Az 1-es meg a négyest is azért raktam be, mert még egy kifinomult mozgásnál is megjelenhetnek hibák. A versenyzőnél érthető, ott a nagy terhelés miatt vagy egy pillanatnyi ráélezés miatt erre szükség lehet (itt valószínűleg az utóbbiról van szó). De ettől még ez a térdre nézve egészségtelen.
Az 1-es nekem viszont sokkal kevésbé tetszik. Ott teljesen szükségtelen a letérdelés, csak az ürge nem erre figyel vagy nem is foglalkozik vele. De mivel egy oktatóról van szó, illene ezt is figyelembe venni, mert a hobbisíelő ezt már másolja. És ezt inkább ne másolja le, főleg nem eltúlozva.
A profi versenyzőkkel óvatosan kell bánni, sokszor halvány segédfogalmuk sincs arról, hogy mit is csinálnak. lehet, hogy ő úgy éli meg, hogy a feneke bent van, tehát azt mondja, hogy be kell tolni. Közben izomzatilag valószínűleg ő is frontálban indult meg, de a tanítványa már oldalra fog mozogni... (A müncheni olimpia után megkérdezték Mark Spitzet, hogy hogyan húz a kezével a víz alatt. „Hát elöl berakom, és egyenesen húzok hátra.” Aztán a víz alatti felvételen kiderült, hogy először kifelé húz, aztán befelé, folyamatosan változtat a kézfej szögén, a mellkastól pedig megint másként tol a has alatt.)
Szerintem is a beforgatott csípő elvesz az ívkülsőről és hátratolja a terhelést (persze lehet kompenzálni), a kicsit kiforgatott meg egy darabig kifelé és előre viszi a terhelést (de egy idő után meg sodródást generál). De nagyon jól érezted, hogy a gyors élváltáshoz pontosan felhúzott terhelés kell, de az élváltás meg elnyúlik. Szerintem a legjobb a pontos frontális terhelés. Ettől a bázistól lehet aztán eltérni szükség esetén, de ezt jó felépíteni alapnak.