kicsit és 4re visszamentem és lebeszéltem h csütörtökön jövök csúszni. visszamentük puybe és elkeztem ****re edzeni hogy legyen kondim. csináltam minden nap, csak a fekete pályán, pálya mellett hosszukat és sokokat csúsztam.

és akkor eljött a csütörtök. persze előtte beparáztattak h pont csütörtökön lesz szeles és hideg idő és készüljek -20ra, nagy szélre és -30as hőérzetre. természetesen nem a franciák hanem a magyarok voltak. de aztmondtam pont leszarom milyen idő lesz. megyünk az úton és tényleg volt szél meg hóátfúvás az úton de ezért már nem fordulhattam vissza. szóval reggel 8.45 kor volt jelenés LGba, én és 1 másik snowboardos kaptunk 1 vezetőt, csipogó fel, Galaxy bérlet intéz és indultunk fel 3200re. elsőre tényleg hideg volt de ezután már egész nap nem éreztem hideget se a pályán se a hegytetőn és nagyon szép időnk volt. csatolás és indultunk az első körre. készültem rá h a pálya nehéz lesz így nem ért meglepetésként a kb dupla fekete szerű pálya. sajnos gyorsan egyértelművé vált h, mivel 15 napja nem esett hó, sok púder nemlesz. kemény volt a hó néha jeges, köves és nagy buckák. ennek ellenére zseniális volt, marhára élveztem. mentünk árkon-bokron, erdőbe és a végén durva buckás rész a felvonó előtt. de nem csúsztunk le az aljáig csak P1 1800ig és ott újra beszáltunk a liftbe. indultunk a második körre egy másik útvonalon de itt nagyon hosszan kellett a végén 1irányba csúszni fákközt buckás úton és ez nagyon odabaszott. ezután ebéd a fenti hutte-ben és irány a harmadik kör. és eljött a igazi kíhivás ideje. megint új útvonal egy átjáróval neve Patu. az átjáró kb 1 úttestnyi széles volt 2 sziklafal között és durván meredek. sok hely nem volt a fordulóra. félig jutottam le és ki is ment a deszka alólam és hason csusztam le majdnem az aljáig. mentünk tovább és a vége megint ugyanaz mint a második körben és ez teljesen kikészítet. kivette minden erőmet. úgy elfáradtam mint még soha. legszvesebben nem mentem volna fel a 4dik körre mert már éreztem h nemlesz elég erőm lejönni úgy elfáradtam 3 csúszásba. de mivel 4 volt betervezve, nem mondtam nemet. mondom nemlehetek annyira puhány, hogy még 1szer ne tudjak lejönni. utolsó körön középen jöttünk és kellemes volt a pálya nem volt különösebben nehéz de úgy kellett koncentrálni minden kis mozdulatra mint még soha. a fáradság miatt. néha egy egyszerü forduló, vagy él emelés nehézséget okozott és hülyeségek miatt is elestem. sok pihenővel és megállóval lecsúsztunk teljesen a hegyről és szerencse nem volt sok erdős, egy élen menős rész.



szóval ennyi volt. összeségében annak ellenére is ,h nem volt púder, ****JÓVÓÓT!! csodálatos feelnig a total off-piste érzés, h akármerre nézel nincs egy kezelt pálya se. nagyon kevesen voltak a hegyen így szinte egyedül csúsztunk, sziklák, jégfalak közt, erdőbe, hegygerincen, átjárók közt. leírhatattlan élmény. ha lehetne csak itt bordoznék és sehol másol.
..."