Imádunk tavasszal síelni. Nincs hideg, nincs sor. Így tettünk most is.
A húsvét előtti nagyhéten meglátogattuk Marilleva 1400-at, ahonnan 4 síterepet síeltünk be.
Na de sorjában. Síbérletet érdemes előre váltani a neten, mert GoPass rendszer van itt is. Csak olasz. Elővételben olcsóbb, sőt ha nem egyben veszem meg a 6 napos bérletet, hanem külön vasárnap és külön az 5 hétköznap, még akkor is jelentős a megtakarítás. 5 főre pont egy pizzás ebéd a Dolomitok legfinomabb pizzázójában az Orso Brunoban.
Ausztria fele mentünk, mert odaúton sétáltunk egyet San Candido utcáin, és körbejártuk az olasz Alpok legszebb tavát, a Pragseer See-t is. Ez kb. 1,5 óra kényelmesen.
Amiért különösen szeretjük Dél-Európa síterepeit, az a hóbiztosság. Nem hócsíkon csúszunk, mint pl Ausztriában a világkupa döntősei, hanem az egész táj gyönyörű havas, sőt az egyik nap végig hózáporban síeltünk.
Marilleva 1400. Írtak már róla többször, én is. Szocreál szállodák, mind ugyanúgy néz ki, kb. 10 épület. Vasbeton és üveg. Hatalmas panorámás ablakok. A 10 épületből 8 bejárható úgy is, hogy nem megyünk ki a "hidegbe". Ez azoknak jó, akik a wellness szolgálatatást, az uszodát is szeretnék igénybe venni. Az épületek ugyanis átjárhatók. Igaz, az egyik épületben az 1. emeleten vagyok, a következőben már a 6-on. Meredek a hegyoldal.
Hallatlan előnye a szállodának, hogy szinte az ajtóig lehet síelni, és az egyik kabinos is innen indul.
Ami hiányzott a szállásról, de mi ezt tudtuk, a bakancsszárító. Az itt nincs. Van viszont minden más, boltok, éttermek gyönyörű kilátással a völgyre.
Nézzük a síterepet. Minden pályát besíeltünk a 4 hegyen. Mindegyiket.
Legtöbbet a fekete és a piros pályákon mentünk. A legmeredekebb fekete Madonnán volt a 90-es pálya, bőven 80% felett. Ehhez képest a világkupapálya, 91-es pihe-puha álom.
Kedvencek:
Pinzolo bármelyik pályája, de a 112-es fekvése fantasztikus panorámával párosul.
Madonnán kedvencek 88, 89, 93 és a 63 a maga hullámvasútjával és az 57-es. Madonna legszebb pályája, ahol fotózni szinte kötelező, a 65-ös.
Folgaridán a piros 8-as, a 32-es, ami igazi döngetős pálya, vagy aki a sebességrekordjait szeretné megdönteni, az biztonsággal megteheti a 12-es pályán.
Amire vigyázni kell, az a piros 10-es átcsúszó pálya. Vagy kora reggel elsőnek, vagy 11 óra után érdemes rajta menni. mert egyébként jó pálya, de az egyetlen, ami a túlzsúfoltnál is zsúfoltabb. Rendszeresen van rajta sajnos gázolás.
Marilleván pedig a 26-os volt a kedvenc.
A 4 hegy legveszélyesebb pályája is Marilleván volt a fekete 25-ös. A baj ezzel az, hogy ha valaki tájékozatlanul elindul rajta, nincs visszaút. A hegyimentők rendszeresen hoztak le ölben, háton gyerekeket. Kimondottan meredek és keményre fagyott, szinte már jeges volt.
Március második felében már nincs sor a felvonóknál sehol. Sőt! 60%-uknál sok az üres járat. Lehet egyből a székhez csúszni.
Hüttékkel legjobban Folgarida van ellátva, de nem marad senki sem éhes, bárhol csússzon is. A legfinomabb pizzázóról már írtam, de a legdrágább étterem a Cinque Laghi csúcsán van. Ezt lehet, hogy érdemes elkerülni. Véleményem szerint ár-érték arányban alul marad más hüttékhez, éttermekhez képest.
Sok a fiatal Marilleva 1400-on, rendszeresek a tematikus esti bulik, discok, koncertek. Családok jól fogják magukat érezni.

