A múlt vasárnapi jó élmények után ismét visszatértünk Eplénybe. Sajnos az időjárás nem kedvezett a hónak, jelentősen csökkent a mennyiség. A legjobb pálya zárva volt. (hóágyúzás? 🤔). A négyüléses beléptető valóban egy kihívás, ahogy azt már más is leírta. De az igazi tornagyakorlat a csákányosnál várt bennünket. Előttünk gyerekek mentek. Két apróság kézzel kapaszkodva próbált fejutni, persze kiestek. Utánuk picit nagyobbak, valahogy elkapták, de pár méter után ők is feladták. Először használták, hallottam, ahogy beszélgettek és nagyon izgultak. Aztán jöttem én. Azt gondoltam, húsz év sízés után, és jó tíz év Szlovákiában is szerzett tapasztalat után, már nem bénázhatok. És, de. A csákány olyan magasan jött, hogy alig értem el, és csak küszködve tudtam a kellő pozícióba lehúzni. És bizony, csak másodjára. Mindeközben a felvonókezelő srác nemes egykedvűséggel szemlélte mindezt a házikó ablakából🤨. Tudom, hogy nehéz megfelelő személyzetet találni, de ez sem megoldás. Matraszentistvanon kedves és segítőkész a személyzet, jól kezdtek a pályák. Tehát nem lehetetlen. 🙂