Élménybeszámolók

A környezet kiváló, hóbiztos és még késő délután is a pályák minősége egészen jónak mondható, síbérlet àra kedvező.
Hátrányok:
1. Régi, lassú liftek, részben csomagszállításra használják.
2. Ha lehull vmennyi hó akkor csak nagyon lassan nyitjàk újra a pàlyàkat.
3. Az alsó állomás 1500m-en van, havas útviszonyok között 4x4 vagy hólànc erősen ajánlott!

A Síoktatók Magyarországi Szövetségének 24 oktatója vett részt a AAA (American Avalanche Association) szervezet képzési metodikája szerinti lavina táborban, amely a SMSZ Síoktató*** minősítés megszerzéséhez szükséges egyik továbbképzési moduljaként került megszervezésre, Ausztria egyik legnagyobb sítúra paradicsomában a Weisssee Gleccseren.📍🇦🇹

Április 5-11. között tökéletes, az évszaknak megfelelő körülmények fogadtak bennünket. A változatos időjárásnak köszönhetően nem csak szikrázó napsütésben, hanem szakadó hóesésben, nehéz látási viszonyok között is túráztunk, amely segítette a biztonságos túravezetés elsajátítását és a lavina biztonság minden körülmények közötti begyakorlását, ideértve az egyéni és csoportos mentési gyakorlatokat és a megfelelő tesztek, hóprofilok elvégzését.

A tábor Végh András Maugli AAA level 3 végzettségű SMSZ kiképző oktató vezetésével ( https://www.facebook.com/maugler ) és az AAA level 2 végzettségű Szende Lilla és Fódi Gábor SMSZ kiképző oktató aspiránsok és a szintén AAA level 2 végzettségű Bánfi Sándor ISIA bélyeges SMSZ****-os síoktató és Kőrösi Erika közreműködésével zajlott.

Képes beszámoló, friss képek a helyszínről.

Weißsee, rejtett fehér ékkő Salzburg tartomány szívében.
Februárban tökéletes körülmények között, gyönyőrű időben és friss hóban túráztunk egy jót.
Cél: Granatspitze 3086m 📍🇦🇹
Menetidő: 8,5h
Csapat: SnowsportsGt School & Academy
Guide: Tumbász Geri https://www.snowsportsgeri.com
Képes beszámoló az alábbiakban.

A szebb időket is megélt kabinos komótosan vánszorog felfelé, ráadásként egy középállomást is tartogat, ami olyan hosszú, akár szellemvasútként is funkcionálhatna.

Ha van hely, ahol a reggeli álmosság úrrá lesz rajtunk, akkor ez az a hely. Mielőtt elszenderednénk a hangosan csapódó kabinajtó ébreszt fel és űzi ki belőlünk az álmosság utolsó morzsáit.

Élménybeszámoló:
https://sielok.hu/rovat/freeride/ci...kk/weisssee-freeride/

"Vigyázzunk, Weißsee nem egy jól kitáblázott Kaprun, ahol a freeride pályák elején térkép is segíti az első áldozót. Ez egy vad, magashegységi hely, ahol leginkább magadra és természetesen társaidra támaszkodhatsz, történjen bármi."