2024. 01.27. – 02.02. között egy hetet töltöttünk a Campiglio Dolomiti Di Brenta síterepen. Ezt a beszámolót elsősorban azok figyelmébe ajánlom, akik már jártak ezen a síterepen, de már jó régen és most terveznek visszamenni újra. Mi kihasználva egy hirtelen jött lehetőséget, több mint 20 év után tértünk vissza újra ide síelni. Friss tapasztalatainkat lásd alább.
Utazás: az útvonaltervezők legalább 3-4 különböző útvonalat ajánlanak fel, az egyik rövidebb, de fárasztóbb, a másik hosszabb, de kényelmesebb. Bármelyiket is választjuk, minimum 11 órás, az ország közepétől számítva 900 - 1000 km körüli útra kell felkészülnünk.
Szállás: ezúttal is Marilleva 1400-on volt a szállásunk, de nem a Sole Altóban, mint korábban, hanem a lifteknél található Residence Il Vigo nevezetű 3 csillagos apartman szállóban. Ez egy kb. 1000 személyes szállodaszerű vasbeton-alumínium-üveg épület, amely az 1970-es években épülhetett, de sajnos megállt benne az idő kb. 30 évvel ezelőtt, amikor az egyetlen luxus elemet, egy mosogatógépet telepitettek a hűtő-főzőlap-villanysütő mellé. Egyéb konyhai kiegészítőt ne is keressünk, még bérelni sem lehet. Így aki nem tud lemondani a kedvenc kapszulás kávéjáról, vagy minden reggel vajas pirítóst szeretne reggelizni, annak sajnos hoznia kell ezeket az eszközöket. Sorolhatnám még a borzalmakat, pl. emeletes ágy, falak helyett elhúzható paravánok, stb., de fel kell menni a netre, beleolvasni a kommentekbe vagy megnézni a fotókat. Sajnos meg tudom erősíteni ezeket. De az épület fekvése sok mindenért kárpótol, a síléctárolótól 50 méterre indulnak a liftek, a kijárattól max. 150 méteren belül szinte minden megtalálható, éttermek, boltok, bárok.
Pályák, liftek: aki régen volt itt, az sok újdonsággal találkozhat, új pályák és új liftek épültek, némelyik liftet korszerűsítették. A legfontosabb változás az, hogy megépült egy megalift Madonna és Pinzolo között, aminek következtében a 4 régió egyesült, így már 150 km-es pályarendszert lehet besíelni. Mi is kipróbáltuk ezt az új liftet, egyszer átmentünk Pinzoloba. Szerintem ez megér kétszer 16 percnyi liftezést, mert Pinzolo maga a nyugalom a marillevai vagy folgaridai „őrülethez” képest. A pinzoloi pályák nagyszerűek, nagy kár, hogy itt még a legtöbb lift elavult és lassú, de már megépült egy szupermodern felvonó a csúcsra, remélhetőleg hamarosan megindul majd a többi lift cseréje is.
Ami a többi pályát illeti, mi alapvetően piros és kék jelzésű pályákon síeltünk, de kipróbáltunk két feketét is (26 és 37). Hat nap alatt besíeltük az egész régiót, ha találtunk egy jó pályát, lementünk rajta többször is, de a kíváncsiság mindig tovább vitt bennünket. A pályák állapota változó volt, volt, ahol a tömegek már 11 órára feltúrták a havat (pl. 11-es szűk részei), de voltak olyan pályák, amelyen kevesen jártak és még délután is kiváló volt rajta a hó (pl. 20, 47, 88, 89). Pinzoloról már írtam, hasonló jó pályákat szinte mindenütt találni, de ezek közül a régiók közötti átvezető pályák délutánra menthetetlenül elestek (pl. 11, 23, 46 alja, 85 alja).
Hütték: Nekem újdonság volt, de a legtöbb hütte nagyobb komplexum, mint pl. Ausztriában és három különböző része van. Szinte mindegyikben van egy szabadtéri büfé street food-dal, az épület belsejében van egy tálcás önkiszolgáló rész és van egy különálló klasszikus étterem is abrosszal, pincérrel. Így mindenki megtalálja az igényeinek és a pénztárcájának megfelelő kiszolgálást egy helyen. Nekünk az első helyet a Pinzoló tetején épült 360 fokos körpanorámás étterem vitte el, de meg tudom erősíteni azt is, hogy a legjobb pizzát a Orso Bruno tetején sütik.
Az „őrület”-ről: mi ezt nem tudtuk, de a január-február közös hetére esett a lengyel barátainknál az országos síszünet. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a Marilleva-Folgarida régiót megszállták a lengyelek úgy mindenestől, síiskolástól, buszostól, jó parasztosan, persze tisztelet a kivételnek. Ennek köszönhetően nappal a pályákon tömegek, a kék pályákon síiskolák tízesével, a többi pályán meg a rokonság, néhány felvonónál tumultus és tolakodás, este a szállodákban gyerekzsivaj, a folyosókon rohangálás, egyesek szerint főszezoni mértékben. Ha nyugodtabb körülmények között akartunk síelni, akkor át kellett menni más területekre Marilleva-Folgarida területéről, mert ott ugyanez nem volt annyira jellemző. De az is lehet, hogy a régiós és a helyi bérletárak közötti 80 eurós különbség tette, nem tudni. Egy biztos, magyar-lengyel barátság ide vagy oda, ez most nem esett jól.
Konklúzió: Mi jót tudtunk síelni, mert a terület hű volt a nevéhez (Val di Sole – a nap völgye), nagyon jó volt az idő, 5/6 napsütés, a hatodik napon is csak felhő, semmi köd, semmi hóesés, még éppen elfogadható meleg. Jót tudtunk síelni, mert megkerestük a nekünk való pályákat, nem hajszoltuk a kilométereket, nem feszegettük a határainkat (elfelejtettem az elején mondani, hogy több mint 45 éve síelünk, a csapat átlag életkora 67 év volt). Mindezek ellenére mi már valószínűleg többet nem jövünk ide. Ha adhatok egy tanácsot az ide vágyóknak, azt javaslom, hogy az időpontot és a szállást körültekintően válasszák meg, mert a hely kiváló a síeléshez, nagyon sok örömöt tud okozni, mindenki talál itt a tudásának megfelelő pályát, de a fentebb leírt kellemetlenségek sajnos el is tudják rontani az ember kedvét. Én egy január közepi időpontot javaslok és egy folgaridai új építésű pályaszállást valahol a liftek közelében. Ezzel nem nagyon lehet hibázni.

Megjöttünk életünk első, de biztosan nem utolsó olasz síeléséről. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: tökéletes volt!!!
6 nap szikrázó napsütésben (egyszer kis felhősödés, utolsó nap nagyobb szél ), jól kezelt, számtalan sípályával.

Utazás: Szlovénián keresztül mentünk, hosszú az út, de majdnem végig autópálya, a határokon -amik gyakorlatilag nincsenek- nem kértek semmit, a benzinkutaknál maszk kötelező és az oltási igazolvány bemutatása.

Síterület: tényleg hatalmas, de jól besíelhető, összekötött síterepek. A pályák jól kezeltek, pedig régen esett a hó, egy kiadósabb havazás jót tenne, de a pályák ennek ellenére tényleg jók voltak. Ami érdekes, hogy bár erős napsütés volt, és -5+8 közötti hőmérséklet, mégsem buckásodtak annyira a pályák, mint vártuk. A különböző hegyek jól átjárhatók, minden hegyen változatos pályákat találunk. Jellemzően a piros és kék pályák besorolásuknak megfelelőek, de néhány esetben oda-vissza sorolhatók lennének. Általában széles, jól átlátható,pályákat találunk. Nem volt tömeg, sokkal több emberre számítottunk, talán a COVID miatt , de a lifteknél sosem kellett sorba állnunk, még a följutásnál, illetve a zárásnál sem. Nekem Grosste és Madonna pályái jöttek be a legjobban, de Folgarida hosszú pályái is rendben voltak. A liftek teljesen vegyesek, a régebbi típustól a vadonat újig minden megtalálható. A zárt lifteken ragaszkodnak az FFP-s maszkhoz, "sima" maszkkal nem engednek be!!!!

Hütték: sok hütte van, minden területen, mindenki megtalálja a számára ideálisat. A Folgarida felé lemenő 3-s piros aljához közel nagyon hangulatos, kisebb hütte van, ahol a legjobb árakkal találkoztunk minőségi kiszolgálás mellett. Az Orsi Brunó hütte ételkínálata is jó volt, amire figyelni kell, hogy a tészták és húsok más szinten vannak, mint a helyben sütött pizza, tehát vagy ezt kérsz, vagy azt. Itt a csülköt nagyon tudom ajánlani, körettel 15 euro, de hatalmas adag, tényleg.Az árak azért nem alacsonyak, egy leves 10 euro, ennyi kb. egy pizza is, illetve a tészták is csak kicsivel kevesebbek.

Február 9-14 között körbesíeltük Val Rendena és Val di Sole területeit. (Pinzolo, Madonna, Folgarida, Marilleva, Pejo, Tonale, Ponte di Legno) Szállásunk Pellizzano központjában volt.

Nagyon köszönöm a korábbi részletes terepleírásokat! Nagy segítséget adtak a napi programok tervezésénél, csak apró észrevételekkel egészíteném ki az olvasottakat.

