Előzmény és válaszok a Boardos kérdések topikból

Köszönöm szépen mindkettőtöknek a választ! nagyon rosszul éreztem magam az utolsó óra után, de utólag kielemezve a dolgoat tényleg iszonyatosan másképpen viselkedik a deszka a műanyag pályán, mint a havon. és én elhiszem az oktatónak, hogy aki a műanyagon megtanul, annak a hó sem akadály, viszont minek szenvedjek a műanyagon, ha ezt a sportot úgyis a havon űzi az ember?

Szia Laci,

Én is hasonló cipőben jártam mint Te, 4-5 év autodidakta boardozás után a fiamat elvittem egy műanyagpályára síelni tanulni, gondoltam felcsatolok Én is és oktatóval csiszolom a tudásomat tovább amíg a gyerek csúszkál. Természetesen estem keltem a lap egyfolytában elakadt a műanyagon nagyon megvezette az élét egyfolytában szilikonozni kellett és nagyon nehezen fordult. Egy rémálom volt ! Ha elfogadsz egy tanácsot egy jó közepesen puha classic camber lappal a havon gyakorolsz tovább és az élmény sem fog elmaradni.

U.I. vagy esetleg havazás után mész ki a műanyagpályára... : )

Üdv

Ez egy asszimetrikus mozgás. Sokkal egyszerűbb, természetesebb, és könnyebb, mint a síelés. Dőlhetsz előre vagy hátra, vagy megtartod az egyensúlyt, ehhez nem kell oktatás, csak gyakorlás. Az esés és talpon maradás között nincs fokozatosan megtanulható átmenet, hanem van egy pont, amikor ráérzel, megtalálod az egyensúlyt, és hoppá, már tudsz is csúszni. A folyamatos csúszás, vagyis a fordulók összekapcsolása (élváltás) is elsajátítható pár nap gyakorlással. Van akinek első nap sikerül, van akinek az ötödiken. Attól függ, hogy mennyire jó az egyensúlyérzéke és milyen vagány, bevállalós. Az átlag 3 nap gyakorlás.
Szerintem, most már csak havon gyakorolj! Nem jó keverni, mert biztosan egészen más, és így nem fogod megtalálni azt a bizonyos egyensúlyt.
Ez csak az én véleményem, egy oktató biztosan nem értene vele egyet ;)

Sziasztok!

Nem biztos, hogy jó helyre írok, de szeretnék segítséget kérni, totálisan tanácstalan vagyok.

Gyerekkoromban síeltem párszor, akkor azt nagyon élveztem és nagyon jól ment, most viszont 20 év elteltével ahelyett, hogy azt kezdtem volna újra, elkezdtem műanyag pályán boardot tanulni.

Szépen fejlődgettem is, már túlvagyok 8-10 órán. Kimentem Mátrába "terepre" gyakorolni a levelezést, ami nagyon jól ment, sőt, magamtól az élváltást is elkezdtem, persze jó nagy esésekkel.

Ezek után visszamentem a műanyag pályára, büszkén mesélve az oktatónak, hogym ilyen jól ment, azonban estem keltem. Valahogy a havon könnyebb volt. Nagyjából visszafejlődtem a 3-4 órával ezelőtti szintre, és totálisan elment a kedvem az egésztől.

Mi lehet a baj? Hanyagoljam ezt a műanyag pálya dolgot? Az oktatóm szerint aki ott megtanulja rendesen az éltartást, azt a havon nem érheti meglepetés. De én úgy érzem, hogy nincs kedvem újabb 10-20 ezreket kiadni, hogy ugyan azt gyakoroljam egy műanyag pályán.

Illetve létezik olyan (miért ne létezne?), hogy valakinek szimplán nem ez a sportja? Nem tudja megtanulni kvázi soha? Nem jön be neki? A síelést imádtam, a havat imádom, a hegyeket imádom. Viszont pl a gördeszkázás sem vonzott soha, sőt nem is ment jól, inkább görkori, jégkori, stb.

Azért kérdezem, mert nem tudom eldönteni, hogy csak a kudarcok miatt érzem ezt, vagy tényleg hanyagolnom kéne.

Köszi előre is
Laci (32)