Sziasztok.
2015.jan végén sieltünk a Rudolfshütténél ami ugye 2315m magasan van.Csak lifttel közelíthető meg.
Négy kisgyermekkel (3-10 év) és vigyázó nagyszülővel mentünk.Az alábbiak főként az önállóan nem csákányozó/síelő gyermekeseknek lehet érdekes.
1.Jó ha tudjátok, hogy zömében csak szomati turnusváltásokat engednek ekkor azonban a szobák hivatalosan 15 óra után vehetők át.Mi sajnos csak 16 óra után kaptuk meg, s mivel déltájban érkeztünk igen kellemetlen volt a várakozás ha azt is hozzátesszük, hogy nincs csomagszobájuk az éppen érkező néhány száz embernek.Ezért aki megy az ne rohanjon mielőbb fel a házba, hacsak nem síel aznap, elegendő 15 óra után érkezni.
2. Ha rossz az idő akkor igen rossz ( hófúvás nagy köd -15-20 fok) ezt is jó ha mindenki figyelembe vesz főképpen kissebb gyerekekkel.Fák nincsenek alig látni ködben.
3. Családbarát a szálloda ami azt is jelenti hogy igen zsufolt az amúgy nagyon kellemes medencéje (kb.10x6m) kb 60-80 gyerek visong sielés után, hogy mozdulni alig lehet.
4. Liftek lassuak (hidegben szélben hátrány) és bura nélküli régi kétszemélyes ülősek.
5. Pályák kissé keskenyek és sok helyen kell LÖKNI!!! magunkat mert a vonalvezetésbe nem sokat invesztáltak.Ez különösen gyerekekkel jön elő ill ködben amikor nem akarod megereszteni...
6.Igazi ingyenes bébilift ill. varázsszőnyeg nincs, ami létezik ahhoz le kell csúszni/ liftezni majd a síískolás közli, hogy nem használd mert az az övék.Ez egy magát nagyon gyerekbarátnak reklámozó terepnél nem szép!

Mindezzel együtt ha szép az idő akkor nagyon jókat lehet csúszni -bár sok pálya nincs-bármikor becsúszhatsz a szállásra kicsit pihenni, az ellátás (vacsora) kifejezetten minőségi, sőt a LISZTÉRZÉKENY lányom is remekül ehetett nagyon sokat segítettek a konyhán.
A recepciósok is segítőkészek.

Tisztelt síelők!

Először is szeretném megköszönni Guzsvan Orsi-nak a széleskörű tájékoztatót!
Nagyon jól éreztük magunkat ezen a gyönyörű helyen.A szállás szuper volt, az ételek bőségesek és választékosak. A személyzet segítőkész. A pályák a körülményekhez képest(a szél lefújta a friss havat,és voltak jeges felületek) jók voltak. Igyekeztek rendbehozni a ratrakokkal. Az út utolsó 6km-e valóban elég meredek, de sikerült még fölmenni hólánc nélkül. Mi a hütte saját oldalán foglaltuk a szállást, bérletet, így a felvonónál megkaptuk a bérleteket is és nem kellett visszaliftezni. Tényleg mindent föl lehet hurcolni nyugodtan, nem kell kapkodni, és segítenek.Sajnos az étteremben , bárban fogyasztott italokat elég magas áron kínálják. (3,60 az átlag ár sör0,5,bor0.25,cola0,5)De ez nem fontos , ezek nélkül is lehet síelni. Mindenkinek szép telet kívánok!

Szerencsésen hazaértünk. Valóban remek helyen jártunk. Bár első két nap olyan hatalmas volt a köd, hogy semmit sem lehetett látni. A szoba ablakból úgy tűnt, mintha tejüveg lenne. Viszont a harmadik nap reggelén lenyűgöző látvány tárult elénk. Csodálatos!!! Mindenkinek ajánlom ezt a helyet. A Rudolfshütte kisgyerekekkel tökéletes szálláshely. Tágas szobával, etetőszékkel játszószobával minden elvárásunknak megfelelt.
Magyar recepciós, aki nagyon segítőkész. Magyar pincérek dolgoznak itt. Tényleg kényelmes volt.
Az erős szélben jól jött a vastag síkabát, a símaszk, hiába volt már április, fent hideg volt, mégis csodálatos öt napban volt részünk. Síbérletet csak a kabinoson kérnek, a fenti felvonóknál sehol. Sorbanállás valóban nincs a lifteknél.Itt jobbára csak a szállóvendégek sielnek. Sokan gyerekekkel, kicsikkel és nagyokkal.
Jó tanács azoknak, akik először mennek ide: Ha megérkeztek, bátran cuccoljátok a felvonóhoz az összes csomagotokat, a léceket is, mindent, amit fel akartok vinni, mert felköltözéskor és leköltözéskor is kérés nélkül segítenek a kezelők. Egy külön kabinba bepakolják az összes holmit, majd segítenek kipakolni is. Sajnos mi érkezéskor kettőt fordultunk a csomagokkal, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Kitűnő volt minden. Látogassatok el ide, ha még nem jártatok itt!!!!

