Szervusz kedves Kristóf!
20 éves síoktatói praxisom alatt számtalanszor megtapasztaltam, hogy hagyományos léccel "vért izzadva" és évek alatt tudtak a tanulók igazán jelentősnek mondható fejlődést elérni. A carvingsí előtti időkben nagyrészt a versenyzők kiváltsága volt (versenyzői előképzettségre volt szükség) egy magasfokúnak mondható, (minden terepen használható) sítudás elérése.
Amióta a carving sí létezik, ez teljesen megváltozott. Nap mint nap tapasztalom, hogy amatőr síelők akár napok alatt akkorát fejlődnek, mely néhány évvel ezelőtt teljesen elképzelhetetlen volt.
Minden alkalommal azonban, amikor ezt tapasztalom, a tanuló egy magas igényeket kielégítő léccel megy. Gyenge kommersz carving léccel is lehet többet produkálni mint a hagyományossal, de igazi áttörő fejlődést, csak olyan felszereléssel lehet elérni, mely tudásban (akár jelentősen) feletted áll. Az ilyen léchez lehet felnőni, hozzáfejlődni. Az ilyen léc tudja megadni számodra az "aha" érzést. A Metronod egy ilyen léc. Örülj neki, el ne add.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a léc csak az egyik fele a dolgoknak. A másik felének a fejedben kell lakoznia. És az igazi fejlődéshez nélkülözhetetlenek a képzett oktatótól származó instrukciók. Azt értem ez alatt, hogy a képzett oktató nem a levegőbe beszél, nem használhatatlan általánosságokkal traktálja a tanulót, hanem világosan, érthetően elmondja és megmutatja, hogy mit, mikor, hogyan, és miért kell "megcsinálni" ahhoz, hogy az ösztönös sízésből továbblépjünk a tudatos, fejből vezérelt mozgás irányába. Ez jelenti ugyanis az igazi előrelépést.
Üdvözöllek a "Metron klubban" és maradok síelős barátsággal: