Előzmény és válaszok a Murau - Kreischberg topikból

Kedves Ildikó, a borítékját már most nyugodtan összetépheti!

Az ön beszólása sem volt igazán a legbölcsebb, egyrészt mert azt pont a muraui topikban sikerült elhintenie, holott eléggé közismert, hogy a hely a magyar snowboardosok egyik "mekkája", 15(?) éve ott rendezik a magyar bajnokságot, másrészt egy olyan ember viccesnek szánt beírására reagált - bár minerel sporttársat személyesen nem ismerem -, aki az írásai alapján maga is szintén 40 körül van már.

De hogy ne más fogadatlan prókátora legyek, csak a magam példáját előhozva: 45 éves múltam, ha éppen nem a magam örömére deszkázom, akkor tanítom a kezdőket, és még jó darabig nem is akarom abbahagyni. Vannak fiatal tanítványaim, de egyre többen jönnek rá, hogy 30-40-50 évesen, semmilyen téli sporttudásra nem alapozva egyszerűbben meg fognak tanulni snowboardozni, mint síelni, és sokkal könnyebben fognak a fiatalabb, jól síző feleségükkel, vagy épp a gyerekeikkel együtt csúszni, mintha a sítanulás sokkal rögösebb útjára térnének.

Eszembe jutott már, vajon hogy fogok kinézni 60 évesen a snowboardon, de inkább hagytam a fenébe a gondolatot, és tovább gyakoroltam a trükköket. Ha síelni lehet és élvezetes 60-70-80 évesen is, akkor ez miért lenne másként a deszkával? Csak mert mi nem a hossztengelyünk mentén csúszunk, hanem "keresztben"? Van olyan régi a snowboard történelme (itthon) is, hogy ma már nem csak a huszonévesek sportja. Talán ön is tudja, a kor nem érdem, hanem állapot. Kinek jobban áll, ki rosszabbul viseli, de alapvetően nem az határozza meg az irányultságot.

Honnan ez az ellenszenv önben a snowboardosokkal szemben? Csak mert vki elkaszálta a gyerekét, és az éppen deszkával volt? Az embert itt sem az határozza meg, hogy mi van a lábán, hanem az, mi van a fejében! Én is kaptam már el öt éves tanítványomat hátán fekve, lábán a léceket hóekében tartó, a lejtőn egyenesen lefelé száguldó "sítanítvány" elől, mégsem átkozom a síelőket. Naponta látom a pályán és a pálya mellett az önjelölt apuka/anyuka "síoktatókat", amint üvöltve próbálják "megtanítani" gyereküknek a kanyarodást("-Hóeke, mondtam hogy HÓEKEEEE, nem érted?!"), látom a biztos tudás nélkül száguldozó 'kihaénnem'-eket, a trükköket a zsúfolt pályarészeken is gyakorló freestylereket, szóval sok mindent, csak épp nem az alapján osztályozok, kinek mi van a lábán. Javaslom, Ön se tegye, nyugodtabbak lesznek a síelős napjai.

További jó csúszásokat!

Amikor én tanultam, még tányéros volt a 18-as mellett, a 15 -re vitt minket az oktató. Most nem tudom, hogy megy a dolog.
De Obertauern pályán is voltam oktatónál, ott sem vacakoltak sokat a laposon. Ha látták, hogy tud alap dolgokat, fékezni, meg oldalt csúszni a tanuló, már vitték is nehezebb pályára.

Igen, az biztos. Szerencsére nem fogtok ti sem a sokadik x (mondjuk úgy 40 év) fölött deszkázni, ezt borítékolom, és a fagyi majd jól visszanyal. Akkor majd jusson eszedbe ez a kis beszólásod, ha majd a partvonalról nézegeted az akkori húszéveseket.
Vagy majd ha a te ovis vagy kisiskolás gyerekedet kaszálja el egy sporttársad, akkor is igazán örülhetsz a nagyobb élettérnek.

"...deszkásokat meg kerülöm, mint ördög a tömjénfüstöt." Több helyünk lesz! :-D

Épp arról van szó, hogy fokozatosan kell haladni. A "2. 3. napon" a 18-as már belefér (gondolom, hogy az alagúton kerülve) a hóekével már jobb viszonyban levőknek. Bár szerintem a 2-es kéken a jobb oldaltól bal felé haladva is el lehet jutni a párhuzamos lécvezetésig...
De a Rosenkrantz piros pályái szerintem nem valók annak (különösen felnőttnek), akinek a tudása még a hóekéig terjed.

Persze mindenki azzal tölti az idejét, amivel akarja.