A síelők meghatározó száma tényleg mindenhol lengyel. Fő mozgási útvonaluk Marilleva - Monte Vigo - bukdácsolás a 10-es piroson - majd 50-es és Passo Grosté. Errefelé tömeget alkotnak és sokan valószínű nem is a sízés miatt vannak itt. Megy a tolakodás akár sílécen átcsörtetéssel is. Ezért ezt az útvonalat érdemes a lehetőségek szerint elkerülni. A völgyből Daolasa jobb induló állomás. Ülős átszállás nélküli lift szemben az álló átszállóssal, kevesebb lépcsőzés az épületben.

Olaszországban sokfelé találkozni kiegészítő táblával jelzett fekete pályával. Ezeket érdemes komolyan venni. A 70-es pálya elágazásában "Expert Only" tábla figyelmezteti a völgybe igyekvőket, hogy komoly, "gondolkodós" letörés jön. Technikában és erőnlétben sem vagyok profi síző, ezért ezek a pályák nekem kihívást és nem örömsízést jelentenek. A 87-es rövid feketénél figyelmeztetnek, hogy 47 fok (közel 105%) meredek.

Az itt lévő 150 km pályán tényleg mindenki talál neki tetszőt, csak olyan sokat kell menni érte érzésem volt a mindenfelé egy kis ilyen, egy kis olyan elrendezéstől. Olvashattuk, hogy lehet olyan helyzet amikor ez előnyös lehet. Kedvencünk a Dos del Sabion csúcsról Tulotba csúszás volt, a maga 1240 méter szintkülönbségével zömében szuper fekete pályán. Igazi szerencsétlenség ha ez zárva van.

