Előzmény és válaszok a Rettegés a lejtőtől??? topikból

Ezt teszi a fiatalság!!!! :)

Ez az esés kérdéskör eléggé ember és felszerelés függő is szerintem.

Én pl minden helyzetben arra törekszem, hogy a hátamra essek enyhén rogyasztva megfeszített izmokkal. Így tudom, hogy a nagy huppanást megfogja a gerinc protektor, hátizsák és literes ásványvíz szent háromságom, és közben a lécek sem oldanak ha nem muszáj, így adott esetben vissza tudok állni rájuk. :)

Tavaly pl Alpe d'Huez Tunnelen kiválóan működött a dolog. Egy bucka eldobott a vakvilágba, én valahogy átkapartam magam repülés/csúszás közben a hátamra és három sor buckával lentebb már lécen álltam. :)

"...hogy a térdeinket nyújtott helyzetbe hozzuk (jobban old a kötés) "

Ez biztos?

Én szabadon és vidáman esek. Felkelni nem tudok. Mindig lecsatolok, s körülnézve fogadom az elismerő pillantásokat. Szerencsére nem sokszor.
Csabor

Laci,
Feri technikája nyilván nem a te szintednek szól, hanem azoknak a bizonytalankodóknak, akik komoly térdsérülést szedhetnek össze, ha a biztonsági esés helyett megpróbálják izomból korrigálni a számukra korrigálhatatlant. Gondolom mindannyian láttunk már ilyen "küzdőket" gyors "elesik-nem esik el" fogadásokat kötve...

Ha te esel, az minimum "C" elem, mint ahogy te is írtad...

Halihó!

Még 2006 -ban írtam ezt a cikket, (részlet)!

Az ESÉS- ről egy kis kiegészítés
Ritkán fordul elő, hogy meg tudjuk tervezni az esés helyét és hogyanját, az jön, mint derült égből a villámcsapás! Mit rögzítsünk?

- Minden idegszállal arra törekedni, hogy a térdeinket nyújtott helyzetbe hozzuk (jobban old a kötés), és a lábakat egy blokkba szorítsuk.
- Csípőtáji izmokat megfeszíteni, (feszült izom kevésbé sérülékeny).
- A csúszásnak, (főleg kezekkel), nem ellenállni, az óriási erőknek úgysem tudunk ellent tartani.

Annyit fűznék hozzá, hogy azóta is volt néhány igen tekintélyes "cukahara" a síelős életemben. Egyik sem hasonlított a másikra, és végképp nem az ilyen kiülős "mutatványra" ! Nem tudom, milyen a dzsúdós esés, de sível esésnél, még fejjel előre történő repülés közben is jól lehet (a levegőben) egymás mellé igazítani a léceket. Meg a többi fentebb említett technikát. Tanulása csak élesben. Gyakorlati tanítását nem javasolom! Ezt persze csak viccnek szánom.

Barátsággal:
Replaci
http://www.kanyarsiklub.hu

Az oktatói gyakorlati vizsgámon (nem sikerült) megkaptam, hogy a jó oktató mellett a tanítvány nem esik el. Pedig esni és felállni tudni kell. Ezt is érdemes megtanítani. Ha már bizonytalan vagy, ülj le, dőlj hátra a léc mellé. Ne akarj dzsúdós gurulást előadni (4 évig dzsúdóztam, az ott tanult esések egészen másról szólnak).
WFeri

Nekem tanították az esést, sőt a felállást is! Sokszor elnézem, mit összebénáznak az emberek, mire talpra állnak!

Üdv!
Esés tanítása alatt nem a szakszerű esésoktatásra gondoltam( nem is tudom léccel hogyan kéne ) hanem pusztán arra, hogy meg lehet mutatni, hogy nem fájdalmas ha az ember elzúg a pályán, nem olyan mintha pld bringával esnénk.
Én a sítanulást egy jó kis begyorsulást követő (elkezdtünk golyóban lejönni egy piroson) nem kis eséssel kezdtem, és mivel egybenmaradtam, láttam hogy nem kell ettől annyira félni mint sokan teszik.

