Előzmény és válaszok a Versenysí vs. Szabadsí topikból

Szerintem ott kéne elkezdened a dolgok átgondolását, hogy különböző helyzetekben különböző dolgok a legfontosabbak.
Ha megvizsgálsz egy kanyarív csúcspontját, azt a pillanatot, ahol a legnagyobb a nyomás a léceken, akkor biztos, hogy az ívkülsö lécen illik lennie a nagyobb nyomásnak, mint az ívbelsőn, mert minél távolabb esik a léc a testtől és minél nagyobb szögben van élén a léc annál jobban meg fogja tudni tartani a tested tömegét és ezt az ívkülsö jobban meg tudja csinálni mint az ívbelsö.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy az egész kanyarív során az ívkülsön kell lennie a nagyobb nyomásnak. Itt már nagyban beleszól az a tény, hogy mennyire tudod jól kezelni a léceket, milyen síelési eszközöket tudsz használni már jól és melyikeket nem még, milyen fajta kanyarívet akarsz létrehozni stb.
A legjobb féle carving kanyarív kezdetén, majdnem minden nyomás az ívbelsö lécen van. Ez a nyomás viszont nagyon alacsony ebben a pillanatban. A kanyarív folyamán aztán átköltözik a nagyobb nyomás az ívkülsö lécre.

Ez évi kezdő vagyok. Most állok úgy a sílécre, hogy a kék pálya már barátom. A piros néhol. Ám amit itt olvasok és nézek az köszönőviszonyban sincs azzal, ahogyan síelek vagy esetleg tudnék síelni. Egy példa: terheljem a külső lábat. A frász kitör tőle, tempónál meg még egyéb. Lehet, hogy én látom rosszul, de mikor megnézem egy versenyző síelését versenyen, hát egy szó nem igaz abból, hogy külsőre terhel. A képek lehet, hogy csalókák, de hogy valaki ül a belső lécen és kitámaszt a külsőre - az meg úgy pattog, hajlik, kapar hogy rossz nézni - és közben pedig azt mondja: mennyire fontos a külső láb terhelése(!) ??? Eddigi nagy eséseim mind annak a következményei voltak, hogy megpróbáltam jobban terhelni a külső lában, az megkapaszkodott, összefutott és akadt a belsővel. (Eddig szerencsém volt, mert eddig tudtam esni. - Bár roppant fárasztó.) Azzal sem vagyok sokkal előrébb, hogy látom a "carving" milyen csodás dolog. Mert mutatja nekem az, akit már az anyja is sílécen szült, hogy három lépésből hogyan lehet mindezt megtanulni négy perc alatt. Mindezek fényében tehát azt szeretném megkérdezni, hogy amikor csupán élvezem a síelést akkor mennyire szükséges az a rengeteg dezinformáció, amit "versenyzőtől" kaphatunk? Mennyire igazak azok az állítások, amit videó felvételeken látok, hogy erősen behajlított lábakkal és ( ezzel ellentétes) függőlegesbe állított felsőtesttel kellene a kanyarokat venni? Mert rohadtul kényelmetlen és nem tűnik biztonságosnak sem. Miért kell a nagyobb tömegű testem alól jobbra, balra kidobni a lában csak azért, hogy ??? Én azt tapasztaltam, hogy a kanyarba bedőlve, a gravitációnak engedelmeskedve közel egysíkú boka, térd, csípő, váll - és a térdeimmel kirugózva - venni az akadályokat úgy, hogy szinte ülök egy stabil belső lécen. Eddig ez vált be. Lehet ezen változtatni, csak győzzön meg valaki aki hitelesen el tudja magyarázni, hogy ez miért nem jó. Amit eddig sportoltam, az mindig a stabil megálláson és a törzsem elhajlásán múlt. Itt a törzsnek kellene stabilan állni és a lábak "szitálnak" minden irányban? Mert eséseket is láttam ám nagy számban. Majd mind úgy kezdődött, hogy a belső léc valamiért megakadt. Segítséget köszönöm! ☺