OFF:
Köszönöm, jól haladok. Ma délután lesz egy hete a műtétnek, szépen javulok.
Nem titkos a dolog, és csupa tanulság (legalábbis nekem), de nem sok köze van az élen síeléshez.
A nyitódemó előtt, délután fél öt körül felkísértem a srácokat a bemelegítéshez, és mentünk egy besíző menetet. Napközben meleg volt, kásás hó (Sulzschnee), ami addigra már visszafagyott, bucka. Könnyedén síelgettem utánuk, hiszen a kristályokat még szétrúgni sem kellett, annyira porszerű volt. A nagy lazaságban egy buckán hátrakerültem, és utána rögtön egy polírozott foltra csúsztam ki, ahol így már esélyem sem volt igazítani. A földön csúszás közben már éreztem, hogy a megszokottnál nagyobbat kapott a térdem, de bizonygattam magamnak, hogy nincs baj. Persze amikor felálltam, és oldalra kiugrált, ha ráterheltem, már eléggé egyértelmű volt.
Este a bemutató után orvos, másnap egy speciális MR, ahol kimutatták, hogy elülső keresztszalag, egy kis darabot kitépett a sípcsontból, ami beleszakított a meniszkuszba. Elmondták, hogy milyen gyógyítási menetrendek létezhetnek (most semmmi+későbbi műtét; azonnali porcműtét+későbbi szalagműtét; most azonnal minden). Aztán némi biztosítós beszélgetés után sikerült az azonnali műtét mellett dönteni, amit nem bántam meg eddig: mindent megvarrtak (a porcot is), a szalagba pedig a csontvelőmből kiszedett sejteket ültettek be a gyógyulást elősegítendő (ha jól értettem ez valami őssejtes módszer, Bode Millert is így műtötték: egy amerikai csajjal beszéltem, aki eléggé képben volt, azt mondta, hogy nagy mákom van, ha ezt a módszert használták; egy lengyel srác meg elkérte a műtéti videómat, mert egy orvos barátjával térdsérülésekről tartanak majd előadást, de még nem találkoztak élő emberrel, akit így műtöttek).
A klinikára beléptem kettő-fél három körül, 5 perc múlva már bennem volt a kanül, fél óra múlva a műtőben, négykor már ébresztettek, 5-kor a szobámban. Mankóval akkor állhattam fel, amikor akartam, az első sikeres felállás után terhelés nélkül már egyedül is kimehettem klotyóra. Másnap reggel már kiengedtek volna, ha az aneszteziológus nem délben jött volna. Útravalónak annyit kaptam, hogy a szobában nem kell mankó, de ha hosszabb távra megyek, azért használjam.
Lényegében egy nappal a műtét után már csak éjjel feküdtem le, hiszen egész nap kint kellett lenni a pálya aljában, a termekben stb. A használat ellenére soha egy percig nem fájt, alig dagadt, szombat óta pedig a mankó sem volt a kezemben. Asszem minden szempontból nagy szerencsém van.
Tanulság: a legveszélyesebb a deffenzív, könnyed lassúcska síelés. Ha agresszívebben, mélyebben síelek, sokkal jobban tudok korrigálni. Nagyobb tempónál nyilván old a kötés, ami nem a nullával való csúszkálásra van nálam beállítva... A biztosítási ügyintézésből is sokat tanultam, de ezzel kapcsolatban még rendszereznem kell a tapasztalatokat.