Tegnap sikerült egy fergeteges napot töltenünk itt! Szikrázó napsütés, szélcsend, tökéletes hó, kicsit (na jó, néhányan nagyon) le is égtünk :) A csapat egyik fele - Pálinkás kolléga vezetésével - nagyokat freeride-olt, Sörapu sítúrázott, mi pedig, csak úgy, nagyokat síeltünk. A terep nem nagy, de egy-két napra hibátlan, a freeride szerelmeseinek pedig a legjobbak között van. Magas fekvésű - gleccser -, ezért a hóviszonyok akár áprilisban is kiválóak. Nekem nagyon bejött. Uttendorftól elég sokat kell a hegyek közé beautózni, majd a hegyre felmenni, hiszen a terep alja 1400 felett van. Már azt hittem, hogy eltévedtem, fel is hívtam Koty Petit, hogy jó irányba megyek-e :) Ó persze megnyugtatott, hogy menjek csak nyugodtan, ott lesz Weissee valahol :D Mivel ezt a túrát a "rosszul síelő nemzetek" gasztronómiájának szenteltük, mexikói, görög és marokkói fogások vannak terítéken. Ma Kitzbühel-ben síeltünk, arról majd a vonatkozó topikban számolok be.

Kapruni szombat után ismét Weisssee került sorra, Salzburg legeldugottabb síterepe. Amikor már azt hisszük, hogy a következő kanyar után már a parkoló jön még mindig jön egy kanyar a hossszasan kanyargó hegyi úton.
A parkolóba megannyi autó, tömeg lesz :) Persze ezt weissseei mértékkel kell érteni.
Kiszállva a kabinosból ismét impozáns látvány tárul elénk; balra a Johannisberg oldal gleccserei kúsznak lefelé, itt-ott megtörve, jobbra a Sonnblik és a Granatspitze végtelen hómezői terpeszkednek a széles hegyoldalakon.
Irány a csúcs ! Újra a duplaüléses melletti lejtőket vesszük célba, a hó fekvéstől függően más és más képet mutat. Hol porhó, hol keményebb Harsch, megint máshol firnesebb.
Dél körül hirtelen felindulásból és a porhó reményében elkezdünk felfelé mászni egy széles kuloárban. A hó jónak tűnik (porhó), végül egy óra felmenetel után elérjük a végcélt. Kis pihenés és irány lefele; valóban minden egyes kanyarért keményen megdolgoztunk.
Itt végig porhóban jövünk le, hol kisebb, hol nagyobb íveket rajzolunk a hómezőbe.
A mászás fáradalmait a Rudolfshütte napsütötte teraszán pihenjük ki.
Új erővel, üdén és frissen csapunk bele az utolsó lesiklásokba; a duplaülésnél még kifogjuk az utolsó hegymenetet, a liftes már int, hogy menjünk, mert záróra. Mindez 15.40 órakor, meglehetősen korán, főleg ilyenkor tavasszal, amikor egyre hosszabbak a nappalok. Újra kis traverz és egy gyors, de annál élvezetesebb menetben elérjük az utolsó csákányok (itt is záróra) egyikét. Utána még kikalandozunk a „hátsó” hosszabb csáklyás melletti területekre, amik nagyszerű firnhavat tartogatnak, végül irány a Grünsee, azaz a középállomás.
Ismét egy intenzív freeride nap Weißsee-n, ami beírta magát a Top of Weisssee sorozatba, tán még sohasem volt ilyen jó, itt legalábbis.

