Kaunertal gleccser - a március 15-i héten:

Négyen (2 felnőtt + 2 gyerek) látogattuk meg ezt a gyönyörű síterepet élve a hazai hosszú hétvége nyújtotta plusz szabadnapokkal. Bár nincs túl közel Magyarországhoz, a tiroli gleccserek mindenképpen hatalmas élményt nyújtanak.
A Kaunertal gleccser megközelítése szintén nem a legegyszerűbb, nincsenek pályaszállások, hanem legközelebb is egy jó fél óra autóútra lehet szállodákat találni. Mi is Feichten-ből autóztunk fel minden nap. Rendszeres, ingyenes síbusz is van azoknak, akik inkább azt preferálják. Aki pedig bevállalja, a hegyen is hagyhatja megőrzőben a felszerelését, bár ennek van egy kis rizikója, ha esetleg zárva marad a síterep.
A gletscherstrasse a magasság ellenére nem túl nehéz, takarított, és csak néhány szakaszon hajtűs. Ottlétünk alatt végig tiszta volt, legfeljebb délutánra, az olvadó részeknél volt néhol nedves. A lavinák (többségük inkább mesterségesen elindított) inkább a tó körüli részen jellemzőek, ám ott a két oldalon két út is van, általában amíg az egyik oldalt omlasztják és takarítják, addig a másik járható. Ezzel együtt is előfordul a síterepen, hogy "biztonsági munkák miatt" az út és ekkor persze maga a felső pályarendszer is le van zárva 1-1 napig. Ottlétünk alatt is előfordult 1 ilyen nap. Ilyenkor jön jól, ha a felszerelés nem a hegyen van, mert a bérlet érvényes a közeli Fendels síterepre is, illetve aki nem tart egy kicsit hosszabb úttól, azoknak a legalább 6 sínapot tartalmazó bérlet (azért írom így, a mert a legtöbb bérlet pl. 6 sínap 7 naptári napból jellegű), szóval a legalább 6 napos bérlettel lehetőség van 2 napot a Pitztal gleccseren vagy mellette Rifflsee-n is eltölteni.
Ha a hóviszonyok megengedik, akkor érdemes csak az alsó parkolóig menni és onnan már a felvonóval, felcsatolva elérni a fentebbi részeket. Oda a nap végén bárhonnan vissza lehet csúszni, a szélső parkolósornál szó szerint a kocsi csomagtartójáig, és nem kell figyelni, hogy éppen hol vagyunk a 4 órakor záró felvonóknál.

A liftek kifogástalanok, az alsó egy 2 szakaszból álló 4 személyes ülőlift búrával, fentebb a Karlesjochbahn és a Weissseejochbahn két kiskabinos lift, míg a Falginjochbahn egy nagykabinos, 100 fős felvonó. Mindegyik csodálatos helyekre, 3000 méter fölé visz fel, meglehetősen gyorsan. Ottlétünk alatt egy szelesebb napon a Weissseejochbahn egész nap állt, a Karlesjochbahn pedig a szokásostól lassabban üzemelt. Ezen kívül van még 2 csákányos lift is, a Nörderjoch működött az ottani pályákkal, a Fernerlift viszont egyáltalán nem (bár a pályák a környékén le voltak ratrakolva). Nehéz megítélni, hogy hányan lehettünk a síterepen, a nagy terület sok embert elnyel. Mindenesetre sokszor teljesen kihalt érzésünk volt. A sorbanállás gyakorlatilag ismeretlen, ha néha éppen úgy csúsztak össze az emberek, akkor előfordult, hogy pl. az ülőliftnél legrosszabb esetben csak a negyedik-ötödikkel tudtunk elmenni. Az egyetlen, ahol valamennyit várni kell, az a Falginjochbahn, ahol a 2 kabinból még mindig csak az egyik van készen. Így 2 indulás között olyan 8-10 perc van, így ha pont az elindulás után értünk oda, akkor ennyit várni kellett. A síterep elég nagy részéről lehet látni hol jár a kabin, és elég jól kiszámítható honnan lehet még elérni vagy hol érdemes inkább másfelé csúszni és a következő körre hagyni. A tömegre jellemző, hogy az egyetlen igazán borúsabb, felhősebb napon előfordult, hogy csak mi négyen mentünk a 100 fős felvonóval, így nyilván a kapcsolódó teljes felső pályarészek is "privát pályák" voltak.
A területen a mozgássérültekre is gondoltak, több felvonó is akadálymentes, 3000 fölé is fel tudnak jutni.

Maguk a pályák jól karbantartottak, a minőségükre általában nem lehet semmiféle kifogás. A kisebb tömeg miatt sokszor még a nap végén is könnyen lehet találni "frissen ratrakolt" részeket. Ezzel együtt a szűkületeknél, egyes szakaszoknál előfordulhat, hogy délutánra kicsit lerúgják a felső réteget és jegesebb és/vagy buckásabb részek is vannak. Ez nyilván a korábbi napok időjárásától és az aktuális hó-állapotoktól is függ. Hóban persze nincs hiány, 2-3 méter hó volt a pályákon. Március közepe, és a szokatlan meleg (a faluban napokig 10-15 fok) ellenére a pályán szinte csak a legalsó részen tapasztaltunk olvadó havat és kásásodást délutánonként. Na meg a felvonó ereszéről csorgó vízből látszott, hogy nappal már elég meleg volt. Ezzel együtt amint délután egyes részek már árnyékba kerültek a hegyek miatt, ott azonnal érezhetően hűvösebb lett és ismét fagypont alá esett a hőmérséklet.

A pálya térképe mondjuk úgy, hogy egy vázlatnak kb. megfelelő. Ugyanakkor semmiképpen nem pontos és nem is arányos. Nem csak kisebb átkötő szakaszok, a felső parkolónál levő sokkal sűrűbb összekötések nincsenek rajta, de pl. lentebbi középállomást kikerülő fekete sem. Az 1A alsó részének nem igazán láttuk nyomát. Ezzel együtt sok és változatos pálya van. A Nörderjoch melletti kékek tényleg könnyűek, még a csákányosból félúton is ki lehet szállni egy hosszú, elnyújtott tanulópályához. Az Ochsenalm melletti kék néhány keskenyebb részen már nagyobb kihívás lehet, van olyan kanyar, ahol azért meredekebb és legfeljebb a külső ív kék, különben inkább piros. Ezzel együtt is nem teljesen kezdők ezeken a szakaszokon óvatosan le tudnak menni, a többi rész pedig nekik is élvezhető. Aki jobban kedveli, egyes részeken csúszhat alternatív piros pályákon is az Ochsenalm mellett. A Falginjochbahn-ról levezető kék és széles piros sem nehéz, itt a legnagyobb kihívás a legfelső, kicsit meredekebb szakasz lehet. Ugyaninnen indul Ausztria legmeredekebb pályája a Black Ibex. Ez még felvonóból nézve is nagyon meredek, mi nem merészkedtünk a közelébe. A 2 kiskabinos felvonótól levezető utak szerintünk közel egyforma nehézségűek az eltérő jelölések ellenére. A Karlesjochról a felső letörés és később még 1-2 szakasz nehezebb, míg a Weissseejoch-ról tényleg a felső letörésen levő 2-3 hajtű, majd utána még a hídnál és még 1 helyen. Ugyanakkor a pályán levő jelölések alapján is le lehet végig piroson csúszni a Weissseejoch-ról, nem csak feketén, ahogy a térkép jelöli. Az alagutas (6-os) fekete pályát sem próbáltuk ki végül 1-2 meredekebb letörés miatt.
A nyomok alapján a terület jelentős freeride potenciállal is bír, egész nagy területeken csúszhatnak az ezt kedvelők.

Mozsdók tiszták, a felső parkolónál levő önkiszolgáló étterem tényleg hatalmas, óriási terasszal. Az alsó sokkal kisebb, cserébe viszont a WC-ig is sokkal kevesebbet kell gyalogolni benne.
Összességében ez egy tényleg változatos és gyönyörű síterep. Úgy tapasztaltuk a helyszínen is, hogy a magyarok körében nem igazán ismert és kedvelt, pedig tényleg egy ékszerdoboz. A közeli, ismertebb Pitztal gleccseren észrevehetően több síelő (és több magyar) van, de a 2 terep hangulata teljesen más.

Kaunertal 2019. november 23-30.

Novemberi síutunkhoz kerestem hóbiztos terepet, s így esett a választás erre a területre. Sajnos a gleccser 40 percnyi buszútra van a legközelebbi településtől is, ami nem igazán csábító, ráadásul csak egy, igaz ingyenes, buszjárat indul 9 órakor oda és 4 órakor vissza.
Mi nem szeretünk kocsikázni, ha nem muszáj, így beletörődtünk a tényekbe. Szerencsére sosem volt nagy kereslet a busz iránt, így szép kényelmesen üldögélve élvezhettük a táj szépségét útközben is.
Mi Feichtenben laktunk, egy apartmanban. Sajnos az apartmanok választéka nem túl nagy. A faluban három buszmegálló van, aránylag kis távolságra egymástól. Az első az uszodánál, a második a templomnál, a harmadik a falu végén. Tehát a busz lekanyarodik a gleccserhez vezető útról, bemegy a faluba, aztán újra ki az útra.
Fent a lifteknél lehet parkolni, s az úthasználat díjtalan, ha van síbérleted.
Feichten pici falu, de sok hotel, egy kisebb üzlet, két sportbolt és uszoda is van itt.
Maga a síterület nem túl nagy, de nagyon kellemes hangulatú. Mindenen látszik a törődés, igazi turistacentrikusság, mint a hajdani a természetjáróknál. Az itteniek büszkék a területükre, s szívesen látják itt a síelés szerelmeseit. A pályák kezelése kifogástalan. Az ülőliften búra van, így, nem kell rajta fagyoskodni ha esik a hó, vagy fúj a szél. Különös gondot fordítanak a mozgássérültekkel való törődésre. Sok mozgássérült volt a pályákon.
Nem voltunk kevesen, de mégsem volt sorállás a lifteknél.
Két étterem van. Az egyik pici lent, itt vannak szekrények, ahol ott lehet hagyni akár a sícuccokat is hazafelé, a másik fent, ahol önkiszolgáló étterem van, és az önellátók számára is vannak asztalok.
Több húzólift, egy ülőlift és két kabin van. Éppen az idén decemberben adják át a nagyon modern, 100 fős kabint, ami két húzólift helyett fogja a síelőket 4 perc alatt a magasba repíteni.
Közepesen nehezek a pályák, nem kezdőknek ajánlanám, mert sokszor a kéknek jelölt pályák pont olyan meredekek, mint a mellettük futó pirosak, máshol pedig elég keskenyek lehetnek. A fekete pálya pedig inkább erős piros.
Ebben az időszakban a gleccsereken sok a versenyző, de ök a húzóliftek körüli pályákat használták, amiket mi szívesen kihagytunk.

Prutztól 1,5 óra feljutni a gleccserig szàraz úton. Feichtennél fizető kapu van ahol a síjegyet lehet megvenni 11:30 felnőtt jegy 33 Euro plusz az útdíj 7 euro. Egy hosszú szerpentinen lehet eljutni a parkólóig. 2 nagy parkoló van. Szuperül kezelt széles pàlyák , nagyon jó hóminöség és kurva hideg vár 3000 m -en. Nincs tolongás a lifteknél, gyors kabinos lift egy ülös és 4 csákányos lift van amik szintén gyorsak. Kellemes önkiszolgáló étterem kedvező árakkal és nagy választékü finom ételekkel. Elégedetten jöttem le 16:00 után. 😁 Aki erre jár ajánlom mindenkinek 😁Kiváló hó és hideg biztos síterep. Ma -13 C volt napsütés majd felhök és havazás.

A söldeni tolongás után kíváncsi voltam, tényleg "a felvonóknál ismeretlen fogalom a várakozási idő" Kaunertalon? És tényleg! Izgalmas úton, egy 7 km-es alagút majd egy hatalmas víztározó után a meredek szerpentin egészen 2150 m-ig repített fel minket. Itt a patak partján letettem az autót, és egy négyüléses vitt fel minket 2750 m-re, a gleccser aljáig. Csodálatos látvány tárult elénk, mint egy nyitott tenyéren kínálta fel magát sok-sok sípálya. Gyönyörű napsütésben és valóban sorállás nélkül mehettünk fel a Karlesjochban nevű kabinossal 3260 m-re. A tetőn az olasz-osztrák határvonal húzódik, egyik lábad Ausztriában, a másik Olaszországban. A kilátás egyszerűen fantasztikus. Nem túl hosszú, de annál változatosabb pályákon lehet a kabinos aljáig visszacsúszni. A felvonók többsége sajnos csákányos, de számtalan kellemes kék pályát lehet becsúszni általuk. A gleccser honlapján 25-45 cm hóvastagságot adtak meg, ennek ellenére tökéletes pályákon húztuk az íveket.
Folyadék- és kalória pótlásra a Gletscherrestaurant hatalmas terasza és önkiszolgáló étterme áll rendelkezésre. Tömeg sehol, kint és bent rengeteg hely, asztal, üres pad.
A nap végén visszacsúsztunk 2150-ig, a síbakancsokat a gleccserből eredő patakban mostuk tisztára néhány riderrel együtt, akik szó szerint megfürödtek a jéghideg vízben.
Egyszóval nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, megérte Söldenből "átugrani", és szinte üres pályákon csúszni. Kaunertal-t ajánlom mindenkinek, aki szeret ilyen messzi, titkos ékszerdobozt felfedezni...

Tirolból hazafelé tartva az utolsó napunkat Kaunertálon töltöttük. Lent a völgyben még -17 fokot mutatott a hőmérő, amitől nem kaptunk röhögőgörcsöt, de a hideg nem lehetett akadály így nekivágtunk. Egy örökkévalóságnak tűnő szerpentin után, az alsó parkolóban álltunk meg,ahonnét könnyen megközelíthettük a buborékos felvonót ami a síterep központjához visz és van egy köztes állomása is. A síbérletet már lent a völgy bejáratánállévő fizető kapuknál megvásároltuk, aminek az árában benne van az úthasználati díj is. Itt le is lehet adni nap végén a kártyákat. Felérve a hőmérséklet -8 fokra "szelidült" így egész elviselhető lett sőt a napsűtéses részeken nem is fáztunk. Szikrázó napsütésben értünk fel a fűtött kabinos felvonó felső állomásáshoz, ahol lélegzetelállító kilátás nyilt az olaszországi hegyekre. Síelő csak alig néhány lézengett a tökéletesen előkészített pályákon amiken még ebéd után is ratrak nyomon síelhettünk.Ez bizonyára annak is köszönhető ,hogy szombat volt és azt hiszem a környező nagy síterepek elszipkázzák a forgalmat innét.Szinte úgy éreztük,hogy csak a miénk a pálya. A központban található hütte minden igényt kielégítő XXI.századi felszereltségű és gond nélkül találtunk asztalt ebédidőben. Az árak szokásos tiroli árak. Gleccser lévén sok pálya csak csákányos felvonóval érhető el,ami még teljesen elviselhető és aki nem szeret csákányozni annak is van bőven alternatíva. Összeségében egy kiváló egynapos síterep aminek egyetletlen hátránya a nehéz megközelíthetőség mint minden más gleccseré.De már csak a panoráma miatt is érdemes ide ellátogatni a tökéletes pályaminőség pedig csak ráadás.

Hát, most viszont az autók 90 százaléka német és osztrák volt. Volt pár cseh, meg szlovák, néhány holland. Lengyelt nem láttam egyet se. Magyar rendszámot, meg csak a miénket, ami nem azt jelenti hogy nem voltak rajtunk kívül magyarok. :-)
A húzóliftekkel személy szerint nekem sincs semmi bajom.
Hát igen, én nem snowboardozok, de tény hogy elég profinak tűnő félcső volt megépítve, (bár talán ha 2x láttam rajta valakit lejönni) és a fun park is jól felszerelt volt. Egyébként szerintem a dolgozó ratrakok a boardozóknak készítettek valamit, amennyire meg tudtam tippelni.
Természetesen mondanom sem kell, hogy a pályák makulátlan állapotban voltak, néhol délutánra kikeményedtek, de jégnek még ekkor sem neveztem volna.
Nekem személy szerint nagyon tetszett, az egész olyan barátságos, könnyen átlátható. A középállomásnál lévő hütte nagyon profi, az árak teljesen rendben voltak. Sajna picit messze van, de csak ajánlani tudom. Ha megépül a tervezett felvonó a Weissseespitze-re, akkor jó pár km piros pályával fog bővülni a terep.

Én 2 éve május 1.-én zártam ott a szezont, nemhogy magyar szót, de németet is alig lehetett hallani, mert a nép 90%-a cseh és lengyel volt. gyönyörű idő, lent +20 fok, a pályán télies. A dugig telt parkoló (2700m magasban:)) ellenére sor nem volt a lifteknél. A húzólifttől való félelmet nem értem... Amúgy a hely a snowboardosok egyik legismertebb központja.

Nos, kicsit felhozom a topikot :-) A húsvéti ünnepek alatt meglátogattuk ezt a magyarok által ezek szerint kevésbé látogatott terepet. Vonzó volt a sok kék pálya, valamint a várható kisebb tömeg. Nos, az idő az csodálatos volt, végig napsütés. Fent egész nap porhó. "Tömeg" az elhanyagolható volt, nagyon ritkán alakult ki pár perces sorállás. A pályák "színezése" elég érdekes, szerintem pl az új Karlesjochban-ról lefelé induló kék 4-es az igencsak nem kék. Főleg az eleje nem az. Igaz, hogy széles, de a merdekesége nem biztos hogy elnyeri a kezdők bizalmát :-) A terep egyébként szerintem messze nincs kihasználva, adná magát a több felvonó. A Weissseespitze-re tervezett új felvonónak nyoma sincs, viszont a ratrakok egész nap dolgoztak szűz részeken, nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy mit szeretnének. :-)
Összességében nekem tetszett a terep, igaz nem a legnagyobb, de nem kell órákat felvonózni ahhoz, hogy porhavon tudjak síelni. A panoráma pedig csodálatos.
A síbérleteket a Gletscherstrasse bejáratánál lehet megvenni, ezt bemutatva magáért az út használatáért nem kell fizetni. Nem akarok hülyeséget mondani, de pénztárat fönn a pályáknál már nem is láttunk.
Lesz majd fotóalbum is, addig is pár kép ízelítőnek: