Zillertal - Hintertux

Október 31-én és november 1-jén itt indítottuk a szezont a gyerekekkel. A hétfőről keddre virradóra esett kb. 40 cm hó mindenképpen jót tett a pályáknak, így a jég csak itt-ott bukkant elő, főleg a meredekebb részeken. Cserébe viszont már 10 óra magasságában jött a buckásodás ugyanezeken a helyeken - a lankásabb részek jól tartották magukat tovább is.

Összességében jól éreztük magunkat, de arra jutottunk, hogy nekünk ezt az őszi gleccsersíelést nem kell erőltetni (és rájöttem, hogy 15 évvel ezelőtt a haverokkal miért hagytuk abba az okt. 23 / nov. 1. körüli szezonindítást):
*zsúfoltság a lifteknél, főleg reggel a kabinosoknál, de a szerdai napsütéses, munkaszüneti napon kora délutánig 5-10 perc sorbanállás fent is, köszönhetően elsősorban a mindenféle nemzetiségű felnőtt és junior sícsapatoknak / síkluboknak, akik számolatlanul voltak mindehol a hatalmas táskáikkal (+ tolakodás)
*zsúfoltság a pályákon, és mivel az átlagos tudásszint magas, ezzel együtt a többség pályán mutatott sebessége és bátorsága is az, úgyhogy nagyon kellett figyelni
*zsúfoltság a hüttében, 11.30-13.00 között vadászni kellett az asztalt mindkét nap ill. odakéredzkedni másokhoz , elsősorban megint csak a sícsapatok miatt, akik mindent befoglalnak
...mindezt 70+ EUR-os felnőtt napijegyért (+ még a szállás is legalább ennyi / fő / éj).
Az tetszett, hogy belekóstoltunk az igazi télbe, meg a gyerekek is "kipipálták a bakancslistán" a gleccsersít, de mi inkább várunk még 2 hónapot, és megyünk kisebb terepekre ugyanennyi költségért ~2x annyi időt.
(A parkolás a terep aljában viszont profi az ingyenes mélygarázsokkal.)

A pünkösdi hosszú hétvégén Hintertuxra esett a választásunk egy szezonzáró síelésre. Szállásunk Mayerhofenben volt, így 20 km-t kellett autóznunk naponta a terepig, kb 18 perc volt az út. Közlekedett a 4104-es síbusz a Mayerhofeni vasútállomásról is óránként, 40 perces menetidővel, tehát megoldható így is az eljutás egészen június 2. napjáig bezárólag.

A terep egyhamrada üzemelt, 27 km-nyi pályát lehetett besíelni, a Tuxer Fernerhausig lehett lecsúszni leglentebb. A terepen maximum ha 500 ember lehetett, sorral csak reggel 8:15-kor találkoztunk a völgyállomásnál, ugyanis több csapat, főleg fiatalok (a ruhájuk alapján Münsterből, Seiseralmból, illetve helyiek) edzettek és ők is hozzánk hasonlóan nyitásra ott voltak. Ez reggelente kb 2 perces sorállást jelentett lent, ezt követően nagyon gyakran egyedül felvonózhattunk. A versenyző csapatok lefoglalták a legjobb pályákat (piros 8-as, illetve kék 9-es) délig, utána levonultak, és nyitották meg mindenki előtt ezeket a pályákat. Kedvencünk a piros 3-as és 5-ös, és 11-es pályák voltak, a Gefrorene Wandtól így kicsit több mint 3,5 km-t lehetett egyben lecsúszni a Tuxer Fernerhausig. A hó minősége 11 óráig hibátlan volt, minden éjszaka kifagyott, és a ratrakok is dolgoztak becsülettel, napközben is folyamatosan mentek. A Gefrorene Wand oldal tartotta a legjobban magát, ott még délután sem kásásodott a hó ellenben a Großer Operer oldallal. A funpark üzemelt, sok helyi egész nap gyakorolta a trükköket. Ami feltűnt rögtön, hogy egy szem kezdő, de még középhaladó síelő vagy boardos sem nagyon volt, itt találkoztam a legjobb átlagos tudással, bár ebben nyilván nagyban közrejátszott, hogy a gleccseren zömében helyiek, a közelben lakók, illetve versenyzők voltak, illetve hogy szezonon kívül voltunk. Egyedül a Tuxer Fernerhausban lévő hütte üzemelt, de bőven elegendő volt az is a "tömeg" kiszolgálására, még ebédidőben sem voltak sorok.

Sokan jöttek fel a gleccserre túrázók, illetve nézelődők, de nem zavarta egymást a sportolni vágyó, illetve a nézelődő csoportok. Lazán összejött főleg délelőtti síeléssel a 40+ síelt kilométer úgy, hogy délután már félmeztelenül napoztunk a hütte teraszán nyugágyakon tucatnyi másik emberrel együtt, aminek meg is lett az eredménye egy kiadós leégés tekintetében. A nap ilyenkor május legvégén már nagyon erős, első napon nem nagyon használtam a síszemüvegem, és nagyon erős kötőhártya gyulladást kaptam estére, szóval mindenkinek nagyon ajánlom az ilyen kései időpontban a folyamatos síszemüveg használatot. Sosem síeltem még ilyen későn (eddig április közepe volt a legkésőbb), de meglepően jól tartották magukat a pályák és a hó minősége.

A hütte árak korektek voltak, az ingyenes mélygarázsban is volt hely mindennap az autónak, úgyhogy egy kellemes élménnyel lettünk gazdagabbak, úgyhogy ideális viszonyok esetén bátram merem ajánlani a pünkösdi Hintertuxot.

Vasárnap Eggalm-Rastkogel környékén voltunk.
A felső részek teljesen jó állapotban voltak, a tavaszi nap sem tett kárt bennük. A völgy pályák viszont már nem sokáig bírják, ha nem jön lehülés és hó hamarosan.
Eggalm a rendszer széle, kevesebb síző, a pályák is tovább maradnak jók, nekem jobban bejött. Akinek nem szempont, hogy ne síeljen ugyanazon pályán egy nap többször, annak szerintem jobb választás, mint Rastkogel. Rastkogel már sokkal népszerűbb, többen is vannak, de még ok.

Hétfőn nem síeltem, a kutyával felsétáltam Tuxból Eggalmra. Kényelmesen 2.5 óra. Nagyon jól táblázott téli túra útvonal, néhol még ratrakolt is.

Sziasztok,

Az osztrák nyitást kihasználva Pünkösd vasárnapi utazással 3 napot síeltünk a Hintertux gleccseren.

Kezdeném a COVID témával. A szabályok konkrétan megvannak fogalmazva, egyikünknek negatív PCR teszt volt angol nyelvű papírral itt 72 órán belülinek kell lennie, nekem pedig egy AstraZeneca oltásom van eddig, amivel mivel több mint 21 napja volt az első alkalom oltottnak minősültem, viszont az oltáshoz kapott kiskártya csak magyar nyelvű szóval egy angol nyelvű nyomtatvánnyal elbattyogtam az oltópontra amit kitöltöttek. Mind a PCR-t és az oltási papírt megnézték a határon, a szálláson már nem. Ugyanígy a pályán a Fernerhausban amikor bemész ellenőrzés és rendesen megnézik, ugyanígy a völgyben a Tennében is. Annyi, hogy, ha aznap megnézték már akkor kapsz egy pecsétet a csuklódra és utána már elég azt bemutatnod. Második nap kértünk a szálláson egy antigén self-tesztet és ingyen, 1 percen belül az eredményről jött is e-mailben, így a lejáró PCR teszt se probléma.

Vasárnap az első felében szakadó esőben mentünk, aztán kisütött a nap és az utolsó 2 óra a már nagyon gyorsan eltelt. Szikrázó napsütés, zöld mezők, havas csúszok, számomra ez így sokkal szebb mint mikor minden fehér, a gerlosi szakasz különösen hangulatos az út mellett legelő tehenekkel. Az esti vacsoránál az látszott, hogy a reggeli havazás után kisütő nappal nem számoltak a síelők, mindenki rákvörös fejjel ült az asztaloknál. Én ilyet még nyaraláson se láttam.

A szállásunk Tux-Lanersbach-ban volt ahonnan 10 perc alatt ott voltunk a kabinos aljában. Első nap nyitásra ott is voltunk, a pénztárnál szóltak, hogy a szél miatt csak a GB3 megy, de ha enyhül a szél a többi liftet is beindítják. Reggel mindenhol fehérség, borzasztó látási viszonyok viszont a hó az jó volt, csak nem tudtuk merre az arra :)
Napközben azért javult a helyzet, beindult a Gefrorene Wand és az Olperer is viszont a Lärmstange 2 zárva maradt.

A második napra havazást mondtak, ami be is jött, de szerencsére így is sokkal jobban lehetett látni és beindult a 6-os ülőlift. Ami most nem is hatos hanem hármas volt a kapacitáscsökkentés miatt. A Lärmstange 2 volt az egyik ok amiért erre esett a választás Mölltal/Kaprun helyett, hiszen így itt volt a legnagyobb kínálat, hiszen ezzel a Kaserer pályáit is be lehet síelni. A nap végén az utolsó fél órára kisütött a nap, fantasztikus volt, csak azt sajnáltam, hogy 3.15-ig mentek a liftek fent, jó lett volna még 4-ig kihúzni a csodás időben.

Az utolsó nap fantasztikus napsütés, az 50% kapacításcsökkenés egyedül a 4-es Fernerhausnál okozott gondot így a napos szerdai napon felfelé és is lefelé is volt sorbanállás.

A hóviszonyok köszönhetőek a hideg áprilisnak és májusnak nagyon jók, a hó minősége a csúcs és olyan 2800 között tökéletes, mintha február lenne. Az alján azért vannak jégrögös, keményebb szakaszok. A hóviszonyok engedték volna a egészen 2100-ig a Sommerberg-ig való lecsúszást, viszont május végén nekiálltak a GB2 tartóoszlopainak a cseréjének ezért a pálya fel lett túrva. A várakozásaimhoz képest így is nagyobb síélményt nyújtott, ilyen viszonyok mellett egyáltalán nem őrült ötlet. Egy 11a-11-3-as kombóval nagyon hosszan lehet csúszni, a 4-es is nagyon tetszett a hóminősége miatt, a 3-ason csúszni a zöldellő völgy felett meg hatalmas élmény. Ugyanígy fantasztikus látvány ahogy az Olperer felába beleakadnak a felhők, egy szóval tényleg magashegyi környezet. Ami még feltűnt, hogy mindenki nagyon jól síel és nem csak az ott táborozó versenyzők miatt.