Samone által küldött hozzászólások listája

Szia Sí-man!

Most (ma) jöttem haza a hotelből amiről kérdeztél. A szoba tuti volt, saját zuhanyzó, wc, konyhapult. A reggeli finom és kiadós (svédaszal) a vacsora nekem tetszett. A vacsorához az ital fizetős, sajátot vinni nem szabad. Ha esik a hó akkor sajna nem járják meg a pályákat reggel, és nagyon bebuckásodik. Röviden ennyi.

Lehet, hogy 2001 régen volt. Nekem nem elég régen. A manager-rel amúgy próbáltunk beszélni, de annyival elrendezte, hogy mindig a magyarokkal van a baj. De tényleg mindegy.. Régen volt, de tőlem sajnos nem kapnak új esélyt. Mit tegyek, ha rossz érzéssel tölt el, ha erre gondolok.

Szerintem sok egykor idelátogató német túrista érezhetett így amikor átverték a Balatonon. A budapesti túlszámlázások pedig ma is midennaposak. Szóval itthon is lenne min változtatni. Remélem, hogy a magyar síelők elmaradása gondolkodásra készteti őket, és változtatnak, amíg lehet. Persze változás ide, vagy oda, én nem megyek többet oda, az tuti.

De mint mondtam, ez csak magánvélemény. Mégha nevetséges is.

Én Szolvákiában kezdtem el a síelést. Jó 10 évig jártam oda,2001-ig. Imádtam a leveseiket, a csodaszép tájat, és valahogy még az a retro is tetszett ami a szállásink nagy részén volt.
Az eset amit leírok 2001-ben történt Donovaly-ban.

Rögtön első nap. A szállásról ki lehetett csúszni a tanuló pálya környékén levő lifthez, és épületekhez. Itt lehetett bérletet venni. Már az elején furcsa volt, hogy le van sötétítve az ablak és nem látom mit csinálnak a pénzzel. 3 bérletet kértem. Édesanyámnak a barátnőjének és jómagamnak. Ha jól emlékszem 1500 korona volt, de ez nem biztos. A lényeg: beadtam a pénzt. Bevette, visszaadott 100-zal kevesebbet, mondta, hogy kevés. Ok.. gondoltam lehet hogy elszámoltam. Hozzátettem a százast, és beadtam megint. Megint mondta, hogy nem ok, 100-zal kevesebb, és újra 1400-at kaptam vissza. Meghült bennem a vér. Az orra előtt odaszámoltam az 1500-at. Bevette, újra 1400-at adott vissza. Ekkor megijedtem és otthagytam. Ezt ugyanúgy eljátszotta anyámmal és a barátnőjével is, bérletet egyőnk sem kapott, de a 100 koronákat mindig levette a számolásnál a sötét fóliás ablak mögött. A végén már 1000 koronával rövidítettek meg minket. Ekkor anyám sírni kezdett. Odajött egy felvidéki magyar és kérdezte, hogy mi a baj. Elmondtuk neki. Ő rápirított a pénztáros nőre (a hangja alapján gondolom, hogy nő volt) aki közölte vele, hogy mi szemét magyarok szórakozni akarunk itt vele, és vegyük tudomásul, hogy ő mostmár nem ad nekünk bérletet, mert meg mertük vádolni. (ezt a felvidkéi magyar fordította le). A helyzet úgy oldódott meg, hogy át kellett sétálni a másik pénztárhoz, ami azért jó messze volt, és ahol nem volt sötétfóliás ablak. Ott kaptunk is bérletet. A sorban sok-sok magyar állt ennél a pénztárnál, akik szintén így jártak, mint mi, de a többség "csak" átlag 200 koronát bukott a bulin, mert időben észbe kaptak. Mi 3-an próbáltuk többször.. Drága volt. De ami a legszörnyűbb volt, az a kiszolgáltatottság,a megalázottság, és a tehetetlenség volt, amit éreztem. Az, hogy láttam ahogy édesanyám sír kétségbeesettségében. Akkor fogadtam meg, hogy többé soha nem megyek oda. Az országukba sem fogom betenni a lábam, hacsak nem muszáj és akkor is csak átutazóban. Ígérhetnek akármilyen kedvezményt.

Én nem szólítok fel bojkottra,és nem érdekel sem a politika, sem Slota. Bennem csak eltört ekkor valami. Ennyi.. Mint mondottam: Soha többé nem megyek oda.