Sziasztok Síelők!
Bár két éve, hogy Valloire-ban jártunk, gondoltam megírom a tapasztalataimat, mert mindenből lehet tanulni.
Busszal indultunk neki az útnak a skilines szervezésében. A buszút flottul ment, és bár kinézetre régebbi típusnak nézett ki a busz, mégis tágasabb volt, mint a „merciseké„:).
Szállásunk a Residence le Valmonts volt. Mi egy 10 fős apartmanban laktunk, ami szerintem 10 főnek tökéletesen megfelelt. Ketten aludtak a nappaliban, mindenki másnak tényleg saját (ajtóval zárható) szobája volt, két emeletre elosztva. A fő kabinos felvonóhoz kétféleképp lehetett eljutni.
1. átmentünk az út túloldalára és ott volt egy üzemen kívüli zöld pályának a vége, amire hoztak annyi havat, hogy a felvonóig lecsússzunk.
2. ingyenes kisbusz vitt le ha megvártuk (kb 10 percenként jött)
A felvonónál soha sem volt komolyabb sor. Max 1-2 percet totyorogtunk.
Mielőtt a pályákra rátérnék, a városról: A szállásunktól a Carrefour kb 15-20 perc sétára volt, de a pékségek és a városközpont max 10 perc. Amúgy, aki akarta hozathatott fel a szállásra bagettet 1,5 euróért. Lent a pékségben 1 euró volt a rendes ára. Lent a központban jégszobor kiállítás volt (meg van minden évben), és esténként vannak bulik, illetve koripálya is.
A sípályákról:
Mivel én kezdőként mentem ki (értsd: fullamatőr, lécet is csak tv-ben látott ember:), tartottam tőle, hogy nagy falat lesz, de szerencsére nem így lett. Az első napi bénázást nem részletezném, a lényeg, hogy találtunk pár zöld pályát, ami kellően széles volt, jól karbantartva (pl az escargot, egy álom a kezdőknek szerintem).
Első nap hamar véget ért, mert elég fárasztó volt, viszont a második nap sikerült gyorsan ráérezni a dogokra úgyhogy Valmeinierbe is át mertünk menni.
Ide a kedvencé vált pályámon az armeran mentünk le. Ez a pálya gyönyörű helyen, végig az erdőben vezet, csodás kilátással a szemben lévő hegycsúcsokra. (erről töltöttem föl képet is) Szerintem kellően széles is volt, egyetlen hibája, hogy volt pár szakasz, ami elég jeges volt. Valmeinierben főleg zöld pályák vannak, de annyira keskenyek, hogy rengeteg a bukás.
Tudásszintemnek megfelelően emeltük a tétet és a piros pályákat is megismertük. A gerboise-mulot és a rose kellően hosszúak és jó minőségűek, és kevesen is voltak rajta. A völgy túloldalán a marmotte szintén hosszú, jó minőségű pálya. Aki kicsit lightosabb verziót szeretne, jöjjön le a rhodos nevű pályán, ami ugyanazon az oldalon jön, kék, de inkább erős zöld:) A perdix és a tetras ezen a csúcson vannak, elég rövidek, viszont annál élvezetesebbek.
A fekete pályákról érdemben nem tudok nyilatkozni, mivel nagy különbség van aközött, hogy „huh, lejöttünk rajta” és az „igen, ezt élveztük” között.
Összegzésképp azt mondanám, hogy Valloire-ban bár le volt zárva pár alsó pálya, mégis van elég, és ideális a kezdőknek és a haladóknak is. A profiknak is van pár lehetőség (meg többek között egy egynapos Val Thorensi kirándulás, amin még ilyen kezdő szemmel is észreveszi az ember, hogy fényévnyi különbség van aközött és Valloire között), de nekik inkább más terep lehet ideális. Az út előtt gondolkodtunk, hogy benevezünk egy magyar pályára tanulásképp, de nem bántam meg, hogy mégis Valloire volt a mesterem :).
Keresés
