Élménybeszámolók

Január elején töltöttem a Zoncolanon egy hetet egy kisebb társasággal, immár második alkalommal. Annak ellenére, hogy pont kifogtuk az idei év eddigi legnagyobb havazását (három nap alatt kb. egy méter leesett), most sem csalódtunk. Ez a síterep számunkra nagyon kedves, és tökéletesen megfelel igényeinknek. Nem számít ugyan egy nagy síterepnek, de mi egész nap - természetesen az időjárás függvényében, sőt még annak dacára is - róttuk a köröket, egy kis déli pihenőt leszámítva. Sutrióban aludtunk egy apartmanban (tavaly fent a hegyen az Enzo Moroban, de idénre egy kissé drága lett,így idén naponta jártunk fel a hegyre (11km szerpentin, de járható). Két alkalommal hólánccal.
Első síelős napunkon (7-én) nem sütött ugyan a nap, de a látási viszonyok jók voltak, és hideg sem volt. Aztán a következő reggelre leesett a hó, szinte egész nap szakadt. Mivel itt a pályákat eddigi tapasztalataink szerint csak este kezelik, így féllábszárig érő hóban folyt a napi síelés jó sok eséssel (eddig nem nagyon volt ilyen tapasztalatom), de nagyon élveztük. Mivel éjjel nem esett a hó, a pályákat reggelre rendbe tudták tenni. De kb. 11-től megint elkezdett szakadni. A következő napon még köddel is társult. Az utolsó síelős napunkon hó ugyan nem esett, de borzasztó köd volt, ami szitált, és teljesen ránk fagyott. A szemüveget is igen gyakran törölgetni kellett.
A pályákról: az irdatlan hómennyiség ellenére a pályákat igen jól karban tudták tartani. A pályák többsége nagyon széles. A Zoncolan 1,2, illetve a nagykabinos alatti, Ravasclettoba vezető pályákon nem jártam, az majd két hét múlva kerül kipróbálásra, amikor is egy hosszú hétvégére visszamegyünk. A kedvencem a víztározótól induló lift (303-as) végállomásától induló pálya (Goles), ami elég hosszú, több útvonalat is lehet választani lefelé, és igaz hogy kéknek van jelölve, de azért egy-két nagyobb letöréssel rendelkezik (de jó széles). A leghosszabb pálya (azt hiszem majdnem 3 km) a Zoncolan 4, ami az Enzo Morotól induló lift végállomásától indul, a kiszállásnál balra kell tartani. Az eleje egy műúton van (azt mondták, a Giro azon az úton ment), kanyargós, nem túl széles. Délutánra már ki van síelve egy kicsit. Ezért én inkább ezt a részt a Zoncolan 2-es pályán kikerültem (meredekebb volt, de szélesebb és nem voltak rajta annyian), és majdnem a hídnál vissza lehet csatlakozni a pályára. A 312-es lift a Tamai-ra visz fel, onnan gyönyőrű a kilátás tiszta időben. Onnan lehet elérni a síparkot is. A 6-os pálya feketének van jelölve, de nekem azért annyira nem tűnt vészesnek (a 7-es pálya pirossal van jelölve, de nekem az keményebb volt, bár lehet, hogy azért, mert ott egy-két nappal korábban voltam). A hegy tetején jelölt zöld összekötő utak nagyon kellemes kis lazítós pályák, azokat főleg arra használtuk, hogy a Rifugio Tamai-ban megigyunk egy brulét (forralt bor). Nagyon jó bemelegítő pálya a baloldali 4-es kék, amíg bele nem jöttünk a síelésbe, nagyon sokat síeltünk ott.
Én a Zoncolanon szerettem meg a síelést. Voltam még AU-ban két helyen (Lachtal, Mönichkirchen), de magasan a Zoncolan volt a legjobb (itt a hütték árai és a síbérlet is olcsóbb volt). Magyar oktatók vannak kint, aki kéri, tudok elérhetőságet adni (minket ők oktattak, és maximálisan meg voltunk elégedve velük).