Február 9-16 között síeltünk itt. Besieltük Marilleva, Folgarida, Madonna di Campiglio szinte összes pályáját és Pinzolo nagy részét is.
Utóbbi 2 terepre 2 napot szántunk, a bérletet is így vettük meg, így ezek a napok beillettek egy síszafarinak, hiszen folyamatosan más-más pályán voltunk.
Szállásunk Marilleva 1400-on volt. Abszolút pályaszállás a 60-as 70-es évek retro stílusában építve. Hatalmas beton és üvegkolosszus szállodákról van szó, kb. 10 egyforma épület a síterepen. Sok ezer vendég elszállásolására alkalmas. A vendégek 70%-a lengyel, lengyel síiskolák és síoktatók sok száz lengyel síiskolás gyerkőccel minden napos látvány.
Az épületek a koruk ellenére rendben voltak, mindenféle szolgáltatás megtalálható az üdülőtelepen. Tényleg minden.
A kilátás a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően pedig pazar, bár ehhez kell némi szerencse is, attól függően, hogy épp merre néz az ablak.
Marilleva síterepe talán a legzsúfoltabb az összes közül, ennek oka lehet, hogy több völgyet ölel fel völgyenként 1-2 pályával. Ennek ellenére változatosak, a kezdőknek több kék pálya, hosszú pirosak, és kellemes feketék, valamint a pályarendszer legmeredekebb fekete pályája (37) is itt található 71%-os lejtővel.
A völgybevezető piros pálya (23) használódik el leggyorsabban. Érdemes délelőtt menni rajta 1-2 kört, mert hosszú és kellemes, de estére bizony már buckásak a szűkebb, meredekebb részek. A fekete pályák még a nap végén is jók voltak, aránylag kevesen síeltek rajta. Szerettük a 26-os feketét, ez inkább döngetősebb, nem extrém meredek, lehet rajta tempót menni, kellemesen hosszú, nem zsúfolt pálya.
Gyerkőcöknek kicsúszásbiztos ülőszékes felvonóval a 22-es pálya nyújt nagy élményt, kacsakaringós vonalvezetéssel, a végén alagúttal, de itt található a snowpark is különböző méretű ugratókkal, gyerkőcöknek, felnőtteknek egyaránt.
Gyönyörű a kilátás a Doss Della Pesa csúcsról, ahol egy kék pályán skimovie van tűzött kapukkal, időmérővel, letölthető videofelvétellel, mindez ingyen. (Sógoréknál több helyen 1-2 Eu). A kezdők erről a csúcsról egy világos piros pályán tudnak lejönni (20). Erről a csúcsról érhető el a 25-ös fekete is, aminek régi kétülésese már a múlté, így saját felvonóval már nem rendelkezik. A tanulók kedvencei még a 29-es 30-as pályák, amelyek egy nagyon szép katlanban találhatók, körbevéve hegyekkel.
Az egyik nagyon kedves pályám a 10-es piros, amely azonban a reggeli, kora délelőtti órákban a legjobb, mert nagyon megsüti a nap, így később már puha hó fogadja a síelőket, ha nincs extrém hideg.
Folgarida síterepén már jobban találunk kevésbé forgalmas pályákat. Főként a Monte Vigo csúcsra vivő pályák terheltek.
Így érdemes használni a völgybe vivő pályákat, még a nap végén is pazar állapotban vannak. Itt nagy kedvenc volt az új 32-es pálya. Szintén döngetős, széles nagyon jó lejtésű és jó hosszú. Mindenféle tudásszintnek megfelelő völgypálya található Folgaridán. A fekete 1-est kimondottan haladóknak javaslom, nagyon komoly meredek szakaszok vannak rajta, (közel 70%), ráadásul abszolút nem süti a nap, így még délután is kemény, jeges. Többszöri ott jártamkor senki nem ment rajta. Nagyon barátságos viszont a piros 3-as és kezdőknek a kék 2-es. Ezen pályák tetején van a kezdők és síiskolások paradicsoma mindenféle szükséges kellékkel, a varázsszőnyegtől a tűzött pályáig. Titkos tipp haladóknak a 8-as piros. Szélső pályaként kevesen használják, igazi retro - tényleg székes - felvonóval.
A Monte Vigo csúcson található Orso Bruno turistaházban nagyon finom pizzákat lehet enni, helyben sütik látványkemencében.
A Madonna di Campiglioba való átcsúszás és a visszajövetel is piros pályákon lehetséges, ezért gyakorlott síelőknek ajánlom. 10 óra magasságában zsúfoltak az átvivő liftek, a várakozás akár 10 percbe is telhet, visszafelé 3-4 óra között akár fél óra sorakozás is normális. Így mi még forogtunk a völgypályákon - főként a 45 piros volt üres, mert az a többi felvonóról nem járható be - és fél 5 előtt már nem kellett sorba állni.
Mindenképp érdemes átmenni a szemközti hegyre, a Passo Grosste-ra. Egykoron még az úttesten kellett átkelni a kabinoshoz, ma már egy síelőknek épített felüljárón lehet ezt megtenni, amit úgy építettek meg, hogy az egyik irányba lejt, visszafelé pedig varázsszőnyeg hoz.
Ha abszolváltuk a csúcsközelébe vivő hosszú kabinost, pazar látványban lesz részünk. Érdemes felmenni azonban a 47-es felvonóval a csúcsra is. Kék és piros pályák jönnek le, valamint itt is megtalálható a snowpark, kisebb és nagyobb ugratókkal.
A csúcsról akár egész a völgyig lejöhetünk egy nagyon hosszú kék pályán, aminek az alján már több sétálós szakasz is van. De nem szabad egyből lesiklani, hisz annyi szép és jó pálya van útközben, amelyeket vétek lenne kihagyni. Ilyenek a 71-72-es pályák, vagy a gyönyörű vonalvezetésű 85-ös.
Akik nem szeretik a sétálós szakaszokat, azoknak a 41-es felvonót célszerű választani, az ottani csúcsról, akárcsak a Monte Spinale-ról gond nélkül vissza lehet jutni Madonna di Campiglioba kezdetben piros, később akár kék pályán is.
A visszaútnál érdemes betervezni, hogy már a visszahozó 32-es liftnél is nagyon nagy a zsúfoltság délután, több, mint fél órát várakoztunk, amihez hozzá kell még adni Marilleva-Folgarida irányába a 6-os liftnél való már korábban említett várakozást is. Így bizony a lesiklásokat is beleszámítva több mint 1 óra a visszajutás.
A Pinzoloba látogatókat ez a tumultus nem érinti, hiszen ők a völgy másik oldalán közlekednek.
De menjünk itt is sorjában. Ha már Madonnára átmentünk a 35-ös lifttel válasszuk a 48-as, vagy 49-es pályát. Így ismét egy kicsúszásbiztos gyermekbarát lifthez érkezünk, amelynek a tetején gyerkőcök számára kialakított Barna Medve Park van, mindenféle ketyerével, ami a kicsiknek fontos. Tűzött pályák, ugratók, hóvár, amin át lehet csúszni... Itt van tárcsás is a kezdőknek. A városközpont felé tovább haladhatunk a fekete 57-esen (ezt érdemes a csúcsról is kipróbálni, mert úgy kimondottan hosszú és talán a legjobb fekete - bár ez szubjektív), de akár a piros 53 - kék 56 kombináción is eljuthatunk az 31-es kabinos lifthez, ami a Pradalago csúcsra visz. Innen indul a kedvenc fekete 57, de akár kék pályán is csúszhatunk egy jó hosszút. Mindkét variáción lejöttünk és tovább mentünk az 55-ös kabinos lifthez. Ezt a liftet kell választaniuk azoknak is, akik tovább akarnak menni Pinzolora, mert az odavivő hosszú kabinos a 86-os pálya mellől indul.
De ne szaladjunk egyből Pinzolora, mert a csúcsról lejövő lejövő pályák megérnek néhány menetet. Amilyen rövid, annyira meredek a fekete 87 (70%). Beletorkollik a piros 86-ba, ami FIS pálya és annyira nagyszerű, hogy érdemes a székessel egész a tetejéig menni, és siklani még 2-3-at. Hosszú, széles, fantasztikus. És kevesen síelnek ezen a részen. Ez a többi itteni pályára is igaz. Aki szereti a sebességet, ezen a FIS pályán megtalálja a számítását. Akár egész nap el tudtam volna itt síelgetni.
Pinzolora a már említett kabinos visz át bő negyed óra alatt. (Azért a banskoi kabinos (Bulgária) hosszabb.) A síterepet csak gyakorlott síelőknek ajánlom, mert alapvetően piros és fekete pályák vannak. Ottjártunkkor a fekete sajnos le volt zárva.
A hegyeket bejárva kialakult bennem egy erősen szubjektív lista a kedvenc pályákról. Ezek Madonnán a 86-os FIS pálya, mindent visz, az összes többi közül. Ezt követi ugyanitt az 57-es fekete apró szépséghibával, az alja nagyon kék.
A 3. helyen a folgaridai piros 32-es pálya végzett.
De nagyon szerethető hely nagyon sok jó pályával az egész pályarendszer. Mindenki megtalálja a számítását. Nagyon sok helyen meg tudtuk tenni, hogy amíg a feleségem a kék pályán ment egyet, addig én a feketén kettőt. A pirosakon pedig együtt a legkisebb gyerkőccel.
A marillevai fekete 26-os pedig kb. a bánkúti 1-es pálya, csak sokkal hosszabb. Azt még a legkisebb gyermekünk is bevállalta, 45-46%-os legmeredekebb szakaszokkal.
A tömegről:
Marilleva piros pályái a legzsúfoltabbak, ott nem szabad száguldozni. Folgaridán a Monte Vigo csúcspályái szintén erősen látogatottak, ott egyértelműen a völgybe vivő pályákat kell besíelni. Madonnán és Pinzolon nem volt sehol tömeg, sőt sok helyütt szinte üres pályákon síeltünk.
Hütték:
Olaszország Ausztriánál drágább. Általában 45-50 Euroból étkeztünk, amibe 2 helyben sütött pizza, egy nagy korsó sör és 4 üdítő fért bele, vagy a 2 pizza helyett 4 bármilyen tésztás étel. Nem szabad kihagyni a Bombardino-t sem, alapból a jól ismert tojáslikör gőzölve tejszínhabbal, de mi a kávés változatát is kipróbáltuk, nagyon finom.
Mivel már másodszor jártam erre, így egyhamar nem valószínű, hogy visszatérünk, hisz annyi szép hely van, akár közelebb is. Nekünk ez 1000km volt háztól házig Ausztrián keresztül, hisz így rövidebb és a matrica is olcsóbb, mint Szlovéniának menve.
És végül megválaszolva saját kérdésemet a Marilleva 1400-re vivő SP206-os út meredek, de kellően széles, jól karbantartott út.
Aki még nem járt erre, annak mindenképpen ajánlom, hiszen a Dolomitok az Alpok egyik legszebb része.

