Előzmény és válaszok a Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat... topikból

Oké, pontosítanék, természetesen a kezeimet használom és figyelek a helyzetükre, de ha nem úgy állnak ahogy a nagy könyvben meg van írva, attól még nem fog összedőlni bennem a világ.

Én biztos nem sértődök meg, mert mindenkinek a magányügye, hogy szúr ki magával. Legalábbis addig, amíg másokat nem veszélyeztet.

A megfigyelős játékban szívesen benne lennék! :-)
Sokszor előfordul, hogy a velem együtt síelők rácsodálkoznak valakire, hogy milyen szép és magabiztos, jó lenne így síelni. Én meg látom, hogy a profi külső ellenére bizonytalan és veszélyes, sőt még azt is meg tudom mondani, hogy milyen helyzetekben jelent veszélyt másokra vagy magára. És közben tudok mutatni olyan egyhetes síelőt nekik, aki messze nem tud olyan biztosan lerongyolni a pályán, de a saját tartományán belül sokkal nagyobb biztonságban van.
A jól összeállított oktatási menet egyik alapeleme, hogy olyan technikát és habitusokat tanít meg, amelyek egyszerre előremutatóak és adnak egy stabil, biztonságos alapot. Az én szememnek ez a kedves.

Részben egyet értek azzal, hogy ha valaki egyszer tud elmenni egy évben, akkor nem vesz igénybe oktatót. Bár én az oktatásokon tudásszinttől függetlenül többnyire csillogó szemeket látok, és a síelők azt mondják, hogy nagyon élvezték (kivételek mindig vannak). Sőt: gyakran előfordul, hogy az óra végén megkérdezik, hogy akkor most nem síelhetnénk tovább veled...? Mert az oktatást jobban élvezték, mint a haverokkal a csúszkálást. Délután háromkor rendszeresen úgy megyünk el egy-két levezető körre, hogy a csoport nagy része együtt marad. Én úgy veszem észre, hogy nem kötelező választani az oktatás és a síelés között (persze a pénzügyi kérdések más kategóriába esnek).

Vártam.

Én pedig vállalom, hogy magabiztosan megmondom a pálya széléről, hogy ki az aki síel és ki az aki boardozik. Azért ez is valami. ;)

A következő kitalált történettel is egyetértesz?
Adott egy síelni vágyó (még soha nem találkozott ezel a sporttal) Úgy döntöttem ,hogy telemarkozni fog , mert így te is bele tudod magad képzelni a helyzetébe majdnem azonos adottságokkal.
Na szóval felviszem a hegyre, odaömlesztek neki mindenféle felszerelést, Túrasi , fóka , sífutóléc, telemárkléc, vizisí, tetőléc,túracipő, sífutócipő meg amit találok a kocsimban. első oktató nélküli óra: felszerelésismeret! Miként választja ki a helyes , neki való eszközöket?
Megjegyzem a hegy üres, lesni nem lehet!
tegyük fel , hogy sikerült!
Első lépések? ez nagyon nem fog menni, de mivel a majmok is tudnak másolni, utánozni , tegyünk a hegyre virtuálisan telemárkos síelőket, akiknek nagy része ugyanígy, magától tanulta meg a már-már élvezetet szerző siklást!
Tehát olyantól lehet lesni aki talán maga sem azt a képet síeli amit egy oktató elvár!
Na így nyomjon le az emberünk 3 napot!
Majd hasonlítsuk össze Y-al aki oktatóval kezdte, kiadott felszerelésre( bérelte!) és oktatásra 220eu-t ,és a negyedik napon mindketten egyedül nyomják a következő "lépcsőfokig".
Melyik döntött jobban? Kiegészíteném azzal, he én lennék az oktatója megmondanám melyik este a legjobb kocsma, hol a legolcsobb bolt a környéken, hol lehet orvos, mennyibe kerül,és ki indítja el neki az autót -20fok alatt.
Kíváncsi vagyok mi a véleményed a történetről?
Mert lehet hogy eddig tévúton jártam, ahonnan már nem fordulhatok vissza, de akkor nem adok több rossz tanácsot az embereknek!

"Kíváncsi lennék, hogy ha kiállnánk a pálya szélére megtudnák-e mondani mindenkiről, hogy az éppen mellettünk elmenő egyén vett-e oktatást vagy sem. "

Szerintem én igen

"Én magamról biztosan tudom, hogy jól boardozok."
Merész kijelentés aminek ellentmond a az alábbi két mondatod is:

"Az meg, hogy a kezem esetleg rossz helyen van engem nem érdekel"
Pedig nagyon fontos, hogy hol vannak ha jól boardozól akkor tudnod kellene.

"Számomra inkább most jönne jól egy oktató, ugyanis elértem azt a szintet ahonnan egyedül már nagyon nehéz tovább lépni."
Vagy pedig rossz irányba mentél teljesen és zsákutcába kerültél és ha a kezek helyzete nem érdekel akkor nem is csodálkozok, hogy nem tudsz tovább lépni.

Érted és használod a Vanczi értékelésénél leírtakat? (Persze a léctávolságot leszámítva) ugyanígy mködnek a dolgok deszkán is.

Ezért lehet megsértődnek néhányan, de nekem meggyőződésem, hogy oktató nélkül is meglehet tanulni szépen, magabiztosan, biztonságosan és élvezettel síelni.
Kíváncsi lennék, hogy ha kiállnánk a pálya szélére megtudnák-e mondani mindenkiről, hogy az éppen mellettünk elmenő egyén vett-e oktatást vagy sem.
Én magamról biztosan tudom, hogy jól boardozok. Képes vagyok folyamatosan kontrollálni a boardot, mindig arra törekszem, hogy íveket húzzak, soha ne sodródjak, a heggyel és a pályával szinte eggyé válik, az emberek mozgását már távolról figyelem, évek óta balesetmentes vagyok, így az itt felsorolt érvek közül mindet teljesítem. Az meg, hogy a kezem esetleg rossz helyen van engem nem érdekel.
Persze az is igaz, hogy a board előtt világ életemben síeltem, a téli sportok szerelmese vagyok és én tényleg folyamatosan figyelem magam és a mozgásom, erre nem képes/hajlandó mindenki. Kezdőként van aki megijed az eséstől, vagy örül, hogy képes lejutni a pályán és megelégszik ezzel az állapottal. Esetleg hiányzik a tapasztalata, amivel felismer bizonyos helyzeteket. Rengeteg embernek tényleg szüksége van egy oktatóra az alapok elsajátításához, de amikor azt olvasom, hogy oktató nélkül felelőtlenség megtanulni és csakis bizonytalan, labilis veszélyes emberek fognak születni azt azért erős túlzásnak érzem.

Számomra inkább most jönne jól egy oktató, ugyanis elértem azt a szintet ahonnan egyedül már nagyon nehéz tovább lépni. De amíg évi egy síelést engedhetek meg magamnak, addig elég kicsi az esély arra, hogy felbéreljek egy oktatót magamnak.