síoktatás konzervativizmusa?

Köszi Endre, úgyanígy gondolom.

A saját tapasztalatokról szóló "elmélkedést" kiegészíteném egy itt a fórumban valahol már leírt gondolattal.
"Nagyon sok vélemény van, és ez rendben is van így. Nyilvánvaló azonban, hogy mindenki a saját tapasztalatából eredezteti a véleményét, Oscar Wilde - tól idézve "mindenki a saját baklövéseit nevezi tapasztalatnak". Pedig, hát a sísport, (mint annyi minden más dolog), nem velünk kezdődött, és nem is velünk fog végződni. Bajnokok, edzők, otatók generációkon keresztüli tudása adódik össze, rakódik egymásra."

Ezt a generációkon keresztül összegyűlt tudást saját kútfőből pótolni meglehetősen reménytelen próbálkozás.

Hibajavítás emailben?

Vannak általánosságok, az un. főhibák. Ezeknek vannak javítási receptjei, erről könyveket írtak. Igazából magam is megkérdőjelezem a "távtanácsadás" eredményességét. Csak akkor teszem, ha valaki kéri, bizonyos esetekben akár segíthetnek is, a semminél minden bizonnyal többet ér.

Amúgy a tanulás üteme valóban neuralgikus pont. Naponta tapasztaljuk, hogy az erős szem megunván a gyengét, elhagyja a láncot. Ettől a lánc nem gyengül, csak rövidebb lesz.

Ahhoz, hogy valaki (erős szem létére), ne hagyja el a sort, szükségeltetik egy kis megnyugvás, tárgyilagosság, elemzés, beleegyezés, bölcsesség.

Így ha szerencsés volt a tanárválasztásban és figyel, egy apró dolog is óriási változást eredményezhet. Magam is többször találtam igazgyöngyöt, amikor nagytudású oktató mögötti sorban (nem gyenge láncszemként), figyeltem az "aprópénzre".

Bocsi, hogy hozzá szólok a vitához, de ez nem vita, mivel másról beszéltek (megjegyzem mindkettőtöknek igaza van). Replaci véleményét osztom, oktató nélkül behatárolt a fejlődés és lassabb. Az előttem lévőét is osztom, miszerint a csoportos oktatásnál érvényesül a leggyengébb láncszem elve.


Endre

Kedves Replaci,

meglátásom szerint az természetes, hogy mindenki a saját tapasztalataiból indul ki, ez nem csak a síelésre igaz.
Ellenben, hogy saját korlátaimat a síelés terén még egy olyan tapasztalt oktató sem tudja egy pár soros mail alapján megállapítani mint Te vagy ezért kérlek ne tégy elhamarkodott kijelentéseket ezzel kapcsolatban.

Mint korábbi levelemben is írtam vettem részt azóta oktatásokon. Ezen alkalmakkor találkoztam olyan emberekkel akiket "értőnek" tartok. Ezen értők körébe sorolom a Kanyarsíklub néhány oktatóját is, akikkel szintén volt már alkalmam síelni.

Ezzel együtt fenntartom azt a véleményem, miszerint az oktatás számomra túl lassú, biztonságos viszont szükségszerű ha az ember fejlődni akar.

Szia Varghasz!

Az utóbbi évek legszínvonalasabb oktatói csomagja Könyv + CD, a Sízés + 3
Szerkesztették: Dr. Dosek Ágoston és Ozsváth Miklós. Nem tudom, hogy most hol vásárolható meg, de biztos, hogy a Hó show -n elérhető lesz.
Amint tavaly, úgy néhány nap múlva ismét hozzáférhető lesz egy online lecke csomag a kanyarsíklub honlapon is. Ez a leckecsomag bizonyos értelemben más oldalról, a funkcionalitás oldaláról közelíti meg a témát. Egyik jellegzetessége, hogy már egészen korán finomkoordinációs elemek is be vannak építve a tananyagba.

Nad_g gondolataihoz egy kis hozzáfűznivaló.

A síelők túlnyomó többsége saját tapasztalataiból eredezteti véleményét, így önmaga foglyává válik. Saját korlátaidról (ketrecedről), semmi a tudásod. Ez akkor tudatosulhat, he egy "értővel" beszélgetsz, síelsz. Az értők világa egy másik világ. Nem árt néha, ha keresel magadnak egy "igazi értőt".

