Sziasztok!
Február 6-11 között síeltünk Ravascletto-ban egy 25 fős csoporttal, megosztom itt is az élményeinket.
Arta Terme-ben, a Hotel Trieste-ben volt a szállásunk (erről majd a végén), ez kb. 8 km-re van a pályától, a Monte Zoncolan-i parkolótól (ki van táblázva szépen, Sutrio-nál), maga Ravascletto a nagykabinos lifttel messzebb, 16 km-re fekszik.
Az itthoni enyhe idő fogadott minket kint is, 8-10, néha 14 fok (!!!) fent a pályákon, éjjelenként viszont fagyott. Ez visszaköszönt a pályák állapotában is, a napos részek hamar megolvadtak, az árnyékosak viszont rettentő kemények maradtak délutánra is. Természetesen a jól megszokott olasz mentalitás mindenütt, rendesen kezelt pályák, jó liftek, bőséges italmennyiségek a rifugiokban, embertömegek s sorbanállás pedig ezen a héten sem voltak. A Zoncolan parkolótól (itt van egy kölcsönző szervizzel együtt) kb. 60 méter séta egy kis dombon felfelé a rifugiok és a liftek övezte centrum. A Zoncolan-nál az 1-es fekete és a 2-es piros pálya nagyon jó, utóbbi viszont elég hamar elromlik, érdemes áttérni ilyenkor a fekára, nincs nagy különbség a kettő között. Ottjártunkkor kora délutánig mindennap zárt edzés volt ezen, utána szuper meneteket lehetett jönni rajta. Ugyaninnen fentről (ide érkezik a nagykabin is, pazar a kilátás!) indul a 4-es kék is, nagyon kellemes, kezdők 2-3 nap után simán jönnek rajta, ennek a közepéről lehet feljutni egy négyes lifttel a 8-as Goles-re is, ez is kellemes kékes. A Zoncolan centrumnál balra van a másik négyes ülőlift, erre indulnak a haladóbbak, ezzel és a felette levő másik négyüléses buborékossal lehet feljutni az 5-ös pirosra, a 6-os fekára (kb. egyforma nehezek), valamint a szintén gyönyörű panorámát nyújtó Tamai-ra, innen a 7-es pálya visz le minket a 6-oson át, a 4-es aljába. Ahhoz képest, hogy csak 28 km a pályarendszer, nagyon változatosan lehet síelni, egyáltalán nem lehet ráunni, mondjuk nekem esélyem sem volt erre, mivel a 2. napon sikerült a síbotomra esnem s jól megzúznom a térdkalácsomat (féltettem a fotós hátizsákot), így 2 napot ki kellett hagynom. Fontos megemlíteni, hogy 5 (igen, öt!) varázsszőnyeg is van a teljesen kezdőknek s a gyerkőcöknek, nekik tehát abszolút úri dolguk van, aki itt nem tanul meg síelni, az seholsem. Egyszer lejöttem a nagykabin alatti 9-es pályán is, de nem volt olyan nagy élmény, meglehetősen árnyékos, darabosra lefagyva, vesekövem, ha volt is, nem sok maradt utána. Délutánra, ha felenged, ez a pálya is jó lehet. A kabin villámgyors, emlékeim szerint 4 perc alatt fent van, nekem tériszonyosnak megijedni sem volt idő (két slukk pályinka közben) s máris ki kellett szállni. Azért pár fotót csináltam itt is.
Akkor pár szót a szállásról. Egy fiatal magyar srác, Szabolcs viszi többedmagával, a bárban maga az olasz tulaj a pultos, nem veti meg a jóféle magyar házipálinkát (sem). Az épület s a 2-3 ágyas szobák a 80-as évek színvonalát idézik megjelenésükben, inkább két csillag ragyog csak a homlokzaton. Tiszta, takaros, de azért hiányzik a zuhany- vagy kádfüggöny, néha WC-papírt is a portán kell kérni. Félpanzión voltunk, reggel felvágott, sajt, vaj, lekvár, néha rántotta vagy szafaládé-szerű melegétel, napközis teával és hosszúkávéval. Este leves, tészta, főétel s desszert vagy gyümölcs. Mindig jól lehetett lakni, de az 'al dente' fogalmát nem nagyon ismerték, mindig rettenetesen túlfőzték a tésztát. Egyébként mindenki nagyon baráti és szívélyes, egy rossz szavunk sem lehetett senkire sem. Amúgy is mindig a társaságon múlik, hogy milyen a hangulat, a miénk kiváló volt, gyakran éjjelig vittük a prímet (ezúton is elnézést a többi lakótól a hangzavar miatt!). Szívből ajánlom a helyet s a pályarendszert is, családosoknak és nagyobb társaságoknak is, akiket nem riaszt vissza a 8 km-es pályatávolság.

