Előzmény és válaszok a Jól karbantartott pályák barátai topikból

Vakokkal mi is találkoztunk az olaszoknál! Fekete síruhában, sárga karszalaggal párosával mentek. Találkoztunk egy deréktól lefelé béna sízővel is, aki egy biciklivázra emlékeztető járművön ült és káprázatos ügyességgel küzdötte le a lejtőt. A féllábú sízők már nem is annyira meglepőek.
Minden elismerésem és tiszteletem az övék! Meg azoké, akik segítségükre vannak.

"Ahol sok a természetes hó és a síelő + nagy liftkapacitás van tutira ki fog buckásodni a pálya, bármit csinálnak vele ... "

Így igaz, de másnapra kezdenek vele valamit!

Mi Bellamontéban voltunk párszor síelni januárban, olyan "sima felületet" eddig sehol nem láttam máshol. Jeges sem volt. Mondjuk máshol vakokat sem láttam síelni, ott igen. Elöl megy az oktató és egy hangosbeszélőn beszél hátra, hogy mikor kel fordulni ...

Ahol sok a természetes hó és a síelő + nagy liftkapacitás van tutira ki fog buckásodni a pálya, bármit csinálnak vele ...

Mint már azt írtam a muraui topikban, nekem a legkedvesebb síterepem a Kreischberg. Ott síeltem a legtöbbször, kb 15 alkalommal. Mindig jólkezelt pályák fogadtak. Ráadásként a rengeteg felvonó, szép környezet, barátságos emberek.

"Mög köll tanulni síelni "

Nem köll!
Tudod, az a szép - többek között - a sízésben, hogy háromtól 99 éves korig, vagy ameddig mozogni tudsz, mindenki megtalálja a helyét a pályákon. A csetlő-botló amatőr épp úgy, mint a "vérprofi". Nem néznek ki onnan akkor sem, ha vénségedre sem tanultál meg síelni. És ez utóbbiak vannak többen, valamint a kezdők, meg a családanyák, stb és nem a profik. Akik tudományát már csak csodálom, de az elsajátítás érdekében bizony semmit nem teszek. Csak kedvemre csúszkálok, senkit nem zavarva. Már ha könnyen síelhető a terep. Mert a kihívások nem érdekelnek.

Én még nem síeltem rosszat Kreischbergen.
Mög köll tanulni síelni