Sziasztok!

Jómagam gyerek korom óta síelek, de autodidakta módon tanultam, szerintem egész jól sikerült. Van-e olyan oktatói anyag video, könyv, bármi, ami hozzáférhető nem hivatalos síoktatók részére is, hogy olyan is tanulhasson/taníthasson, aki nem engedheti meg magának a profi síoktatókat. Tudom, hogy nem tudom átadni a tudásomat úgy mint egy oktató, de a fiaim biztos nem fognak rosszabbul síelni attól, ha egy kicsit én is járatosabb lennék lennék abban, hogyan lehet egy gyereket rávezetni a helyes technikára.

Minden segítséget köszönök!

Ezért találták ki a privátórákat :)
Sokkalta hatékonyabb, mint a csoprotos, ugyankkor természetesen nagyobb anyagi ráfordítást is igényel, de megéri!

Sok tekintetben hasonló véleményen vagyok és voltam a topik nyitójával.
Én is barátaim által "tanultam" meg síelni, bizonyára nem túl biztonságosan és nem is túl jól viszont gyorsan. Ez annyit jelent, hogy azonnal felvonóra mentünk, egy barátom megmutatta, hogy ő hogy hóekézik, majd néhány óra múlva, hogy hogyan zárja a hóeke után a léceket. Másnap már a lezárt buckás pályán pattogtunk.

Néhány szezon múlva figyelve a pályán elegánsan sízőket rájöttem, hogy megakadtam fejlődésemben. Azóta olvastam sokat neten, vettem sívideót és vettem részt oktatásokon is, aminek köszönhetően egyre többet tudok erről a sok örömet rejtő sportról.

Az oktatás számomra túl lassú, túl biztonságos ráadásul nem is olcsó. Értem az oktatók szempontjait, de ettől még így gondolom.
Túl lassú mert a csoportagok között van legalább 1 társ aki szerint egy esetleges fenékreülés szégyenletes katasztrófa, túl biztonságos mert az oktatónak a biztonság elemi érdeke.

Viszont szükségszerű mert másképp nem lehet megtanulni szépen és jól síelni. Hogy kinek mi a helyes saját síelés-oktatás aránya az sok dologtól függ.

Ha nem tudsz németül vagy inkább magyarul beszélő ill. magyar síoktatót keresel Ausztriában, akkor nézd meg a http://si.steiger.hu oldalt.

15 év sielés után bármelyik fekete pályán lemegyek,de nem tartom józan eszű embernek azt az oktatót aki felviszi a tanulóját egy ,,black magic"-re...Bár láttam már,hogy csontos alátámasztással a fizika törvényeit meghazuttolva egyenes derékkal romboltak le a frissen tanult Alberto Tomba-k....van olyan is!

Örülök, hogy a gyakoralti tapasztalatok jobbak, mint amit én a cikkekből leszűrtem.
Lehet, hogy csak az oktató nélük síelni tanulók elleni kirohanások szúrták a szememet, és ezért álltam negatívan a témához.

A konzervatíizmus viszont - mégha már nincs is jelen agyakorlatban - azért nem teljesen alaptalan feltételezés lehet, hiszen az általad is említett Repárszky László ír így a honlapján:

"
Szemléletváltás az oktatásban!

Ma már nem kell napokat eltölteni lapos területen és a lift mellőzésével, gyalogolni hegynek föl, a durva koordináció kialakításához. Vannak nagyon jó síterületek, ahol az oktatásnak ez a gyaloglós része egy délelőtt, vagy egy délelőtt és egy délután már le is zajlik, s a lift segítségével, valamint a célratörő síoktatói programmal nagyon fel tud gyorsulni a tanulás folyamata. Az a célunk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt adjunk sikerélményt, igazi tudást, s ezen keresztül biztonságot. A célratörő síoktatási program alkalmazása ma már minden tudásszinten szükségszerű, és szorosan kapcsolódik egy jókedvű, laza együtt sízéshez.
"

Ha ezzel a lappal kezdem, és nem a sioktatas.hu-val, akkor talán nem is születik meg ez a topic :)

Persze a fekete pályás vélemény különbség így is megvan, de az emberek már csak olyanok, hogy nem értenek mindenben egyet, a világ meg olyan, hogy ritkán vannak abszolult igazságok. (az, hogy kinek van igaza az csak az értékrendszertől függ)

Még annyival egészíteném ki, hogy érdemes a gyerekeket már ősszel kivinni műanyag pályára, itt meg lehet tanítani az alapokat -lényegesen olcsóbban.

