cgyulai által küldött hozzászólások listája

2026.02.01 és 06 között síeltünk a Via Lattea - Sestriere olasz-francia síterületen. Általános értékelése: Kreischberg++. A kiváló osztrák sítereppel hasonlítom össze, mert azt sokan ismerjük és szeretjük a magyar síelők közül.
A Via Latteánál több síterepet kötöttek össze egy 400 km-es pályarendszerré, amiből 317 km volt nyitva. Van pálya mindenkinek, dominánsak a kiváló minőségű piros pályák. A legtöbb pálya a besorolásának megfelelő nehézségű, sok közülük elég széles. Utunk elején a pályák gyönyörűen lesimítottak voltak. A héten kétszer havazott, az utolsó nap friss hó, majd hamarosan buckák fogadtak, ám így is lehetett síelni. A hatalmas területen eloszlanak az emberek. Volt olyan pálya, ahol alig 1-2 emberrel találkoztunk a teljes lemenetel alatt. Persze vannak részek, ahol összegyűlnek a síelők, ám mi elhúzódtunk a tömegtől, ahol csak tudtunk. Jutalmunk kiváló pályák tömege volt, amik sokszor még délután sem buckásodtak. Hab a tortán, hogy valamivel olcsóbb, mint Ausztria. 6 napos felnőtt jegy 337 euró az olasz és francia részek között korlátlan átjárással. Egyetemistáknak 238 euró a 6 napos jegy viszont ebben csak egy francia nap volt. Plusz egy 10 eurós vissza nem váltható kártya fejenként. Hüttékből sok van, nagyjából osztrák árszínvonalon.
Hátránynak a legnagyobb a kb. 1300 km-es autóút. A mosdók sem mindig tökéletesen tiszták, bár ez Ausztriában is előfordul ebédidőben.
Ha valakinek lehetősége van rá, nagyon ajánlom ezt a síterepet. Az olaszok nagyon kedvesek, segítőkészek. Apróbb javítást és bakancs beállítást pillanatok alatt megcsináltak nekünk. A táj pedig lenyűgöző, bár kevés a síterület az Alpokban, ahol nem az.

Pár részlet, ami talán nincs az általános leírásban. Bár 6 nap alatt sikerült besíelnünk a Via Lattea fő részeit, mégis messze voltunk attól, hogy minden pályára eljussunk. Több mint 30 felvonót használtunk, így is maradt még sok, amire egyszer sem ültünk fel.
Sestriere-ben kezdtünk vasárnap. Itt aránylag sokan voltak az alsó szakaszokon, fenti pályákon sokszor alig találkoztunk valakivel.
Másnap és harmadnap Sauze d'Oulx-ba mentünk, ami közel volt Oulx-i szállásunkhoz. Ez a rész lett sokunk kedvence, a hét elején a fenti részek szinte csak a mieink voltak. A 3-as és 5-ös tárcsás felvonókkal szinte megállás nélkül tudtunk síelni.
A 4. nap havazott, így inkább a jól letisztított országúton mentünk Cesana Torinese-be. A 39-es gondola az út mellől indul fel a Sansicario részre, ahol havazás és köd fogadott, ám így is óriási élmény volt lesiklani az Olimpica pályán. Sokan, köztük közülünk a boardosok, kipróbálták a szűz havat a liftek alatt.
Az 5. nap mentünk át a francia részre, Montgenevre-be. Addig nem hallottunk magyar szót, itt több honfitársunkkal találkozunk, akik szervezett utazáson síeltek Franciaországban. Nekem különösen a 95-ös gondola tetszett, ami a francia-olasz határhoz visz, ahol fantasztikus kilátás és piros pályák várnak. Visszasíeltünk Olaszországba, Claviere-be, ott ragadtunk estig, annyira jók a pályák ott is.
Az utolsó nap a reggeli havazás miatt újra Sauze d'Oulx-ba mentünk. Még volt időnk visszalátogatni Sansicario-ba a a 12-es összekötő lifttel. Mire visszaértünk, hamarosan letelt a 6 napos síelésünk.