Előzmény és válaszok a Síoktatásról, síoktató képzésről másképpen topikból

Kedves RM!

Az is baj azzal a hóekével, amin itt a vita folyik, hogy akik ezt oktatják, ezt tartják a sítanulás első lépésének.
Pedig nem az! Vannak sokkal fontosabb összetevők is előtte, amik a későbbiek során számítanak! A mozgástanulás során, amit először teszünk a ládába, arra fog épülni az összes többi. Ha ez helytelen, akkor rossz alapokra épül a sítudás. A mozgástanulás egy spirál, ami ismétli önmagát mindig csak egy kicsivel magasabb szinten. Ha valamire nem épül semmi, azt miért kell tanítani?
Ennek az a veszély és csapdája, hogy lehet, hogy soha sem derül ki, mert a tanuló nem jut olyan szintű tudáshoz vagy esetleg csak magasiskolánál jelentkezik a laikus számára, hogy gáz van.
Én kiterheléses hóeke ellenzője vagyok. Az összes gyerekem ( sajátjaimat is beleértve ), tanulóm megtanul hóekézni, a megfelelő időben, és mindannyian képesek szűk helyen biztonsággal közlekedni és megállni is! ( És az esélyt is megkapják, hogy helyes, egymásra épülő technikai alapokhoz jussanak! )

Laikusként, amit kérdeznék. Most minden hóeke "rossz", nem illik a carvingolás mozgástanulásának folyamatába vagy van "jó" hóeke is? A gyerekeimet hordtam síiskolába és ők is egyenes csúszás - fékezés hóekével - hóekés kanyar jobbra/balra - hóekés kanyarok folyamatosan - megindulás párhuzamos léctartás felé utat járták be ... Én a stabil hóekének azért örültem, mert mindig tud hova "menekülni" a gyerek. Egy keskeny erdei úton, meredek pályán, ... előveszi a jó kis hóekéjét, kinyitja amennyire kell és ha úgy se megy legrosszabb esetben fenékre ül. Oké lehet mondani, hogy mindig csak a szintjének megfelelő meredekségű, szélességű ... pályán húzza az ember a carving íveket, de azért az élet nem teljesen ilyen. Vagy rosszul gondolom?