Egyet értek azzal, amit Repárszky László leírt, de a többiekkel nem.
Elég sok oktatáson veszek részt (edzőtáborok, továbbképző táborok, stb...) és a konzervativizmusnak nyomát se látom, éppen ellenkezőleg! Sok ötletes, játékos feladattal, nagyon magas szakmai szinvonalon oktatnak (az állami vizsgás SMSZ oktatók). Nem csak a cél (pl a rövidlendület) elérése fontos, de az is, hogy eközben mindenki jól érezze magát!
Felvetődött, hogy miért kell felvonó nélkül szenvedni az első napokban? Vannak olyan alapvető elemek, melyek nélkül a kezdő nem képes a felvonót használni. Ilyen az alapvető lécbiztonság megszerzése, az egyenes siklás, fel/lelépcsőzés, hóekecsúszás megtanulása... erre kell min. fél nap.
A csoportos oktatásnak szerintem sokkal több előnye van, mint hátránya; de csoport ne legyen nagyobb 8-10 főnél és legyen többé-kevésbé homogén (nagyobb társaság esetén, ha van elég oktató, könnyű ilyen csoportokat kialakítani).

Szia Eje!
Úgy vélem, a privát órák és a 15-20 fős csoport között még van egy-két kategória.
Tanulni szerintem 3-5 fős csoportokban a legideálisabb általában, kivéve, ha nagyon speciális anyagot tanulsz, vagy nagyon SOS a tanulás, illetve ha a tanulnivaló kizárja a csoportos gyakorlás lehetőségét (pl zenetanulás- zongora).

Ennek ellenére a privát óráknak biztosan megvannak az előnyei, de sajnos az ára is. Ha Gábor 40Eur-ért vállalna egy napot, talán nem is gondolkoznék annyit. A megadott honlapon csak szállás árak vannak, de nyugatabbra ált 100 Eur felett van egy nap privát oktatás, Gábor felkapott oktatóként aligha lehet ennél olcsóbb. (Ha mégis, akkor már most tele lehet a naptára :-/)

Szlovákiában inkább vállalható a privát oktatás költsége.

Egyébként nem a száguldozás felé orientálódok, és nagyon nem szeretnék mást összetörni (magamat sem, de mást főleg nem). Inkább a technikásabb dolgok (jó persze a lesikláshoz is kell technika) érdekelnek carving, buckák, szlalom, szűzhó és egy picit az ugrálások. Szóval szinte minden, kivéve a száguldozás. (Aki gyorsan megy, keveset síel. Még ha nincs is sor a felvonónál, akkor is legalább 3-5x annyit felvonózik, mint csúszik :)

Sajnos az eredeti téma úgy látom nem sokakat izgatott fel, pedig aliga Repárszky László
az egyetlen oktató aki olvasta a topicot.

András!
Én a Gábort ismerem nem csak kezdő csoportokat oktat és egy két fős oktatást is vállal, de szerintem más oktató is, aki hívatásaként veszi az oktatást, és nem úgy, hogy "15-20kezdőnek megmutatom hogyan nem fognak megtanulni síelni 1-2 hét és 4-5 szezon alatt". Nem hiszem, hogy aki 40-100 ezret költ egy heti síelésre 20-150 ezer Ft-os felszerelésel, azon morfondírozzon, hogy csoportos oktatást válassza és elcsúszkál a többiekkel, vagy az Ő hibáit javítva foglalkozik vele egy oktató napi (2*2 óra 40-80 euro-ért). Tudom hogy sok pénz, de el kell dönteni mit szeretnék! Saját példámnál maradva (ejtőernyözést csak oktatás után lehet egyedül űzni)
bekötött körkupolás képzés, légcellás, vagy AFF (gyorsított) képzés el lehet dönteni, ez mind idő és pénz függvénye, sajnos erről szól az élet. Amikor katona voltam és téli kiképzésen a Kékes déli lejtőjét vertük kékre-zöldre akkor a velünk foglalkozó kiképző tiszt azt mondta, tanuljunk meg szépen és biztonságosan síelni és ne csak a száguldozáson törjük a fejünket, ahhoz csak egy szekrény ajtó, és egy hülye katona kell. Ha már ennyi pénzt valaki ráfordított a sízésre, akkor a saját maga, és társai biztonsága érdekében és Őnmaga megelégedésére egy biztonságos és "szép" stílus elsajátítására meg lehet a lehetőségeket keresni.
Üdv.:Eje

Kedves Laci,
Örülök, hogy válaszoltál. Mint síoktató bizonyára (remélem :) sokkal jobban tudod, hogy mire képes egykezdő síelő, mint én laikus, aki nem is tanult oktatónál. A fentiekkel egyébként -mint írtam- inkább a vita provokálás volt a célom.
Időközben átolvastam a Te cikkeidet is, és ebben már valóban "haladóbbnak" ható gondolatok voltak (pl. felvonózás az első nap), mint a korábban említett Urak cikkeiben.
Amúgy eddig, a 4 napos márc 15.i utatok a legszimpatikusabb tanulás szempontjából, így (hacsak a véleményemmel ki nem zártam magam) megpróbálok valaki(ke)t rábeszélni, hogy jöjjön el ide velem. Meddig lehet erre az útra jelentkezni egyébként, illetve ugye várható, hogy itt lesz olyan csoport is ahova csatlakozhatok?

A balesetekkel kapcsolatban az a véleményem, hogy manapság Európában is kezdik a pereskedést divatbahozni. Aki sportolni megy (technikai sportok), az vállalja a kockázatot. Én biciklizek (ott mondjuk nem csak lefelé), esni, összeakadni ott is lehet, benne van a pakliban. Aki soha nem esik, az nem vállal annyi kockázatot, hogy rendesen fejlődjön. Privát hegy senkinek, de lezárt pálya is csak nagyon keveseknek jut sanos.
Legutóbb franciaországban az egyik velünk síelő társunknak nekiment egy helyi tinédzser srác, és emiatt eltört a kötése (kuka, nem volt új darab). A srác szabadkozott, bocsánatot kért, és ezzel le lett tudva. Nem követelte tőle az árát, pedig könnyen lehet, hogy gazdagabbak voltak (a szerelése biztos drágább volt). Azért biztosítástés sajnos felelősség érdemes kötni.
Ugyanakkor úgy érzem a védőfelszereléseket kevésbé propagálják, mit a biztosítást, pedig a kártérítés nem forrasztja össze a csontokat.

A síoktatók felelősségről is ugyancsak hallani, emiatt állítólag egy-két oktató nem hajlandó ránézni sí kötésre, azt mondja vigye szervízbe, állítsák be ott (szervizeket miért nem perelnek???)

Azt írod:
"Azt mondom, hogy leküzdeni magad képes lehetsz, de nem lehet egy hét alatt olyan tudásra szert tenni, hogy párhuzamos lécvezetéssel lejöjjél egy fekete pályán."

Én is pont ezt írtam fent.
"Viszont az ambiciózus tanulónak nagy sikerélmény, ha egy hét után eljut oda, hogy le tud jönni (nem azonos a fekete pályán síel kategóriával) a feket pályán, mégha ez fél órát vesz is igénybe."

Igen, jó érzés lehet, mégha szenvedősen is de sikerül lejönni (és persze az okos oktató ilyenkor gondolom tuti a leglájtosabb feketét választja ki). Ebből bőven elég 1 alkalom, és csak azoknak akik azért már eljutottak valamilyen szintre, megvolt az állóképességük stb.
Azt hiszem, aki -2 vel jön le egy fekete pályán, túl sok komoly balesetet nem okozhat.
És utána nem a fekete pályán síelést kell rendszeresíteni, hanem még 1 hétig csiszolni a technikát. És a 2. hét végén már tényle le tud jönni. És akkor megint fantasztikus érzés, hogy mennyivel jobban ment.
Később pedig amikor először meri megengedni a fekete pályán, és lejönni megállás nélkül a lécet, az lehet a 3. nagy élmény.
És ebből számomra az első tűnik a legkevésbé veszélyesnek. De ez csak feltételezés, nem ismerek statisztikákat.
Csak tippelem, hogy a közúti balesetekhez hasonlóan itt is akkor okozzák a legtöbb balesetet, amikor már megy a sízés, és a delikvens úgy érzi, hogy most már "megengedheti"

Természetesen amennyiben ebből balesetek szoktak származni, akkor valóban nem érdemes eröltetni, annyit nem ér meg. Pár lila foltot viszont igen.

És én erre próbáltam meg kilyukadni végig, hogy szenvedés és szenvedés között is van különbség. Szenvedek orákig felfelé, hogy a végén felérjek a csúcsra, mert utánána fent leszek és majd lehet zúzni lefelé.
Szenvedek lefelé, és esek kelek a fekete pályán elsőre, de a végén elmondhatom, hogy lejöttem, megcsináltam (ami, hangsúlyozottan nem azonos, a tudok fekete pályán síelnivel)
De nem szívesen szenvedek azzal, hogy egész nap csak a alap rutint gyakorlom (már ha nem akarok profi lenni), csak hogy később 3-al kevesebbet essek majd.

Én egyébként eddig 3 kisebb "találkozást" jegyzek, szerencsére következmények nélkül, de egyik sem fekete pályán történt, pedig nem kerülöm őket (legmeredekebb eddig, a cortinai "experts only" fekete, kőkeményre fagyva, de még nem jegesen. Itt nem eresztettem el magam, de azért lejöttem esés nélkül. Viszont St.Johann egyszem "kell, hogy legyen egy" fekete pályán mentünk időre is, itt elég jó tempót mentem, persze mindezt egy nyugis hétköznap délelött. Itt szerintem a kezdők sem halltak volna meg) .
Érdekesség, hogy a 3 koccanásból 2 ismerőssel történt meg, akivel együtt síeltünk (érdemes velem jönni???).
A 3 találkozás:
1. Snowbordal ismerkedő barátom egy nagyon jeges szakaszt nem vállalt be, a hátsóján-hátán csúszott lefelé. Én kezdőként keresztbe át akartam síklani a pályán, de kb 10m-el felette kicsúszott a léc alólam, és nem tudtam a csúszást kontrolálni kellőképpen, és a léc végével megütöttem a vállát. Ez mondjuk piros pálya volt, ide a jég miatt nem kellett volna menni, de felül nem volt jeges, utána meg nem volt más út, csak lefelé.
2. Olaszo, kék pálya. "ez már megy nekem" kategória, de elrontottam a terhelésváltás ritmusát (nem tanultam meg rendesen az alapokat), de sajnos nem estem el csak nem fordultam be, és ráléptem egy olasz nő lécének a végére, és mindketten borultunk. Nagyon csúnyán nézett rám, én így tettem vona, ha lett volna ott egy tükör, mert itt tényleg csak én voltam a hunyó :(((
3. Ismerőssel elindultunk lefelé, és olyan szolid buckapálya volt, ahol rendesen kikoptatták a buckák tövét, és ezt csak indulás uán vettük észre (egyszerre), és pont egymásra fordultunk. Majdnem frontális ütközés lett belőle, de végül csak szolidan fellöktük egymást.


Eje: kösz a tippet, de a telepített síoktatóval az a bajom, hogy egyészt egyedül van, tehát nem biztos, hogy lesz rám is ideje. Ezen kívül általában kezdő csoportok jönnek össze hozzá. Privát oktatás pedig arany árban van.