Pinzolo
16/12 - 7/1-2018

Nem túl teketvényes úton lehet Pinzoloba jutni, ami egy kedves kis település.


A síbérletre bizonyos idöszakokban kedvezményt kapnak az itt lakók, a szállásadótól kell ehhez igazolás. Pl. dec 23-ig 35%.

Pinzolo
A felvonó 8.30-kor nyit, elötte is van nagy parkoló.
reggel árnyékos oldal, elég hideg még délután is, a hó mégis jó minöségü, nem nagyon jeges
Madonnába vezetö út kb 1 óra
a 61-es öregecske kabinlift után a 62-es ülölift visz fel a Dos Del Sabion 2100 m-es csúcsra, ezután piros vagy fekete pályákon ereszkedés, majd a 68-as ülölift után ismét egy piros pálya visz a modern Pinzolo-Campigno Expresshez. Ez ugyan 2 állomást is érint, de csak a harmadiknál érkezik meg.

A pinzoloi pályák elég meredekek, a sok hó miatt buckásodnak, pedig nem latyakos a hó. A 66-os lift a 65-ösben folytatódik, de a csúcson le kell szállni mindkettöröl, mert liftek aztán nem fodulnak azonnal meg, csak a völgyekben.
Az egész rendszer nem nagy, kezdöknek nem jó, innen csak piros pályákon lehet Madonnába át- és visszajutni.