https://sielok.hu/fotoalbum/weissse...e-aprilis2011/galeria/

https://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

A szerdai kapruni élmények után Pinzgau és egyben talán Salzburg tartomány legeldugottabb síterepére indultunk; Weißsee-re. A sítereppel először tavaly áprilisban ismerkedtünk meg. Itt volt az ideje, hogy ebben a szezonban is kipipáljuk a barátságos síterepet.
Ha valaki már unja a tömött sorokat és modern technikát, annak Weißsee egy igazi megváltás. Sípályák tekintve a „nem nagy szám” kategóriába tartozik, ellenben fekvése, a táj és a freeride lehetőségek igen felértékelik a szememben. Kilenc óra is elmúlt, mire beszállunk az Enzigerbodentől induló lassan matuzsálemi kabinosba. Hosszú út után felérünk a Rudolfshüttéhez, ami egy jóval 2000 méter felett fekvő hotel. Az idő fantasztikus, felhőket most sem látunk, csak néhány, a magasban elsuhanó repülő rajzol fehér csíkokat a kék tengerbe. A Nap beragyogja az egész tájat, a végtelen hómezőket, a havas hegyóriásokat.
Útnak indulunk a duplaülésessel; lassan libegünk felfelé, Weißsee legmagasabb pontjára (2600 m felett). A Sonnblick széles hegyoldalaiban nyolcasok rajzolódnak ki, az apró fekete pontok sítúrázok, akár egy hangyasereg, úgy vándorolnak fel magasabbról magasabbra.
Talán nem véletlenül a sítúrázok paradicsoma a hely. Mi is felkerekedünk, hogy újra betörjük a tavalyi kuloárokat. Sajnos ezúttal a hó szélfújt, így kevésbé tartozik a lesiklás az élmény kategóriába. Természetesen nem adjuk fel, újra és újra új lejtők, helyszínek után nézünk, de úgy látszik, hogy ahol még porhó leledzik az egy-két kivétellel szélfújt. Aztán átcsúszunk a Kalster Törl déli oldalára, hogy az átjárót megkeresve az északi oldal –remélhetőleg porhavas- lejtőin csússzunk le. 2500-2600 méter körül járunk, a sötét, már-már függőleges sziklafalak csak úgy ontják magukból a hőt, így a kabát hamar le is kívánkozik az emberről. Közben rájövünk, hogy átjáró nincs, így irány vissza a Kalser Törlhöz. Remek firnhavon haladunk, ha itt lesíelnénk Kelet-Tirolba érnénk le, Kalsba. Igaz onnan nehéz a visszajutás (még autóval is), így ezt a kosza ötletsugárt gyorsan ki is verjük a fejünkből. Felérve a keresztnél jól megérdemelt pikniket tartunk, majd újra mászunk és a meredek hegyoldalon végre megtaláljuk a várva várt porhavat, igaz a szakasz rövid, de akkor is!
A napot a Weißsee hütte napsütötte teraszán töltjük,sítúrázok népes seregével egyetemben, majd fél öt után elindulunk a völgy fele; immáron a sípályákon.
Ez az a nap volt, amikor több időt töltöttünk mászással, mint lesiklással. A hatalmas hegyek, a táj azonban gyorsan feledtette a „megpróbáltatásokat”.

Képek:

https://sielok.hu/fotoalbum/weissse...e-marcius2011/galeria/


https://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Tegnap érkeztünk haza a Rudolfshüttéből, ahol egy nagyon klassz hetet töltött a család. Egyöntetű véleményünk az volt, hogy szivesen maradnánk még, vagy máskor is visszajönnénk.
Január 15-én indultunk a nagy felmelegedés közepén, végig esőben, és reménykedtünk, hogy ott a magasban hó esik.
Felvonóval lehet felmenni a hotelbe, célszerűen kell csomagolni, hogy ne legyen 100 szatyor és táska az egyszerűbb feljutás érdekében.
A szállodánál szerencsére napsütés, gyönyörű fehér és igazi hó fogadott minket.
A szobánk a sípályára nézett, tágas, felújított nagyon szép fürdőszobával. Maga a szálloda nagyon barátságos, meleg, otthonos. Esténként mindenhol mécsesek égtek, begyújtottak a kandallóba. Sok programot szerveznek, minden reggel a reggelizőasztalon volt az aktuális "újság", a várható időjárással, aznapi és másnapi programokkal, menüvel.
Az ellátás is teljesen jó volt, bőséges svédasztalos reggeli, ebédre leves, vagy egytálétel, vacsorára pedig mindig lehetett többféléből választani és finom is volt.