Szervusz András!!
A kérdésnek van morális. és van törvényi oldala.
Morálisan arról van szó, hogy egy tapasztalt síoktató tudja, mert számtalanszor látta, hogy mennyi nagyon - nagyon súlyos baleset származhat abból, ha valaki nem a tudásszintjének megfelelo pályán síel. Súlyos törések, akár évig is eltartó betegállomány. Ha pedig te okoztad a balesetet, s nincs felelosségbiztosításod, szerencsés vagy, ha nincs vagyonod - házad, mert elperelik toled. A baleset után, a pályarendor elsö kérdése az, hogy van-e házad, vagyonod, mennyi a kereseted.
Törvényi oldal: A síoktató feleloséggel tartozik a tanítványért, ha a vezetésével baj történik, maga a tanítvány perelheti kártérítésért, de ha nincs szerencséje, még a hatóság is eljár ellene. A bírósági eljárás része szokott lenni a helyszíni szemle, amikor is azt vizsgálják a szakértok, hogy a balesetet szenvedett, vagy a balesetet okozó a tudásszintjének megfelelo pályán és helyen volt-e a balesetkor. A pályák nehézségi foka éppen azért van meghatározva, hogy tájékozódni lehessen arról, mihez van képességem s mihez nincs. Ha képességeden felül akarsz vállalni, akkor annak következményeit neked kell vállalnod. Csak amator oktató szokta átvállani ezt a felelosséget. Ha ö visz le, már átvállalta.
De valójában az egy hét utáni páros lábbal történo lejövetelen akadtam fent. Azt mondom, hogy leküzdeni magad képes lehetsz, de nem lehet egy hét alatt olyan tudásra szert tenni, hogy párhuzamos lécvezetéssel lejöjjél egy fekete pályán.
A kozervativizmusról, s arról hogy (te mondtad) csak a gyakorlati oldalt látod.
Nos, azt kell mondjam, hogy éppen azt nem látod. Régen elmúlt az az idö, amikor arra bazíroztunk, hogy csak annyit tanítsunk, hogy maradjon oktatni való jövöre is. Éppen hogy az a célunk, hogy minél elöbb sikerélményt adjunk, igazi tudást, s ezen keresztül biztonságot, s mindezt a lehetö legrövidebb idö alatt. Ehhez fontos az erre alkalmas hely. Nálunk a kanyarsinél, sokszor már az elsö nap délután lift van.
Ja, már csak kivételes esetben tanítunk lépölendületet, elavult.
A legjobbakat kívánom
Repárszky László
Síoktató
https://www.kanyarsiklub.hu

András!

Egy tipp. Schnalstal gleccser Vida Gábor. Beszél németül, angolul, franciául, olaszul, ja és még magyarul sem felejtett el. Kezdőktől a profi versenyzőkig oktat. Az elérhetősége ill. a területről infót találhatsz a https://www.topresidencekurz.it honlapon magyar nyelven is. Egyébként a Gábor itthon lesz a Ho Show ideje alatt és az apartman szállót képviseli.
Üdv.:Eje.

By the way, a másik kérdés, hogy hol érdemes tanulni, ha (lásd fent) már nem vagyok kezdő, de még soha nem tanultam síelni, így nem tudom mi az a lépőlendület.
Viszont kipróbáltam a buckapályákat, a szűzhavat, meg kisebb ugrásokat, és ezek tetszenek, de itt még bőven lenne mit csiszolni mindenféle technikámon.

Körülnétem a lehetőségek közöt:
1. Telepített síoktató.
Ez nem nagyon játszik. Ezek gondolom alapvetően a kezdőknek jók, aligha jön össze több hozzám hasonló szintű ember egy úton.
2. Kifjezetten oktatással szervezett utak.
Két ilyet találtam a Kanyarsít és a K2-t.
Itt elvileg több oktató jön, és így valószínüleg lehetne egy megfelelő csoportot találni.
A gond az, hogy a K2 nagyon drága, ami részben a félpanziós szállásoknak is köszönhető, de egyébként is. Rádásul a magas ár mellé csak hétköznapokra szervezi a síelést (bár lehet, hogy ez meghosszabítható kalsszikus egy htesre)
A kanyasí már jobb árban van, de szűkebb a kínálat.

3. Helyi síískola meglátogatása, pl Donovaly, Hochkar.
Ausztriával az a gondom, hogy németül nem tudok, angolul meg nem mindig indul ilyen oktatás.
Donovalyban nem tudom mi a helyzet mostanság, itt állítólag kevés a magyar oktató.


Ha van valakinek tapasztalata a a témakörben, megköszönném, ha leírná.

Egy másik topicba (gyerekek oktatása) kicsit elterelődött a témáról a szó, és mivel nem akartam ott folytatni, ezért nyitottam ezt az új topickot, kicsit más témaában. A véleményem vitaprovokálónak szánm, remélem néhány oktató elmondja a véleményét a témáról

Idevágom a korábbi topic hozzászólások idevágó részét:

--------
Feladó: Szilágyi
Dátum: 2004.01.20.15:12
...
Egy felsős, vagy gimnazista, akár fekete pályán is lejön párhuzamos léccel egy hét után.
Egyetemista tanítványaim kivétel nélkül.
----------

Feladó: akcia
Dátum: 2004.10.31.05:00

...
Az egy hét utáni fekete pályáról:

