Március 10-től pár napot a Hargitában töltöttünk. Szállásunk Szentegyházán volt egy családi panzióban reggelivel, vacsorával 12000ft/éj. 5 és fél éves kislányom után semmit nem kellett fizetni.

Eredeti terv az volt, hogy a közelben lévő Hargitafürdőn és a Madarasi-Hargitán fogunk síelni. Sajnos a december óta folyamatosan üzemelő Hargitafürdő érkezésünk napján kapott egy egész napos esőt. Így a pályákat nem nyitották meg. A kislányom síoktatását is itt beszéltük le egy helyi síoktatóval (Imre Attila, Szaky) aki viszont közölte a síoktatás nem marad el. Irány a Madarasi Hargita! Ez neki plusz költségekbe került de ezt nem számolta fel nekünk!

Szentegyházáról 2 úton lehet feljutni, de télen csak a Szentegyháza-Zetelaka-Ivómezeje-Madarasi Hargita útvonal ajánlott. Az utolsó 10km előtt egy sorompóval ellátott faház áll, ahol útdíjat szedhetnek és figyelmeztető táblák vannak a 4x4 vagy a hólánc használatra. A felfelé tartó szerpentinen az utolsó 3km-en szükség is volt a hóláncra, nélküle elég veszélyes lett volna a kanyarokkal tarkított jeges emelkedőn. Lent útdíjat tőlünk nem szedtek, fent viszont 17 lei parkólást fizettünk. A síbérletet óra lebontásban is vásárólható volt. És itt a kislányomnak, mint minden 6 év alatti gyermeknek ingyenes volt a síbérlet. Csak a 15 leies chip kártya kaukciót kellett kifizetni, ami az utolsó síelés után visszaváltható volt. Ez a 15 lei viszont csak kézpénzben fizethető!

Első napon enyhén szeles felhős volt a idő, de néha néha előbukkant a nap. Az összes pálya és felvonó nyitva volt. A pályák kezeltek, a személyzet nagyon segítőkész volt. A kislányom első síóráját is megtartotta Szaky bácsi ,ami rettentő vidáman telt el. Ebédelni a síterepen lévő Súgó Panzió éttermébe mentünk, ahol nagyon kedves a felszólgáló személyzet (és természetesen itt is mint szinte az egész Székelyföldön, magyarúl beszéltek). Az ételek és italok ízletesek, finomak voltak ,ezért a következő napokban is itt ebédeltünk. Általában 2 felnőtt és egy gyerek ebédért és italért 10-15 ezer forintot fizettünk, ami renkívüli jónak mondható szerintünk.

A 2. és 3. napon megmutatta a Madarasi Hargita az igazi szépségét ,több órás napsütésben volt részünk. Kislányom is egyre jobban kezdett ráérezni a síelésre vagy sízésre, ahogy a helyiek mondják. Az utolsó síóra megkezdése előtt, nagy meglepetésünkre a síoktató a kislányunkat még 1 pár síbottal is megajándékozta, hogy a közeljövőben szüksége lesz rá. Az utolsó óra befejeztével beültünk a Súgóba egy kicsi beszélgetésre. (Itt is kapott a kislányom búcsúzóul egy doboz Raffaellot). És a beszélgetés végén arra jutottunk, visszatérünk, de már úgy hogy a feleségem aki mindig elzárkozódott a síeléstől vagy snowboardozástól jövőre kipróbálja. :)

Én aki már több síterepen is jártam Franciaországban, Svájcban, Ausztriában nagyon nagyon kellemesen csalódtam. Azoknak tudom ajánlani, akik esetleg most akarják kipróbálni a síelést, nem akarnak bajlódni a nyelvi nehézségekkel és nem akarnak pár nap síelésért hatalmas összegeket kifizetni. Ha viszont valaki naponta 30-100 km síeléshez, beülős vagy kabinos liftekhez van szokva, annak nem biztos, hogy jó választás.

Az elmúlt hetet a Madarasi Hargitán és Hargita-fürdőn töltöttük.
Kedd reggeltől csütörtök délutánig a Madarasin voltunk.
- időjárás/útviszonyok: az előző napokban eső és hóesés volt, így Ivótól felfelé kevés hóval fedett vastag jég volt az útburkolat. A 4x4-es autóm hátsó fele úgy döntött, hogy nem működik, így végül kölcsön lánccal jutottunk fel a hegyre (a nyáron eMTB-vel könnyebb utam volt ugyanott :) )
- szállás: Pethő-panzió - szép és jó, mondhatni, nem olcsó...
- sízés: épp síszünet volt, életemben nem láttam ekkora tömeget arrafelé (pedig 1966-ban voltam először). A pályák jól kezeltek voltak, kb. 40cm hóval. A nép inkább sorban állt, a pályákon nyugodtan lehetett közlekedni (ez a helyzet , ugye, minden rövid pályarendszeren, a világon mindenhol) - úgyhogy síélménynek is kiváló volt
- ha valaki többre vágyik, van lehetőség snowmobile és kutyaszán-túrára is!
Aztán csütörtök délután átmentünk a Hargita-hegység másik felére (részletek a megfelelő topikban).

