Grúzia

Szia Lajos!

Örülök, hogy végül Ti is kimentetek!

Engedd meg, hogy én is összefoglaljam eddigi tapasztalataimat.

2019. márciusában volt szerencsém először Grúziába repülni. Bár tavaly még tele voltam aggályokkal, idén nem volt kérdés, hogy az extrém grúz sofőrök és éjszakai 3+5 órás utazás ellenére sem maradhatok itthon. :)

A januári hó(tlan)helyzet nyilván nem volt túl bizalomgerjesztő, de az emlékek, az úticél, a gasztró és a befoglalt szállásunk magukért beszéltek, így saját sportfelszerelés nélkül szálltam hétfőn éjjel gépre.
Kedden délben viszont már a gudauri kölcsönzőket jártam, hogy a lehető legjobb lécet vegyem magamhoz a hétre. (Waxolni és élezni baromi lusták, és ahogy mondod a mélyebb karcokat is szeretik kifizettetni az emberrel, cserébe erősek a vendéglátásban.....ja, nem. :)))

Tény, hogy nem volt sok pálya nyitva, kő mentes meg alig, de arra a pár napra nekem bőven elég volt a km szám.

A síterepen lézengtek az emberek, ragyogóan sütött a nap, kellemesen hideg volt, igazán jófej bevállalós 8 fős csapatunk, szóval imádtuk a hegyeket és a környék / hotel nyújtotta svédasztalt, wellnesst... Egyik délután eltaxiztunk a közeli Orosz-Grúz Barátság Emlékműhöz, másik este New Gudauri bárjait látogattuk.
Életem egyik legpazarabb élményéről meg ne feledkezzek: paplanernyő 3000 méterről (lealkudva 30.000 Ft helyett 25.000-ért)!!
A hét végére hóesést is kaptunk, így a pályán kívül szuper jót csúsztak a srácok, amíg mi a hüttében cha-chaztunk...;)
Utolsó reggel aztán úgy döntött a csapat, hogy ide még úgyis visszatérünk, így külön kisbuszt bérelve (szintén Georgian Bus szolgáltatás) elindultunk felfedezni a régi és az új fővárost. Imádtuk. Imádtam. Tökéletes hétzárás. Gyönyörű helyek. Pazar vacsik. Esti transzfer Tbilisziből egyenesen a reptérre.

Egy szóval, mi sem bántuk meg, sőt 24-én újratámadunk! Immár hatodik alkalommal! :)))

Sziasztok!

Január 31-én végül lehullott 40-50 cm hó, így gyors üzenetváltás után heten úgy döntöttünk dél körül, hogy elrepülünk este Grúziába, ami jó döntésnek bizonyult :) Mi is Wizzairt, és Georgian Bust választottuk, amit roppant mód élveztünk. Tbiliszitől északra leszálltunk a nagybuszról, és átszálltunk egy ránézésre kb. 15 éves összkerekes, sperrdifis Sprinterre, ami csak minket vitt Gudauriba. A kamion forgalom ekkora már le lett állítva, az úton kb. 10-15 cm hó állt, az orosz-grúz határ lezárva a hó miatt. Mindezen információk ellenében száguldottunk felfelé az úton sofőrünkkel, a mintegy 80 km-es úton minket senki sem előzőtt meg, ellenben X5-ös BMW, G Merci, A8 Quattrók tűntek fel, majd el a visszapillantóban, többször 5 autót előztünk végig sorban a szerpentinen. Ketten fülig érő szájjal ültünk az első sorban, biztattuk a sofőrünket, többiek jóval sápadtabban viselték az utat.

A síterep egy kimondott freeride terep, azonban nagyon köves-sziklás, így olyan 1 méter hó szükséges ahhoz, hogy az ember ne karistolja szét a lécét, mint azt mi is tettük. A léceket béreltük, ami okos döntésnek bizonyult tekintve azt, hogy a pályán is sok kővel találkoztunk. 6 napra bakancs és léc 27.000 forint volt, azonban a lécen ejtett mélyebb karc feltöltést nekünk kellett fizetni (2000 forint). Első nap csodás időnk volt, előtte hullott fél méter hó, nagyon jót freerideoltunk, ilyen szintű porhóval még sehol sem találkoztunk, ha nem figyeltünk oda derékig, vagy mélyebbre süllyedtünk a hóban, jópárszor kellett kiásni magunkat a hó alól. Ami hiányosság volt, hogy a pályák nem voltak jelezve, útjelző táblák sem voltak, sokszor a pálya széle sem volt jelölve. Szakadó hóban, a ratrakolás elhanyagolása miatt sokszor azt se tudtuk, hogy épp pályán, vagy azon kívül vagyunk-e. Térkép nem járt a bérlet mellé, információs táblák sem voltak, ebben van még hova fejlődnie a terepnek. Mindenesetre két nap alatt kétszer találkoztunk személyautóval a sípályán, ami eddig síelős karrierünkben unikumnak volt mondható :D Mint ahogy olyan sem gyakran fordult még elő, hogy ratrak 15:30-kor nyélgázzal jön velünk szemben a pályán, néztük is, mi lehet ilyen sietős, talán megsérült valaki. Az ok ennél sokkal prózaibb volt: A plató tele volt piával, valamely hüttének fogyhatott ki az italkészlete.

A terepen rengeteg toronydaru van, mindenhol építkeznek, nagy potenciál van a terepben, valószínű pár éven belül már más árakkal, és szolgáltatásokkal fog találkozni az ember. Rajtunk kívül találkoztunk még 15 magyarral a terepen, így összesen a február első hetében legalább 23-an síeltünk ott kis hazánkból, ami meglepő volt számunkra.

Grúziai síterep

Félévet töltöttünk el Grúziában (Erasmus miatt) és mindenképpen ki akartunk próbálni legalább egy grúz síterepet. Minden helyi Gudauriba megy, ha síelni szeretne, ezenfelül vannak lankásabb pályák Bakurianiban és magas de szintén lankás pályák vannak Svanetiben is.

Gudauri 2 órára van Tbiliszitől, mi marhsrutkhával mentünk (8lari azaz 800 ft volt a jegy) Didube metró megállóból. Amúgy meg Kutaisiból is lehet menni, ahonnan van reptéri transzfer egészen a sípályáig (20lari azaz 2000ft-ért).
A síbérlet egy napra 50 lari, tehát 5000 ft volt és nagyon megérte. Rengeteg pálya van, mi haladóként nagyon élveztük a kék pályákat is, mert hosszúak és élvezhetőek voltak. Kopár magas hegyeket kell elképzelni, szóval nagyon népszerű a freeride, szóval mi is nyomtuk a lankásabb terepeken :D A két csúcs amire mennek liftek, igencsak magasak, onnan fekete és piros pályák mennek le, azokat nagyon élveztük és a kilátás a környező hegyekre elképsztő!
A hegy nagyon hóbiztosnak tűnt, amikor ott voltunk mindkét este esett a hó, az egyik este majdnem 20 cm-t!
A pályák rendezettek bár nincsenek olyan jól karbantartva, mint Ausztriában. A liftek mind jó minőségűek, Doppelmayer márkával találkoztunk csak. Maga a falu kicsi és nagyon aranyos, tele van pompás szállodákkal, mi azonban egy egyszerű pályaszállást béreltünk 7000fő/éj-ért. A felszerelést ott béreltük, 3000 ft-ért lécet, bakancsot és bukósisakot kaptunk.

Mi jól éreztük magunkat és minden költségünk sokkal kevesebb volt, mint az Alpokban bárhol. Jövőre társasággal tervezünk visszatérni.

Készítettünk egy vlogot is az utunkról: