Sziasztok!
14 év után újra erre a síterepre szerveztük a szokásos sítúránkat. Ezúttal nem Risoulban, hanem Varsban, a Residence L'Eyssiná-ban laktunk. Ez 3-4 perces sétára van a pályától, és kb. 5 percnyire az élelmiszerbolttól.
Reggel a Sibieres nevű felvonóval lehet kezdeni a napot, érdemes egyet-kettőt csúszni a Sibieres és Zakopane nevű pályákon, aztán - ha nincs lezárva - az Escondus felvonó melletti Stade de Slalom Ubac-on.
Az első három nap felhős, havas volt, kedden egész nap szakadt a hó, szerdától viszont ragyogó napsütés, de igen hideg idő következett. A hóviszonyok ennek következtében tökéletesek voltak, a nagy havazás után két nappal a legtöbb pályát sikerült leratrakolni, de a szűzhavas hegyoldalak kedvelői is kiélhették magukat.
Egyik kedvencünk a Peynier szektor volt, ahol volt olyan délelőtt, amikor szinte üresek voltak a pályák. Nagy élmény egy lendülettel leszáguldani a csúcsról az alsó jojósig a két piros Peynier pályán.
Szintén kellemes volt az Olimpiai páya felső szakasza, az alsót viszont délutánra általában lesíelték.
A terep legmagasabb pontja a 2750 m magas Pic de Chabrieres, ahonnan egyrészt gyönyörű a kilátás, másrészt egy jó piros pálya vezet le a Clos Chardon felvonóig: ezzel is megéri egyszer-kétszer felmenni, igaz, ez egy lassú felvonó. (Egyébként ez a terep egyetlen hátránya: bár az elmúlt években sok fejlesztés történt, még így is elég sok a lassú felvonó, ami az olyan hidegben, amit mi fogtunk ki, elég kellemetlen lehet - a Mayt nevű felvonó például valósággal megfagyasztotta az embereket.)
A risoul-i részen nagyon jók a szélső - L'Homme de Pierre-ről levezető- pályák, a Peyrefolle-ról lejövő Cocq viszont rendszeresen kijegesedett. De ezeken kívül is sok jó kék és piros pályát lehet találni, aki pedig buckasízni szeret, az a kezeletlen fekete pályákon megteheti.
Mindent összevetve ár/érték arányban ez egy nagyon jó terep, mindenkinek tudom ajánlani.