Persze a lényeg a sielés volt! Az első három napon szép napos időt fogtunk ki és jókat csúsztunk a felső pályán, ami néhol keskeny és kissé feketébe hajló, de élvezetes vonalvezetésű, nekünk bejött. Kétüléses felvonó vitt a tetejéhez, sorbanállás az sosem volt.
A középső állomáshoz vezető pálya is jó, bár néhol az is keskeny, de ilyenek a hely adottságai.
A hó minősége szuper volt, végre nem műhavon csúsztunk.
A raktrakok zárás után azonnal indultak és simították a lejtőket.
A Rudolfshütte előtt egy csákányos lift és egy kék pálya van, még talán ott voltak a legtöbben, főleg a gyerekek miatt, mert nagyon sok kisgyerekes család volt. Érdekes módon sok lengyel sielő volt, velük egyszer meggyűlt a bajunk, mert még éjfélkor is üvöltöztek a folyosón.
Ezt leszámítva tényleg jó a hely, ha valaki olyan helyre vágyik ahol nincs tömeg, és megelégszik ennyi sípályával, az szép napokat tölthet ott.
A beígért új felvonó nincs készen csak pár oszlop áll még, de gondolom a következő szezonra elkészül és akkor még több pályán lehet siklani.
A hotelben eléggé nemzetközi csapat dolgozik, csak két osztrák dolgozó volt. A vendégkör is sokfelől érkezett, voltak magyarok , németek, angolok, lengyelek, két srác pedig Svájcból jött, ami kicsit meglepő volt számunkra.
Mindenkinek aki idetéved, jó sielést, jó pihenést!

Na, csak idejutok én is, hogy írjak néhány sort a pénteki napról. A múltheti betegségem következtében még le voltam kicsit gyengülve és a reggeli kérges hó elvette a kedvemet és "visszamenekültem" a pályákra, így én pályasízős szemmel tudnék beszámolni.
Ahogy Stani és a többiek is írták már előttem, a terep gyönyörű helyen fekszik, az Alpok egy tényleg eldugott zugában. Lehet, hogy az április közepi hétköznapi időpontnak is köszönhető, de a túrasízők akik a Sonnblickre és környékére tartottak, jóval többen voltak mint a pályasízők. A lifteket kb 15-en használtuk egész nap. A legmagasabb pontra vivő kétüléses teljesen megfelel egy szendvics fél liter tea és némi csokoládé elfogyasztárára egy menet alatt, de nem csupán a hossza miatt... :-) A tetőről sajnos nem lehet egyben lecsúszni a kabinos középállomásáig, közbe kell iktatni egy csákányost, aminek a tetejétől több úton is leindulhatunk, illetve egy másik csákányos-tányéros kombinációval visszajuthatunk.
A pályák kellemes lejtésűek, a középállomásig vivő pályán van néhány hosszabb golyóbanmenős szakasz. Mivel sorbanállás nem volt, elég jól tudtam pörögni, így többszörösen is bebarangoltam a nem túl sok pályát, le-leragadva egy-két jobb szakaszon. Kedvencem talán a kettes pálya volt. Most látom csak, hogy feketével van jelölve, hátazérezt naénnemtudom, de tényleg ez itt a legmeredekebb. Lehetett volna több, hosszabb ilyen szakasz is.
Mivel az idő is tényleg csodálatos volt, igazi jó kis szeszonzáró csúszás volt és még mindig tartom magam ahhoz, hogy nekem a március-áprilisi sízések jönnek be a legjobban... :-)

Csatolok néhány (telefonos) képet a tömeg érzékeltetésére.

Három napos intenzív freeride síelésünk harmadik és egyben utolsó helyszíne Weißsee Gletscherwelt volt.
A sípályák mondhatni a semmi közepén fekszenek, távol a civilizációtól egy vakvölgyben indul egy retro kabinos, ami egy középállomás beiktatásával a Weißsee felett magasodó Rudolfshütte szállóig visz. A síterep csúcsára a szálló alatt induló (szintén nem mai) duplaülésessel juthatunk fel.
A síparadicsom gyönyörű környezetben fekszik; hatalmas nagy hegyek, tág terek, gleccserek és megannyi háromezres köszön vissza.
Az első menet egy kis warm up a felső piros lejtőn, majd irány a terep, először a 2-es freeride útvonal, sok helyütt már kérges-szakadós (Bruchharsch) hóval, de egyes részeken mesés porhóval. Végül a Tauernkogel túlsó oldalán találtunk igazi porhavas, meredek lejtőket, elszigetelve mindentől. Az egyik tágasabb kuloárban mi rajzoltuk elsőként az íveket, itt háromszor is lejöttünk.
Irigykedve néztük a sítúrázókat, akik a Sonnblick és a Granatspitze nem is olyan távoli hómezőin rajzolgatták a nyolcasokat.
A "szpot" igen finom freeride lehetőségeket kínál azok számára, akiket nem rettent el némi gyaloglás (adott esetben felfelé).
Sítúrázóknak minden bizonnyal egy igazi paradicsom (esetleg hótalppal, síléccel a hátamon a Sonnblicket én is bevállalnám).