Szenvedő alanyként maximálisan egyetértek azzal, hogy a "centizős" száguldozó sízőket meg kellene fékezni. Egy ilyen ifjú hölgy eléggé elrontotta a közérzetemet. Még mindig nyakmerevítő gallért hordok és Cataflam fájdalomcsillapítót szedek. Ha jól tudom, vannak olyan olasz pályák, ahol erre a célra pályarendőrség is van.

A tapasztalataim alapján ez Kreischbergen sem ártana.

A hóekében kínlódáshoz annyit, hogy ha valaki csak a kéken csúszik, sose fog megtanulni síelni. Az ott engem is síelni tanító oktató a tanítványokat a második-harmadik napon elviszi buborékos melleti pirosra :). Engem sokkal jobban zavar, ha valaki fél méterrel mellettem hasít el bármilyen tökéletes tudással. Úgy két éve pl. én is kaptam egy beszolást egy honfitársamtól. A 18-as tetején vettem fel a lécemet, és rosszul kattant be a kötésem. Ugyanakkor a ferde talajon oldalra meg is csúsztam, és álló helyben elestem. Neki a honfitársnak. Ne szépítsük, kirúgtam a lábát rendesen, mivel közvetlenül mellettem csatolt. De még meg se szólalhattam, már osztotta az észt, hogy minek jön ide kezdő (nem vagyok egyébként kezdő, közepes sítudásom van)... Nem is zavartatom magam, és ha kevesen vannak, és nem kifejezetten jeges a pálya, bizony lemegyek a feketén is. Jól keresztbesíelem persze, és figyelek arra, hogy ne menjek senki elé. A deszkásokat meg kerülöm, mint ördög a tömjénfüstöt. Egyébként ma pl. 10 cm friss hó volt már reggel a pályán, és délben még havazott. Úgyhogy egész nap lehet gyakorolni a buckasízést. Előtte 3 napig viszont éjjel mínuszok, nap közben 0 fok körül, jó minőségű pályákkal. Viszont rengetegen voltak, az alsó állomásnál nyitástól de. 11-ig félóra sorbanállással lehetett bejutni. Aztán a 10 személyes kabinosnál és a Rosenkrantz ülőszékesnél is hasonlóan tumultuózus jelenetek örvendeztettek mindenkit. Tolakodás, furakodás a köbön. Ebben az osztrákok is kitettek magukért rendesen.

Nagyon szép napos idő van. A 6 személyes buborékos felső állomásánál tegnap és ma is 6 fokot mutató hőmérőt láttam.
Olvas a hó, jobban ragad és könnyebben képződnek a buckák.
Sajnos sokan nem veszik figyelembe a tudásukat és azt jócskán meghaladó pályákra merészkednek. A Rosenkrantz erős piros pályái ma is tele voltak hóekében kínlódó emberekkel. Nyilván így hamarabb fáradnak és hamarabb hibáznak.

Sajnos már délelőtt 10 körül is láttunk az 5-ös 7-es pálya találkozásának egy csomagolás alatt levő embert. Jött is érte a sárga helikopter. Elég látványos volt, ahogy leszállt a pályára. Ehhez lezárták nagyrészt a 7-est pont a becsatlakozásnál, de erről nem volt feljebb semmi jelzés.
Az is rosszul járhatott, aki nem fékezett időben..,

Ma délután nagy szerencsénk volt. Az unokaöcsém éppen felért, mielőtt elromlott a kétüléses felvonó. Mi pedig azért úsztuk meg, mert kb. 14h15-kor (amikor még ment) elmentem folyó ügyeimet intézni. Mire visszaértem, már csak a csákányos ment. Naivan azzal mentünk egy kört, remélve, hogy a beülős is megjavul, mire visszaérünk. Hát, egy kicsit tovább tartott...
Még 17h30 után is hallottuk a helikoptereket jönni-menni. Ezek szerint volt, aki bőven több, mint 3 órát csücsült a levegőben megállított felvonón. Bónuszként talán utazhatott helikopteren, de nekem azért ez nem lenne jó üzlet...
Kiváncsi vagyok, hogy a lécekkel mi lett.


Jó lenne, ha ez az esemény is motiválná az üzemeltetőket, hogy cseréljék már le ezt az ósdi liftet valami normálisra.
Pl. a 6 személyes, lentről induló kabinost át lehetne ide telepíteni, ott pedig csinálni egy nagyobbat (min. 10 személyest).

Aki most kint van és olvassa a hozzászólásomat, vigyázzon magára és a környezetére (engem is majdnem elsodort egy sebesség mániás atyafi a 17-esen).

Sziasztok! Ma délután rengeteg helikopter szállítja a csúcsra vezető liften ragadt embereket! A felvonó leállt, kb 100 ember ragadt fent. De a baleset is egyre több, sok a kezdő felnőtt és általában a saját kezüket törik, de az enyémen is átment egy, csak nem lett, óvatosan menjetek!