Vót ez má' ;-), de attól nem rossz, hogy felhoztad.
Én is persze -mint gondolom mindegyik oktató- próbálkoztam hasonlóval, de igazán nem váltotta be a hozzáfűzött (egybe írjuk vajon?) reményeket.
Egy dologra jó: arra, hogy a tanuló, akinek korábban még véletlenül sem került élre a léce, megérezze, hogy milyen is, amikor élen fut a sí, ahogy magától kialakul ettől egy ív, és ahogy ettől megjelenik a terhelés.
De akkor sem így, ahogy ő bemutatja. Az ilyen ménkű nagy terpeszt csak a fiatal, "laza csávók" tudják megcsinálni, és a pálya is túl meredek, ezt csak szinte laposon lehet megcsinál(tat)ni.
A nagy gond itt általában az ívek összekötésénél van. (Feltételezve, hogy az ügyesebb tanoncok tényleg nem engedték a növekvő terhelés ellenére sem sodródásba a sít.)
Ha ugyanis kicsi a tempó, akkor nem lehet normális élváltást csinálni, pontosabban erőltetve, ívek között lapján sodródással kell megoldani valahogy.
Ha pedig túl nagy a tempó, akkor szinte biztosan nem élre, hanem sodródásba fogja rakni a következő ív elejét.(Ha pedig netán mégis élre rakja, akkor az illető meg már tud síelni...:-) )
Ettől függetlenül nem haszontalan, megfelelő terepen és havon, bizonyos tanulóknál, megfelelően elhelyezve a tematikában egy használható, amolyan "ráéreztető" gyakorlat.
Szerintem. De majd úgyis jön Ozsi, mert ő olyan, hogy jön...
:-))