Már többször is voltam és a pályák előnye, hogy március végéig gyakorlatilag biztosított a hó. Itt Hargita megyében nem nagyon van más pálya ahol lehet márciusban még síelni.
A héten voltam kint: tökéletes volt mindenik pálya, nem volt tömeg (hétközben szerencsére nincsenek sokan).
Két ereszkedés megörökítve: első a Kicsi Mihály - Hadak útja - Nagy Mihály, második a Kicsi Mihály - Súgó

Mivel 4 szabadnapot nem lehet parlagon hagyni és tudván, hogy ilyenkor a közeli osztrák terepeket ellepik a pannon tömegek (és "némi kötődés" folytán) a Madarasi Hargita mellett döntöttünk:
-utazás: szombaton indultunk, Berettyóújfalutól folyamatos kamionsor. A Királyhágó előtt "vitába" keveredtem egy kamionnal, ami 90 km/h-val próbált egyszerre 5 autót előzni, miközben szemből is jöttek, végül nem sikerült az árokba löknie (és még a sofőr volt felháborodva...). Később egy mikrobusz kísérelte meg ugyanezt. Marosvásárhelyig mentünk. Vasárnap reggel aztán bő 2 óra alatt felértünk a hegyre. A sorompós néne közölte, hogy nem kell láncot tenni, mert végig száraz az út. Ez igaz volt a fedeles kútig, de onnan, főleg a kanyarokban 3 mm hóval borított jég volt, ami, a nyomok alapján, sokakat megviselhetett :) Nekünk összkerék meghajtással nem volt gond... Fent jelentős mennyiségű autó volt, lévén vasárnap.
-szállás: a Súgó panzió egyik 6 ágyas szobája, öten jól elfértünk :) Igazán kedves, vendégbarát személyzet, a félpanzióból mindig rendesen jóllaktunk (persze ezt tudtam, most voltunk harmadszor náluk).
-pályák: Székelyföldet keményen sújtja a kevés csapadékkal megáldott tél. Ennek ellenére és a hóágyuk segítségével az összes pálya jól sízhető, minden lift működik. A Nagy Mihály felső fele kissé buckás, de kellő figyeléssel áthídalható ;) Mivel a felvonókat nagyobb hóra tervezték, az önkiszolgálás nehézkes, de a liftes fiúk becsülettel odahelyezik a csákányt/tárcsát még az akkora embereknek is, mint én...
-kultúra: jobbára "igazi csíki sör" - most is túl közel van a pályához a panzió terasza...
-építészet: azt hiszem, erről még előzőleg nem írtam (de a műépítész vejem teljesen aláírja látván a valót): nagy kár, hogy ennyire koncepció mentesen, össze-vissza módon/stílusban és helyre kerültek az épületek. Némileg enyhíti a helyzetet, hogy a régi (mondhatnám igazi) Menedékházat egész rendesen felújították.

Tettünk egy hosszított hétvégét (télen, 7 év után a Madarasi Hargitán), részletek:
-út: az országúton való lassú haladás közismert (oda- és vissza is kb. 10 óra volt az út...) Felfelé az ivói utat választottuk. Miután a töksötétben a háromból 2 autóra nagy nehezen feltettük a hóláncot (az enyémre nem, mert összkerék meghajtású) elindultunk. Persze az egyiké rövidesen elszakadt. De így is minden gond nélkül célhoz értünk. Hazafelé a szentegyházi utat választottuk: volt szembejövő forgalom, de a népek minden hektika nélkül türelmesen megoldották, hogy sérülés nélkül elférjen két autó ott is, ahol csak egynek lett volna helye. Azért olyan kanyar is volt, ahol az előttem haladó kocsi 3 keréken haladva kb. 40 centi magasságra pattant :)
-pályák = a tökély. Gyönyörűen ratrakolva, a sok autó ellenére a pályákon nem volt tömeg. A Nagy Mihály-Kis Mihály-Súgó útvonalon időnként kifejezetten "sebes" carvingolást sikerült repeszteni. Amint egyik képen látható, itt van a román síterepek legjobb fun-parkja is (a repülő fiatalember közülünk volt). Annak ellenére, hogy össz-vissz csak 5-6km-nyi pályamennyiség van, nem untuk meg! A Nagy-Mihály még most is (annak ellenére, hogy meglehetősen sokat közlekedek mindenféle osztrák, olasz, francia stb. harci pályákon)jól megdolgozza a combizmaimat
-szállás: a Pethő-panzióban laktunk, abszolút osztrák színvonalon. Még meg is hatódtunk, mert a dekorációként kitett, ősi fényképek egyikén, az öcsémmel a szüleinket fedeztük fel!
-kultura: csak "igazi csíki sör" fogyasztódott :) Az a probléma, hogy a Súgó-panzió terasza túl közel van a pályákhoz, ezáltal az ember, amint szomjas lesz, sürgősen betéved oda...
(bocsánat, de az első képet nem tudom talpra állítani)