Előzmény és válaszok a Murau - Kreischberg topikból

Nem vagy speciális eset. Én sem szeretem a nehezített körülményeket. Szeretek síelni, nem szeretek az életemért küzdeni. Éljenek a jól kezelt pályák.

Még szerencse, hogy ennyien ennyi félék vagyunk. Különben dög unalom lenne az élet.

" Ilyen nincs, ez egy szabadtéri sport, ahol bármi megtörténhet, s ilyenkor a szolgáltató széttárja a kezét és vis majort emleget."

Igazad lehet. De!
Ha nyaralni akarok a Balatonon, de azt mondja a meteorológus, hogy az egész héten esni fog, akkor inkább lemondom! Vagy Te ilyenkor is elmész? Ha tehát tudom, hogy nem lesz asztalsima pálya,csak pukli és mély hó, akkor nem megyek. Oda nem!
Nekem eddig DISZNÓ SZERENCSÉM volt, mert a szlovákiaiak és az egy francia pálya kivételével CSAK JÓ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT csúszkáltam. Mindig és mindenhol. A Kreischbergen is.
Én nem élvezem sem a mélyhó-, sem a buckasízést. Lelkem rajta.Lehet, hogy számotokra a gyúrótábla a tömény unalom?
Én utálok tíz métert repülni a leakadt lécem miatt. Megöregedtem.

"Ez is egy szakma, amihez a Kreisbergiek elismerten nagyon értenek."
Egyetértek! De amíg még tavaly is és az azt megelőző években is éjjelente féltucatnyi lámpa villogása mutatta, hogy a hegyen dolgoznak a ratrakok, addig idén tök sötét volt a pályákon.
Egyébként lehetséges, hogy speciális eset vagyok, mert mindenki másnak élvezetet okoz a nehezített körülmény, és rajtam kívül senki nem panaszkodott. Bár ezidáig nekem sem volt rá okom.
Jó csúszkálást és szerencsés hazatérést!

Nem sokkal korábban előjött már a havazás és a buckák problémája, egy mások síelő társunk panaszkodott rá, egyebek mellett. Hozzább értők elmondták, nem lehet letömöríteni (ratrakolni) a frissen lehullott havat (főleg 10 cm-nyit meghaladót). Fizika, a hó kristályos szerkezetéből adódóan. És ez nem csak Murau-Kreischberg helyi sajátossága.
Saját tapasztalatom (rövidebb síelést tekintve, mint az előttem szólóké):) is ez, bármely síterepen.

Ellent kell, hogy mondjak.
Egy év van közöttünk, tehát kb. azonosan látom a helyzetet, s szombaton Murauban síeltem.
A pálya buckás volt, de nem kezelhetetlen. Nekem számos problémám volt (új síbakimmal küszködtem, hogy összeszokjunk) ennek ellenére egy jót tudtunk csúszni.
Következő napon Katschberg, Turracher Höhe volt a síelésünk helyszíne, s mondhatom, mindenhol hasonló volt a pályák állapota. Sehol nem láttam ratrak nyomokat, illetve Turrachon néhány pályán igen, de 11-kor már ott is akkora buckák voltak, hogy bújócskázni lehetett mögöttük. Ismered a viccet a legyekről és a lóvégtermékről, ennek analógiájára mondom, hogy egész Ausztria nem lustulhat el. Bizonyára vannak a pályakezelésnek olyan szakmai titkai, amit egyszerű halandó nem ért. Ez is egy szakma, amihez a Kreisbergiek elismerten nagyon értenek.

Másrészről soha, senki nem ígérhetett neked minden körülmények között asztalsimaságú KEZELT pályát. Ilyen nincs, ez egy szabadtéri sport, ahol bármi megtörténhet, s ilyenkor a szolgáltató széttárja a kezét és vis majort emleget.

Ha végiggondolod a dolgot, megnyugodva, örömmel térsz majd vissza kedvenc síeléseid helyszínére.

Jó csúszást kíván Csabor, aki szívesen menne veled Murauban egy kört.

"Van. Én pl mindkét térdemben protézissel síelek 5 éve."

Ez tiszteletre méltó. Ha ezzel kezded, nem "kötözködök", de így túlzottnak tűnt a kifakadásod.
Látod, éreztem én, hogy valami nem kerek... :-)


További jó síeléseket nektek! Csak óvatosan!

És számolni sem tudok, mert csak 30 éve síelek!

"Nem hiszem el, hogy közel 40 évi gyakorlattal a hátad mögött csak a vasalt pálya jelentsen örömöt! Ilyen egyszerűen nincs."

Van. Én pl mindkét térdemben protézissel síelek 5 éve.

Egyébként 83-ban Szlovákiában kezdtem és az első években vagy tíz hetet itt csúszkáltam.Sohasem tanultunk meg igazán jól síelni, de "minden" pályán lejövünk. A preparált puklis lejtőket kerüljük.

"Másrészt nem nagyon életszerű, hogy 30 év alatt, amióta ide jársz, mindig egész nap biliárdasztal simaságú pályák álltak a rendelkezésedre."

A Kreischberg a kedvencünk, a nejem és én ezidáig 15-20 alkalommal kerestük fel. Az, hogy az 1-es délutánra jegesedik és puklisodik, szerintem normális következmény!
A többi NEM!
Egyébként csak a Jóisten tudja, hogy hány helyen fordultunk meg ezidáig. Síeltünk Ausztria sok régiójában, valamint Olaszországban és egyszer a franciáknál.
Na, ott latyakos, puklis pályán, de akkor épp nagyon meleg volt és nem tudtak ellene mit tenni.
Szlovákián kívül SEHOL nem kellett kezeletlen pályán csúszni. Ha esett is, másnapra friss pálya fogadott!

"Ha éjszaka nem ratrakoltak, anna..."
Nem értek hozzá! És nem is érdekel! Kezelt pályát ígérnek és eddig CSAK olyant kaptam.

"A napközbeni ratrakolás meg,..."
Ezt látod elismerem! Bár eddig azt hittem, hogy a sógorék képesek kezelni.

"Más oldalról: 30 év csupa pozitívum után 4 nap nagatívum a döntő? Furcsa..."

Neked!
Én ellenben nyugger vagyok és ezt a négyéjszakás túrát nem könnyű kigazdálkodnom. Mehetnék a szlovákokhoz, vagy más, volt szocrelációba, de megszerettük ezt a helyet, a kényelmet. Az ár-érték arányt. Barátságos népek, remek szolgáltatással! És még közel is vannak!
Bocs, hogy mégis csalódott vagyok!

Nem hiszem el, hogy közel 40 évi gyakorlattal a hátad mögött csak a vasalt pálya jelentsen örömöt! Ilyen egyszerűen nincs.
Másrészt nem nagyon életszerű, hogy 30 év alatt, amióta ide jársz, mindig egész nap biliárdasztal simaságú pályák álltak a rendelkezésedre.
Itt valami nem kerek...

Ha éjszaka nem ratrakoltak, annak technikai szakmai oka kell legyen, amit esetleg te nem tudsz. Pl. ha nincs elég hideg, és nem tud kifagyni, akkor több a hátrány mint az előny... A napközbeni ratrakolás meg, mint már annyiszor szó esett róla, meglehetősen veszélyes, így van ahol csinálják, van ahol nem.

Más oldalról: 30 év csupa pozitívum után 4 nap nagatívum a döntő? Furcsa...

Igazad van, pontosítok:

Tehát a hozzám hasonló sportanalfabéta, hedonista, lusta síantitalentumok (genetikai hulladékok ), akik a síelést csak gyúródeszka simaságú pályán tudják elképzelni és élvezni, azok mostanság kerüljék a Kreischberg lejtőit.

"Közel negyven éve síelek."

Tökéletesen igazad van, bölcs döntést hoztál!

:-)

Vasárnap este érkeztünk vissza Murauból. Több, mint három évtizede járunk ide síelni és az idén ért az első keserves csalódás! Mondhatnánk, jó arány, de itt nem ehhez vagyunk szokva!
Csütörtök délelőtt leharcolt pálya fogadott a Kreischbergen, és bár esett a hó, ratrakot(?) nem láttunk dolgozni. Kora délután a fekete pályák kijegesedtek, és még a kék pályákon is félméteres puklikat épített a feltorlódó hó. Nem baj, gondoltuk, majd holnap jobb lesz. Nem lett jobb!

A kora délelőtti órákra már az összes pálya tönkrement, ratrakból meg mutatóban sem volt. Hajdanán (tavaly) már a pálya bezárásának pillanatában elindult az összes gép és éjszaka is lehetett látni a mozgó lámpáikat a hegyoldalban. Most meg semmi.
Pénteken, szombaton szép volt az idő, még a nap is sütött, a pályák meg ócskák!
Szombaton aztán ismét esett napközben és kora délelőtt már mindegy volt, hogy a kijelölt pályán, vagy a fák között síeltél; a hó egyformán mély volt. A nap végeztével megkérdeztük az egyik pénztárost, hogy miért nem kezelik a pályákat. A válasz; ha esik a hó, akkor NEM TUDNAK VELE MIT KEZDENI, TEHÁT ILYEN!!!!!!!!!!!!!!!
Azaz a négy nap alatt EGYETLEN RATRAKKAL SEM TALÁLKOZTUNK, CSAK LEHARCOLT PÁLYÁKKAL!
Hölgyeim, uraim, ennyiért? Kezdem itthon érezni magam!

Ha tehát sima, kezelt pályán szeretsz síelni, akkor KERÜLD EL A KREISCHBERG LEJTŐIT!
Lehet, hogy három évtized után búcsút kell mondanom a szeretett Kreischbergnek és más terepet kell keresnem.
Viszlát Murau!