Egy hét alatt csak az egészen alapvetö egyensúlyozás és un. durva koordináció sajátítható el. A fekete pályán párhuzamos léccel történö lejövetel magas szintü, gyakorlott egyensúlyozási készséget, a beforduás és irányítás szintén nem alapfokú tudását követeli meg. Mindezek miatt képzett és gyakorlott sítanár nem visz fekete pályára egy hetes képzésben részesült tanulókat még akkor sem, ha azok egyetemisták.
--------



Szerintem egy hét után fekete pályán lehozni az embereket, ha működik jó dolog. Feket pálya sokféle van, biztosan nem a legmeredekebbet választja az okos síoktató. Viszont az ambiciózus tanulónak nagy sikerélmény, ha egy hét után eljut oda, hogy le tud jönni (nem azonos a fekete pályán síel kategóriával) a feket pályán, mégha ez fél órát vesz is igénybe.
Nyiván nem kötelező jelleggel kell ezt csinálni, de sokaknak fontos, hogy eredmény érjenek el. Egyetemista csoportról volt szó, akikre ez többnyire jellemző.

Nekem nem jött össze, hogy oktatóval tanuljak meg síelni, klasszikus vad síelő vagyok, akit az tanított aki éppen ráért a társaságból, nézegettem a többi síelőt, olvastam a neten cikkeket és kész.
Körbenéztem lehet-e ezen változtatni, és elborzadva olvastam a különböző cikkeket (részben
itt a fórumon is jelenlevő) oktatóktól pl Kovács Tamás Attila, Fejér György.

Itt egyrészt olyan durva vélemények is elhagzottak, amiből épp csak az nem jött ki a végén, hogy aki oktatás nélkül síel, az durva kulturálatlan vadállat, káromkodik, közveszélyesen síel, tolakszik a sorban stb. És mivel a magyarok töbségére oktató ill. bocs, szövetségi oktató nélkül tanult meg síelni, ezétr a magyarok ált. ilyenek.

Nos a kultúrálatlanság bizonyos részben igaz, de nem hinném, hogy ez a síoktatástól javulna, különösen a felnött oktatásra értve ezt. De meg merem kockáztatni a gyerekek esetén is csak átmeneti az eredmény, tekintetbe véve, hogy egy hétnél tovább aligha tart egy oktatás. Persze aki mindig csak oktatással síel, az más kérdés, de ez maximum a síoktatók ill. a versenyzők célja lehet, itt viszont a szbadidő síelésről van szó.
Autót vezetni is mindehol meg kell tanulni, a kultúra mégsem függ ettől, meg lehet nézni a német és a magyar közlekedési morált.
.
Meg kell jegyeznem, hogy egyébként tolakodásban az osztrák kölkök sem maradtak le, amikor 2002decemberében a téli szünetben csak kevés helyen volt hó, és így szokatlanul nagy sor alakult ki a felvonóknál Hochkaron.
.
A másik vonulat a konzervatizmus, miszerint csak nagyon lassan szabad haladni, napokig felvonó nélkül csoszogni stb.
Nos nem igazán értek hozzá, csak a gyakorlati oldalt látom.
Az ember kikapcsolódni megy síelni és általában nem akar versenyzővé válni (erre felnöttkorban úgy sincs esély), tehát napokig csak az alapokkal szenvedni, mikor lehet felvonózni (nam vagyok őstehetség, de már az első napon sikerült felmenni a tárcsás felvonóval, párszor kiestem, de ez kit zavar?).
Alpesi sível topogni napokig, ez kegyetlenség lehet. Akkor inkább tanítsák meg sífutni elöbb a delikvenst, annak van értelme. Utána az alpesi sível már nem kell sokat bénázni síkon, a felvonózással sem lesz gond SZVSZ.

Nem értem mi a célja az oktatóknak. Lehet hogy ha nagyon aprólékosan oktatnak akkor, a delikvens 4 hét után már szbben síel, de inkább 5 hét legyen, de az élvezetes. Síeljünk, majd kijavítjuk a hibákat, de közben már megvan az élmény, a csúszás. Majd helyrekerül a váll, a kéz stb.

Valaha a vívást is úgy tanították, hogy egy évig csak az iskollázás. Csak a párnát szurkálták a gyerekek, nem egymást. Ma ezt nem lehet megcsinálni, pedig ott még mindig versenysporta nevelik a gyerekeket, ellentétben a síeléssel, ahol ez nem általános.