Madonna napos már délelött.
Fö területei, amik jól körbejárhatók síléceken:
Cinque Laghi, Patascoss, Monte Pancugolo, Pradalago, Fortini,ahonnan át lehet jutni a Monte Spinale és a Passo Groste oldalára.
A völgy melegebb oldalán a Cinque Laghi, Patascoss, Monte Pancugolo, Pradalago. A Monte Spinale és Grosté is napos, de a pályák háta mögül, illetve oldalról süt a nap.
Idönként veszélyes keresztezödések vannak a pályákon, pl. egy fekete pálya ráereszkedik egy kékre, vagy egy kék pálya keresztül szel egy pirosat. Sok helyen vannak hálók, amik elhatárolják az elejét a keresztezödésnek, de csak óvatosan!

Nagy fedett parkoló a Spinale liftnél (csomagtartóstól is befértünk) 4 EU síbérlettel 8-tól 16-ig.
Innen gyalog át lehet menni a 5 Laghi Expresshez (55), ez kb 5 perc. Ha kijöttél a parkolóból ugyanarra az útra, mint ahol kocsival jöttél (Via Monte Spinale), akkor jobbra indulsz, körbemész egy parkot, pont a sétálóutca kezdetéhez jutsz (itt nagy üzlet is van) és ott már közel a bérletpénztár, ahonnan lifttel fel tusz jutni a kabinlifthez.
A Grossté lift aljáról a kék 79-es pálya levisz a Spinale lift aljához.


A pályák jelölése gondos. Az elágazások elött vannak az irányjelzök, de aztán figyelni kell, hogy meglásd az utat jelzö számot a tárcsákon, hol botok, hol pici tárcsák határolják a pályákat, s a számozást csak itt-ott tüntetik fel menet közben.
Sok helyen van nagy térkép is, de nem minden lépésnél. Az irányjelzökön való eligazodáshoz szükség van a keresett terület nevének az ismeretére, akkor kiderül, hogy hányas a pálya száma, ami odavisz.

Ùtvonal a Pinzolo-Campigno express után,
ha a Monte Spinalera mész:
kék 85, Pradalago Express tojáslift (31), kék 50, kék 55, kék 79, Spinale Express kabinlift (37)
innen eljuthatsz a Grostè rendszer aljára piros pályákon, vagy
a Grostè rendszer közepén a Rododendro Expressig, a kék 71-es pálya levisz a kék 60-as egy ágához, ami visszavisz a Rododendro Expressig, ami a piros 61-es pálya aljára juttat,
vagy a Rododendro melletti öreg, kétüléses
a Vagliana lift (49) felé, ami egy dimbes-dombos piros 65-ös pályához visz.
Rododendro Express nem szokott nagyon leterhelt lenni, s jókat lehet a tetejéröl a 60-as kék és piros 64 felé sielni.
A Monte Spinaleröl lejutva a Grostè Express aljára, ahol a kabin 1 köztes megálló után visz fel a Grossté 2444 m csúcsra.
Itt a piros 61 pálya nagyon jó, a kék 60 is, de csak a Rododendro Expressig (48) menj rajta, ne menj a kék 66-os pályán, mert nagyon lapos!!!
De, ha mégis lemész rajta, akkor 39-es és 40-es ülöliftekkel visszajuthatsz a Monte Spinalera.
Visszafelé a kék 60-asról a Boch Expressig (41), majd a piros 73-ról a piros 77 visz le egy hídig, ahol mozgójárda visz a Fortini Express ülölifthez (32). Innen a kék 50, majd egy piros pályát pont keresztezö kék 56-os visszavisz a kék 85-re, aminek van egy nagyon jeges és meredek pici szakasza, ahol mindig beleakadtunk a hálójába, de ha ezen átjutottál, akkor közel a Cinque Laghi Expresshez (55), ahonnan a nehéz kedetü kék 85 vezet vissza a Pinzolo-Campiglio Expresshez. Innen kb. 40 perc a pinzoloi völgyállomás: Puza DaiFo-Monte Grual ülölift (69), kék 68, piros 105, Malga Grual ülölift (67), s a Dos Del Sabion csúcsról a piros 101 visz a kabinhoz.
A Monte Pancugolotól induló piros 88-ról a piros 89-es pályán le lehet jutni a kék 85-be, ami a Pradalagon keresztül összeköt a hegy túloldalával is.


Marilleva-Folgarida nagyrészt napos terület, idönként nagy a tömeg
Pradalago felöl kell ezt is megközelíteni
kék 50, Zeledria Express (34), vagy rögtön a Fortini Expressröl (32)
kék 49, piros 46, lejutsz egy platóra, aminek a jobb oldalán van a Malghette ülölift (6), szép kék búrás. Ugyanitt a bal oldalon a Genziana Express (35), ez visszavisz a madonnai rendszerbe: Genziana Express (35), piros 48 után a kék 50 stb.