Weißsee egy olyan hely, ahol hiába keressük a modern kabinosokat, a kényelmes hatüléses libegőket, a döntött biliárdasztal jellegű carvingpályákat. A osztrák haknitól hangos bárokban sem itt fogunk aprés sízni.
Ez egy olyan hely, ahol csendet, nyugalmat találsz egy érintetlen téli világban; hatalmas hegyek árnyékában törheted be a szűz lejtőket.

Szia Schuht!

Én egy hete jöttem meg innen, a tapasztalataim a következők:
-A szálloda csodálatos helyen van, kevés ilyet találsz európában az biztos. A táj holdbéli, fenséges és lenyűgöző...
- A szobák ikább emlékeztetnek egy turistaszállóra, mint egy 3és fél csillagos szállodára. A mi szobánkban egy francia ágy és egy emeletes ágy volt, de sajnos pohár egy darab sem. A kiégett villanykörtét igaz azonnal ki tudtam cserélni a recepción... A harmadikon laktunk lift nem volt, ismétlem:3,5 csillagos szállodáról beszélünk.
-Az ellátás pocsék volt, csak azt nem szúrták el a konyhán amihez nem kellett főzés címén hozzányúlni,-tej, pékáru,felvágott és ilyenek- minden más borzasztó volt. Az önkiszolgáló részben, még egy rántotthúst sem voltak képesek rendesen megcsinálni.
-A felvonó most 9,30- 17-ig megy, ez az érkezés miatt fontos. Télen lehet hogy más a menetrend.
-Való igaz, hogy ez egy túraparadicsom. Ép ezért nem hiszem, hogy a sípályán tömeg lenne. A szállóban 69 szoba van ha jól emlékszem ez ugye vagy 280 ember. Ennyi a 21 km-es pályán elvész.
Oda fel nem túl sokan fognak szerintem menni, mert a környék tele van sokkal könnyebben megközelíthető és nagyobb pályával. A felvonóhoz a főúttól egy 17 km.es szepentin úton jutsz el a menetidő most 20-30 perc volt, ez télen nyilván jóval több.
A Rudolfshütte tökéletesen kielégíti egy pályaszállással támasztott elvárásokat ami az elhelyezkedést és megközelíthetőséget illeti.
A pályákról nem sokat tudok mondani, de úgy láttam, hogy átlagos nem túl széles piros pályákról van szó amik jó hosszan mennek le a kabinos felvonó közápállomásához.
Az uszodában nem voltam, így nem tudom milyen.
A felvonótól kb.: 70 métert kell menni egy folyosón a recepcióig.
Remélem segítettem. Kérdezz nyugodtan ha még érdekel valami, igyekszem válaszolni.

2 éve voltam itt. Ez egy kifejezetten túrasí központ, ennek megfelelően kevés pálya és felvonó van. Ha erre a környékre akarsz menni, akkor inkább Saalbach-Schmittenhöhe-Kaprun közül válassz.
A Rudolfshütte egy tökéletes pályaszállás, gyönyörű környezetben 2300m-en! Csak lifttel lehet feljutni (ki gondolta volna :))), ezért még zárás előtt, 4-ig meg kell érkezni.
A Rudolfshüttében, a belső falon mindenhol mászófalak vannak kialakítva - lépcsőzés helett a földszintről akár a szobádig is felmászhatsz. Ilyet se láttam még máshol :)