Ezt szültem a saját fórumunkba, de mivel azt kevesen olvassák, ide is bemásolom, mert szerintem tanulságos:
Tegnap kicsit gyakoroltunk szűk körben Mátraszentistvánon, és egy számomra teljesen új lépést bátorkodtam megtenni. Régi szlogen, hogy bizonyos hiányosságok esetén vissza kell térni az alapokhoz (és kinek nincsenek hiányosságai, ugye...). Ez általában a valóságban úgy zajlik, hogy mindkét fél titkos szájhúzogatása mellett hóekézünk valamennyit, de igyekszünk gyorsan túllépni, mert ez mégiscsak ciki. Ezzel két probléma van: a motiváció is kérdéses szokott lenni, és ráadásul a hóekeív nem számít alapmozgásnak.
A két tanítvány volt már oktatóval korábban. Ezzel nem a kollégákat akarom bántani, ugyanis ha én tanítom őket pár évvel korábban, akkor is jó eséllyel meglettek volna ugyanezen hiányosságok. Voltak ugyanis bizonyos sarokpontok, amelyek körül korábban mindig volt egyfajta bizonytalanság bennünk. (És más nemzetek oktatásában sem találtam meg a megoldást rájuk, így egyszerűen ellopni sem tudtuk... ;-) ) Pár éve kezdtük megfogni, hogy milyen mozgásformák is azok, amelyek ennyire fontosak az alapiskola alapjai környékén, és az idén sikerült kidolgozni azokat a módszereket, amelyekkel ezeket a sarokpontokat elég biztosan fel is tudjuk építeni.
Így tegnap egy merész húzással visszamentünk az egyenes sikláshoz, ami már tényleg alapmozgásnak számít, és onnét kezdtünk el újra építkezni. Hiába oktatok már egy bő negyedszázada, még nem volt példa arra, hogy középhaladó-haladó síelőket visszavigyek az alapiskola elejére. - valószínűleg hiányzott a bátorság belőlem.
Azt már tudjuk, hogy a most kidolgozott módszerek nagyon hatékonyak teljesen kezdőknél. Az viszont mindig kérdéses, hogy akinek már vannak tanult mozgásai, milyen sikerrel épít be alapelemeket, így rendkívül kíváncsi voltam az eredményre. Az eddig kidolgozott gyakorlatok elég jól működtek, de volt egy-két pont, ahol a korábbi hibás berögződés felülbírálta az én erőszakomat. Ekkor kiegészítettem a gyakorlatsort egy újabb elemmel, és első kísérletre megjött a várt eredmény.
Később a pályán hol az új megoldásokat láttam, hol visszatértek a régiek. Ezt törvényszerűen a figyelem állapota szabályozta, ha jött valami zavaró körülmény, akkor máris kisebb volt a siker, de ez így természetes. Aminek nagyon örültem, hogy láthatóan sikerült a szabad síelésben is felhasználni a lassú egy órában kialakulni kezdett elemeket.
Így a pedál alapjai hol ösztönösen elkezdtek megjelenni, máskor pedig gyakorlatokkal segítettünk ebben. Ezekhez a gyakorlatokhoz viszont kellettek az alapmozgások („sarokkövek”).
Ami még nagyon tanulságos volt: a túlzott és görcsös hátulhelyzetet sem kellett így direkt korrigálni, hanem elkezdett javulni, igazolva azt a tételünket, hogy az elöl-hátul terhelést nem aktív szándékkal és direkt izommunkával kell beállítani, hanem többnyire a kanyar helyes alapmozgásainak a következményeként áll be.
Ezúton is köszönöm a türelmes közreműködéseteket!
A konkrét gyakorlatokat egyelőre nem írom le itt, mert „ipari titkot” képeznek... ;-) Hamarosan összeszedetten publikáljuk őket, és kitaláljuk, hogy milyen módon tudják mások is ellenőrzött minőségben felhasználni őket. :-)
Keresés
21 cm