A 6-os lift a már délelött is napos Monte Vigora visz, a 10-es piros meredek, s buckás volt, amikor dél körül ott jártunk. A napos idö ellenére nem volt mindig meleg.

A Monte Vigoról
1.
a 9-es piros visz a Rif. Solanderhez, ahová a Daolasa Val felöl jön fel egy kabin. Ennek a kabinnak a középállomásához nagyon szép, de nem könnyü kék 16, majd piros 32 pálya fut. Ez egy árnyékos oldal, így a hó nagyon jó lehet.
A 9-es piros lemegy egészen a Vigo (5-ös) liftig, ahonnan vissza lehet jutni a M. Vigohoz, de ha a 23-as, Bassetta liftet választjuk itt (ez van a bal oldalon), akkor feljutunk a Folgardia rendszer felé. Ez nem egy nagy durranás, de a kék 6-os és 8-as pályák tényleg kékek, jók kezdöknek, ha valaki Folgarida 2-es Belvedere liftjével jön. Egyébként nem könnyü piros pályákon lehet csak ide- és visszajutni.
2.
a 11-es piros szintén a Vigo lifthez visz
3.
a 10-es piros visszavisz a Genziana Expresshez (35), ahonnan a piros 48-as pálya visz vissza a Pradolago kék 50-eshez.
4.
a piros 11-es nagyon jó pályákhoz visz,
a piros 23-ban folytatódva egészen lejutsz a Marilleva 1400-hoz, innen kabinnal tudsz visszajönni, s az Orso Bruno (7) lift hoz vissza a M. Vigora.
a Dos Della Pesa (18) lift a piros 20-ashoz visz, vannak itt kék pályák, de átmennek feketébe, arra nem jártunk.

A pályák nem könnyüek, s nagyon sok remek sielöt lehet látni, bár, kezdökben sincs hiány, de nekik nincs könnyü dolguk.
A legkönnyebb a Pradalagonál a kék 50, ahol nagyon sok a tanuló, vannak bébipályák az egészen piciknek. A fekete pályák elég meredekek, de elég szélesek, s nincs nagy tömeg rajtuk, s akik itt sielnek óvatosak így kellemesebbek lehetnek egyes piros és kék pályáknál, ahol sokan száguldoznak (pl versenyzök a Pancugolonál), s ki is vannak kaparva itt-ott.
Nagyon kellemes a Grosté terület. A piros 61, aztán a kék 60, majd a piros 64 a Rododendro liftig az egyik kedvenc.
A Cique Laghin a kék 85-ös kezdete nagyon kellemetlenül kibuckásodik és kikaparódik, úgyhogy kezdöknek reggel ajánlatos.

Különbözö utak idötartama:
Pinzolo-Madonna (a völgyállomástól az express végéig) kb. 50-60 perc, maga az express 20 perc
Grosté 61-es piros pályától a Pinzolo Expressig 60 perc
Grosste Express 15 perc

Busz

kétféle buszjárat:

A sibusz (8.15 és 8.45 körül) Pinzolo centrumtól a liftig majd Madonna irányába, ahol elvisz egészen Campo Carlo Magnoba az érintve a Pinzolo-Madonna, Pradolago, Fortini lifteket, majd visszafordul, s a Spinale liftnél megindul visszafelé.
Sajnos Pinzoloba csak 1 járat van, ami 16.55-kor indul Campo Carlo Magnoból.
Elönyös ár 2, 10 és 40 EU 1 nap, 7 nap, egész szezon, elöre meg kell venni a jegyet a síbérlet pénztárában, vagy a turistainformációnál.

A másik járat Trentino Transporti, itt a jegyet a buszon árulja az utaskisérö (nem a soför)
2.20 EU egy útra
nem túl gyakori járat, de 11.36, 13.56, 17.16 körül vannak indulásai Pinzolo felé.

A különbözö társaságok buszmegállói nem mindig ugyanazon a helyen vannak, s van sibusz Madonnában is.
Pl. a Spinalenál megáll a madonnai síbusz (talán 1-es?), arról le kell szállni néhány megálló után, s ott kell felszállni a pinzoloi buszra és a busz ezelötti megállója a centrumban, a park szélén van.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az olasz pályákon általunk megszokott megbízható ratrakolás, a változatos, nagy pályarenszer, a sok fenyves nagyon kellemes. Az idöjárás viszont nagyon szeszélyes lehet, könnyen köd alá süllyedhetnek a pályák.