Mivel már májusi 13 -i Stubai síelésem elég régen volt -és a júniusi és a júliusi a meleg miatt nem jött össze- most már tényleg "muszáj" volt mennem valahová. Hiába kerültem messzebbre mint tavaly -majd 4 óra és 350 km- a munkahelyem miatt de ez egy kissé sem tántoríthatott el a síeléstől. Elég korán indulva már 1/2 8-kor a parkolóba érkeztem. Pénztárak ekkor még zárva csupán vagy 50 japán várakozott az indulóállomás ajtaja előtt. Gondoltam, hogy nyár lévén előbb indulnak a felvonók de ez korántsem volt így ,pontosan 1/4 9-kor engedték be a "tömeget". A napijegyem nekem olcsóbb volt mint Norbiéknak,nekem "csak" 38 eurót kóstált. A bejárat mellett elhelyezett hőmérsékletjelző tábla igencsak bizakodásra adott okot mivel a csúcson napsütést és 0 C fokot mutatott 2600-on viszont már + 5 C fokot ezért úgy döntöttem hogy maradok a felső pályákon és a középállomásra csak a nap "végén" csúszok majd le. A csúcsra vivő kabinosból kiszállva igazi téli feeling fogadott szépen ratrakolt pályákkal és viszonylag sok hóval-bár az október már itt is jóval szebben néz ki. Csatolás után kis bemelegítés aztán neki a lejtőnek a kissé bizonytalan lábakon -hiába, csak nem mostanában síeltem- de a lejtő aljára már előjöttek a beidegződések a jók és a rosszak egyaránt. Leérve kis tanácstalanság -még ratrakozták az olperer pályákat - merre is induljak de a fényképezés mellett döntöttem és 2-3 perc várakozás után beindították az olperer 2-es felvonót is. A másik csúcsról szebb kép tárult elém mert a túlsó árnyékosabb oldal jóval fehérebb volt. A 9a pályát próbáltam ki először és itt az első 1 órában annyira jó volt a hóminőség hogy egy jó darabig nem is mentem a többit kipróbálni. Élveztem a csúszást ,nagyon élveztem ! Később kipróbálásra került az összes többi pálya is de aztán megint csak a leginkább bevált pályán találtam magam. A síelők többsége japánok,osztrákok angolok,németek,olaszok és ukránok nációiból kerültek ki de magyar szót egész nap nem hallottam. Az idő előrehaladtával a melegedés miatt felpuhultak a pályák és különösen a liftek beszállójánál kialakultak a tócsák és a vízátfolyások. A pályák jelentősen lassultak és egyre nehezebbé vált a síelés a vizes nehéz hóban aminek egyenes következménye lett a lábak elfáradása. Még nem volt dél és lefelé vettem az irányt ahol közelről szemrevételeztem a letakart gleccser látványát. Furcsa volt nézni a köves,sziklás talaj mellett lévő magasodó 1-2 méteres letakart havat. Hasznos és hatékony módja ez a hómegőrzésnek. A középállomásra érve hihetetlen mennyiségű embertömeget pillantottam meg. Kiderült kirándulók voltak ők rengetegen akik ránk síelőkre ugyanolyan furcsán néztek mint a 2660 méteren olvadozó hóra. Az innen induló -tavalyi évben elkezdett- új kabinos lift már teljes fényében pompázott és működött. Még pár kép készítése és elindultam a völgy felé tartó kabinos felé. A legközelebbi síelésemet szeptember 22-23-i hétvégére tervezem ahol már szinte biztos hogy új havon csúszhatok. Egy dolgot nem tudok csupán : ez a szezonzáró vagy a szezonnyitó síelésem volt-e ? Talán inkább a záró és szeptemberben kezdem az új szezont. Végszónak minden körülményt beszámítva és beleértve nekem ez a nap tökéletesen megérte és hihetetlenül jól éreztem magam,szeptemberben újra itt !
Keresés
42 cm