Szia Vid!

Laza kékpályás kezdés nélkül tényleg nem sok esély van a hatékony és biztonságos tanulásra. Ha a síelni tanuló tud választani, akkor oda menjen, ahol van ilyen.

Viszont ha van ilyen, akkor, a 4. napon jöhet akár már a piros pálya is. Ez bőven belefér az egy hétbe.

Az ötleted alkalmazott, működő valóság. Három részből tevődik össze:

1. Ívből kivezetés technikája és alkalmazás önállóan
2. Ívbe történő befordulás technikája és alkalmazás önállóan
3. A kettő összekötése és alkalmazás együttesen

Ez az oktatási módszer és a MEGFELELŐ sípálya ötvözése a tanulók 90 % - nál olyan alacsony szinten tartja a félelem érzést, hogy az gyakorlatilag elhanyagolható.

De az ördög ugye, mindíg a részletekben van. Amiről eddig szó volt, az a MIT. Az igazán nélkülözhetetlen dolog azonban a HOGYAN. Na, ehhez kell a képzett síoktató.

Esés!
Van aki tanítja, van, aki nem. Kár nem származik belőle. De viszi a drága időt olyasmitől, ami fontosabb. Mert az esés, előbb - utóbb úgyis jönni fog. És annak köze nem lesz a mesterségesen előidézhető esésekhez. A mi szervezett oktatásunkban inkább utóbb, mint előbb szokott bekövetkezni. Egy 10 fős, három napos 0 Km. kezdőcsoportban az átlag elesés 1 fő/db/túra.

Maradok barátsággal:
Replaci
http://www.kanyarsiklub.hu

Sokan írják a fokozatosság elvét. Elvben persze egyetértek, de ha az átlag sízőt vesszük alapul aki max egy hetet tölt havon évente, túl későn fog eljutni arra a szintre hogy biztonsággal lejön bárhol. (Illetve hogy a felelős oktató fel meri vinni gyakorolni a megfelelő lejtőre)
Ez persze nem volna baj, csak sajnos nincs mindenhol lehetőség elkerülni a piros/fekete pályákat, és aki ezekkel nem tud mit kezdeni, annak sok félelmet fog okozni a síelés.

(Persze akinek kóros tériszonya van, vagy sebességiszonya, azzal nehéz mit kezdeni.)

Ezért én is hozzátennék egy ötletet:

A meredekebb lejtőkön mindenki a lejtővel való szembefordulástól fél. Rézsútban levelezve lefelé(és tönkretéve a hótakarót :) ) már általában kevesen félnek. Tehát valami olyasmi a ritmus hogy:
1.: jaj ott a lejtő
2.: huh megúsztam kifordultam
3.: jaj ott a lejtő

Én egy olyan meredek szakaszon, ahol van bőven kifutás, és közel van a lejtő alja(néhány méter) gyakoroltatnám azt hogy hogyan tudnak biztosan kifordulni a lejtő irányából oldalra.(Akár hóekével, vagy bármilyen módszerrel amit épp tanulnak, tudnak) Ha elég közel vagyuk a lejtő aljához, akkor ugye már nincs félelem, de a meredekség megvan, és ki lehet próbálni hogy hogyan működnek a dolgok.

Ha már ki tud fordulni oldalra magabiztosan, akkor nem for annyira megijedni a meredek szakaszon mert tudja hogy nem fog 100-al leszáguldani, bármikor kifordulhat.


A másik, (és ilyet hivatásos oktató nem mondhat) hogy miután meggyőződtem hogy a kötések megfelelően lazára vannak állítva, kipróbáltatnám (a sportosabbakkal) hogy milyen elesni, hogy ne féljenek tőle annyira.