A jól megválasztott sípálya előnye

Igen végülis nem volt túl egyértelmű amit írtam. Tehát arra gondoltam, hogy egy fekete pálya rémségei után, már a piros pálya, amit addig borzasztóan meredeknek talált a síelő palánta, már semmiség. És nyugodtan mer jönni rajta, nem fél. Tud figyelni a síelésre is. Nálam legalábbis valahogy így funkcionál ez a beijesztés, valamiféle ingerküszöb-emelésként.

Az a helyzet kedves VID, hogy stressz a normális sítanulás esetében is fennáll. Ugyanis ez esetben is szükséges, hogy amikor elérünk arra a szintre, hogy lehet, akkor bizony barátságot kell keresnünk egy meredekebb pályával. És ez általában stresszel jár. És itt újra tanulni, egy kissé másképp csinálni azt, mint addig. És aztán lehet ismét tovább menni. A tanulás folyamatának legszélszerűbb elvei: könnyűtől a nehéz felé, egyszerűtől a komplikált felé. Lehet másképpen is, de sok ésszerűséget nem látok benne.

Azért szerintem a stresszesebb pályáknak is van előnye a tanulásban. Mert hát eleinte még szokatlan a mélység, és ez a tényező akadályozhatja hogy a technikára figyeljünk.
Nálam egész másképp festett a napi fejlődés mértéke, amikor kéken kezdtem reggel, és piroson folytattam, mint amikor a kávé hatását kiegészítendő feketével kezdtem a reggel folyamán, és aztán váltottam színt.
Szerintem egy kezdő sem tud óriásit zúgni egy feketén, hacsak nem ered neki golyóban, maximum esik-kel egy rövidebb ideig, de aztán már a piroson nem fogja zavarni a meredekség.

Sziasztok

Én szlovákiában tanultam még annak idején síelni, de 3-4 évig zsákutcában voltam. Hozzászoktma a buckás pályákhoz, aztán amikor először a kilencvenes évek elején eljutottam Tirolba és egy osztrák síoktató kezelésbe vett. Három nap alatt többet fejlődtem mint évekkel azelőtt. Tény, hogy akkor síeltem életemben először "igazi" sípályán, ami karban volt tartva. Manapság már persze talán más a hwelyzet, mert a felvidéken is kezdik karban tartni a pályákat.

Sziasztok. 2003-2004 telén kezdtem el a síelést. Sosem akartam megmutatni, hogy én már a piroson (esetleg feketén) csúszok. Véleményem szerint azon a pályán kell csúszni, amely sikerélményt ad. A meglévő tudást csiszolni, továbblépni csak így lehet. Nekem legalábbis bejött. Már nem akadály egyik szín sem. Biztonsággal tudok közlekedni. Bár az idényt ismét a kék pályán kezdem, amíg a "tanultakat" tökéletesen érzem.
Mindenkinek sok-sok havat kívánok ezen a télen

Teljesen igazad van! Ez tényleg így van, nekem is ugyanez a tapasztalatom.

Mi a véleményetek a sípálya szerepéről a sítanulás folyamatában?
Szerintem a jól megválasztott sípálya (a felkészült oktatókkal) óriási előnyt jelent, ÉVEKKEL RÖVIDÍTI MEG a profi síelővé válás folyamatát.

Kérem hozzászólni,