Január elején töltöttem a Zoncolanon egy hetet egy kisebb társasággal, immár második alkalommal. Annak ellenére, hogy pont kifogtuk az idei év eddigi legnagyobb havazását (három nap alatt kb. egy méter leesett), most sem csalódtunk. Ez a síterep számunkra nagyon kedves, és tökéletesen megfelel igényeinknek. Nem számít ugyan egy nagy síterepnek, de mi egész nap - természetesen az időjárás függvényében, sőt még annak dacára is - róttuk a köröket, egy kis déli pihenőt leszámítva. Sutrióban aludtunk egy apartmanban (tavaly fent a hegyen az Enzo Moroban, de idénre egy kissé drága lett,így idén naponta jártunk fel a hegyre (11km szerpentin, de járható). Két alkalommal hólánccal.
Első síelős napunkon (7-én) nem sütött ugyan a nap, de a látási viszonyok jók voltak, és hideg sem volt. Aztán a következő reggelre leesett a hó, szinte egész nap szakadt. Mivel itt a pályákat eddigi tapasztalataink szerint csak este kezelik, így féllábszárig érő hóban folyt a napi síelés jó sok eséssel (eddig nem nagyon volt ilyen tapasztalatom), de nagyon élveztük. Mivel éjjel nem esett a hó, a pályákat reggelre rendbe tudták tenni. De kb. 11-től megint elkezdett szakadni. A következő napon még köddel is társult. Az utolsó síelős napunkon hó ugyan nem esett, de borzasztó köd volt, ami szitált, és teljesen ránk fagyott. A szemüveget is igen gyakran törölgetni kellett.
A pályákról: az irdatlan hómennyiség ellenére a pályákat igen jól karban tudták tartani. A pályák többsége nagyon széles. A Zoncolan 1,2, illetve a nagykabinos alatti, Ravasclettoba vezető pályákon nem jártam, az majd két hét múlva kerül kipróbálásra, amikor is egy hosszú hétvégére visszamegyünk. A kedvencem a víztározótól induló lift (303-as) végállomásától induló pálya (Goles), ami elég hosszú, több útvonalat is lehet választani lefelé, és igaz hogy kéknek van jelölve, de azért egy-két nagyobb letöréssel rendelkezik (de jó széles). A leghosszabb pálya (azt hiszem majdnem 3 km) a Zoncolan 4, ami az Enzo Morotól induló lift végállomásától indul, a kiszállásnál balra kell tartani. Az eleje egy műúton van (azt mondták, a Giro azon az úton ment), kanyargós, nem túl széles. Délutánra már ki van síelve egy kicsit. Ezért én inkább ezt a részt a Zoncolan 2-es pályán kikerültem (meredekebb volt, de szélesebb és nem voltak rajta annyian), és majdnem a hídnál vissza lehet csatlakozni a pályára. A 312-es lift a Tamai-ra visz fel, onnan gyönyőrű a kilátás tiszta időben. Onnan lehet elérni a síparkot is. A 6-os pálya feketének van jelölve, de nekem azért annyira nem tűnt vészesnek (a 7-es pálya pirossal van jelölve, de nekem az keményebb volt, bár lehet, hogy azért, mert ott egy-két nappal korábban voltam). A hegy tetején jelölt zöld összekötő utak nagyon kellemes kis lazítós pályák, azokat főleg arra használtuk, hogy a Rifugio Tamai-ban megigyunk egy brulét (forralt bor). Nagyon jó bemelegítő pálya a baloldali 4-es kék, amíg bele nem jöttünk a síelésbe, nagyon sokat síeltünk ott.
Én a Zoncolanon szerettem meg a síelést. Voltam még AU-ban két helyen (Lachtal, Mönichkirchen), de magasan a Zoncolan volt a legjobb (itt a hütték árai és a síbérlet is olcsóbb volt). Magyar oktatók vannak kint, aki kéri, tudok elérhetőságet adni (minket ők oktattak, és maximálisan meg voltunk elégedve velük).