Teljes mértékben egyetértek. Már én is leszámoltam azzal az illúzióval, hogy azért túrázzak, hogy majd egy jót csúszhassak lefelé. Hát nem! A túra -legalábbis nekem- eddig mindig a feljutásról szólt, a lejövetel teljesen másodlagos volt a fáradság miatt és időben is csak töredéke a mászásnak. Tehát számomra kettévált a dolog: vagy túra, vagy csúszás, és akkor azt már inkább a kedvenc (tömör) lapomon.
A splitboard lefelé való alkalmassága nekem olyan 80%-os, de ez nagyban függ attól is, hogy a lap karakterisztikája mennyire áll közel a megszokott tömör lapoméhoz (nem nagyon). Ma már lehetne akár ugyanazt venni splitben is, mert van választék, régebben nem volt, megvettem az elsőt, amit találtam.
A másik dolog, hogy a hagyományos kötés + adapter elhagyásával és egy splitboard-kötés használatával jelentősen csökkent a súly és nőtt a torziós merevség, így lett csak 80%-os, előtte a 30-at is alig érte el és majdnem minden kedvemet elvette.
A síként való használatról nem tudok nyilatkozni, mert sosem síeltem. De csetlek-botlok vele rendesen.