Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

Megnyugodtam, ha nem is egészen helyes vagy egyértelmű szóhasználattal írtam le, de pontosan erre gondolok a hokénál.

Valószínűleg ez a csípő "kifordítás" más jellegű mozgásból jött nekem, azért volt belőle itt félreértés.

Így van. Tök frontális, semennyit nincs elfordulva, nem néz kifelé a kanyarból, nem nyomta be a fenekét a kanyar közepe felé, mégis megvan a kellő élszög. Aki nem ért hozzá elég alaposan, esetleg azt hiheti, hogy hokét csinált, és esetleg megpróbálhatja utánozni, de szó sincs róla.

(Mondjuk én úgy érzem, hogy le van késve kicsit, de nem sportszerű ezzel vádolni, mert nem látjuk honnan hová megy... :) )

Erre gondoltam!

Erre teszem hozzá mindig zárójelben, hogy „túlzott”. Ha az egyik lábad nyújtott, a másik tök hajlított, akkor elég nehezen lesznek teljesen egymás mellett, még tökéletesen álló medence mellett sem. Úgy fogod látni, hogy az ívkülső hátrébb van. Ettől még pontosan fog megjelenni rajta terhelés, mert a medence nincs elforgatva.

A probléma ott van, hogy ha elfordul a csípő is, ezt viszont versenyzőknél a kanyar közepén soha nem lehet látni (a kanyar közepén van komoly terhelés).

Nagyon nem szerettem volna hozzászólni, de olyan is van hogy versenyeken képesek a nézők hokét látni a lécvezetésbe, pedig nem az...

Mivel én nem vagyok szakértő, nem tudom elmagyarázni, de nekem is sokszori visszajátszásra jön le, hogy nincs ott hiba...

De aztán az is lehet, hogy nem így van...

Maga hoké nem választható el a frontális helyzettől.

Amit hokéként látunk, az a talajjal való kapcsolatban rontja a stabilitást.
Vele törvényszerűen együtt jár a csípő (medence) elfordulása. Ez az izomműködést, az erőátadást rontja.
A medence elfordulása hozhatja a váll és a felsőtest elfordulását. Ez csak ront a helyzeten, de igazából lényegtelen.

A laikus szem a frontális helyzetre (vagy az elfordulásra) figyel fel, elsősorban a felsőtestben és a vállban: el vannak fordulva, kifelé néznek a kanyarból.
A lényeg a medencénél van: a csípő elfordulása az igazi baj, ott romlik el az erőátvitel.
A hoké a lábaknál már csak a csípő elfordulása miatt alakul ki.

A hoké és a csípő beforgatása egyébként hatékonyan segíti az élezést. Csak éppen rontja a terhelés elviselését és a stabilitást. Éppen emiatt akkor kritikus, amikor a kanyarban komoly terhelések vannak. (Aki hokéval síel, nem is ad komoly terhelést a lécre a kanyar közepén, hanem lekési, és a végén nyom oda egyet.)
Ergo: a terhelési fázisban törekedni kell a frontális közeli helyzetekre.

A valódi oka pedig az élváltásnál keresendő: a megkésett, lassú, határozatlan élváltás miatt nem állnak természetesen élükre a lécek, és ezt pótolja ki a síelő a csípő elfordításával. Tehát a hoké elsődlegesen egy élváltási hiba korrekciós következménye.

Felesleges ide mindenféle versenytechnikai ködöt befújni, mert nincs. Ez hiba az amatőr síelésben ugyanúgy, mint bárhol.