Erdei úton, fenyőfák közt haladunk. Péter, a túravezető jó iramot diktál: az elején még lankásabb, itt kell jobban megnyomni. .. egy elágazásnál megállunk pihenni, kipirulva és vidáman. Kobak mutatja, hogy a háti csatja egyben egy síp és sípol. Nevetünk, felszabadultak vagyunk. A mai nap a miénk. Miénk a hó! Miénk a hegy!