Előzmény és válaszok a Melyik a jobb: a karving vagy a párhuzamos-farolós technika? topikból

Amatőr versenyzőként nem síegyesülethez kötődtem - illetve a vállalati (ERBE)sportegyesület síszakcsoportjának "csapatkapitányaként" működtem 1977-2000 között. A Mátraszentistváni sípálya a Magyar Villamosművek Tröszt vállalatainak hagyományos évenkénti sítalálkozójának volt bázisa (amíg el nem privatizálták). Legfőbb motorja, szervezőgárdája a Gagarin Hőerőmű csapata volt. WFeri

Melyik egyesületben versenyeztél? A Gagarin Hőerőműnek volt síegyesülete?
A Mátraszentistváni pályát nevezték "Gagarinos" pályának?
Ha igen, akkor én is versenyeztem rajta. Valami országos vegyész bajnokság volt a 80-as években.
Sokat megfordultam a környéken, mert a nagynéném Mátraszentlászlón lakott. De síelni Galyatetőre jártunk. Onnan néha lecsúsztunk Mátraszentlászlóra, Piszkéstetőn keresztül.
Melyik időszakban versenyeztél?

Szinte mindent autodidaktaként tanultam meg a síelésből. Edző, oktató akkor "látott", amikor már jócskán túl voltam (amatőr)versenyzői időszakom delén. (A TF-en a síoktatóit a gyakorlati/!/ vizsgám sikertelensége miatt nem sikerült befejeznem.) Egyébként híve vagyok annak, hogy legalább az alapokat jó oktatóval kell felépíteni, ne barátok, családtagok okítsanak, henem hozzáértők. A síelésre különben "rá kell érezni" - az oktató legfeljebb "mutat", magyaráz, helyettünk nem tud síelni. WFeri

Profillapod szerint a Mátrában nőttél fel, tehát ismerhetted a "Gagarinos" sípályát - na ott kezdtem a versenyzést, csapatmenedzselést, majd a "szomszédban" a Bagolyirtás, Győrhegy sípálya kitalálását. Na ebből az önfényezésből elég! Azt hiszem van némi közöm a síeléshez. WFeri

Feri!
Te oktatótól tanultad a carving technikát, vagy önszorgalomból?

Én is a felvonókorszak előtt kezdtem a síelést, de mi főleg Galyatetőre jártunk. Sokat használtuk az oldalazó fellépegetést, mert le kellett taposni a friss havat. Akkor még taposógép sem volt. A mai fiatalok már el sem tudják képzelni, hogy ők tapossák meg a pályát, és gyalog menyjenek fel a hegyre.

Na nem mindeki bukott meg. Az ívlépés nem egy kifejezett alpin-sízős mozgás, bár "korcsolyázás"-ból felépíthető - ami egy hasznos dolog lapos terepen és enyhe lejtőn felfelé, még mielőtt átmennél halszálkás mászásba, megelőzve az oldalazó fellépegetést (én még így kezdtem a síelést a felvonókorszak előtt). Nem tudom, a mai síoktatói tematika tartalmaz-e ilyen "felesleges" mozgáselemeket, vagy csak a carving élváltásokra és terhelésmegosztásokra fókuszál? WFeri

Bocs, nem néztem meg, hogy melyik beírásomra válaszoltál.
És miért buktak meg a carving lécesek? Nem tudták az ívlépést?

A futóléces kanyarodásra gondoltam az "egészen más technika" megfogalmazással. Egyébként arra az "ívlépés" való - ami a síoktatói vizsgán Béki Piri kedvenc buktató feladata volt a carving léceseknek (egyébként a vizsgára jelentkezés alapfeltétele volt a carving léc használata, a csípőszélességű lécvezetés és a hegyláb-völgyláb 40-60 %-os terhelésmegosztása). WFeri

Szerintem a hegysí külső élén való csúszás hozzátartozik a karving technikához. Karvingnál a hegysí is terhelve van valamilyen mértékben, és annak éppen a külső élén csúszol.
Nem így látod?

Na az megint egy egészen más technka. Bár a síelés mindig egy dologról szól: csúszni a havon. WFeri

Hogy a rögzítetlen sarok mekkora hátrány, azt csak az tudja igazán, aki próbált már futóléccel kanyarodni.

Valóban előfordul, hogy a versenyzők kényszerből a hegylábon kanyarodnak. Nekik ezt tudniuk is kell.
De az amatőröknek sem árt megtanulni, mert előfordul, hogy kanyarban a völgyláb elkalamol, és akkor a hegylábon kell befejezni a kanyart.
Ezért tanítják is a külső élen való kanyarodást. Van olyan gyakorlat, hogy 1 lábon csúszik a síző és felváltva kanyarodik a belső vagy a külső élén a sínek.
Ha ezt tudja valaki, az növeli a biztonságot, ami szerintem egy amatőrnek is fontos szempont.

Na erről beszélek. WFeri

15 éve van "carving"lécem,azt nem tudom,hogy a technikám milyen de azt nagyon élvezem !Bocsi élvezném!

Nem is egészen értem ezt a polémiát. Aki sízik, mindig a terephez alkalmazkodik. Ne mondjátok már, hogy a síelést kedvtelbésből űzők legfontosabb problémája, hogy melyik "technikát" részesítik előnyben. Vagy csak túl öreg vagyok és lemaradtam a világról. Carving, párhuzamos farolós (nem feltétlenül zártlábas!), nem hinném, hogy ez ennyire kardinális kérdés. A telemark egy különleges síelés - Chernel István: A lábszánkázás-ról írt egy-s-mást. Az egybotos síelés megvan bárkinek is? A lényeg: ne keverjük a síelés technikai részleteit pl. a versenysízők hihetetlen "technikai" megoldásaival /van, hogy minden logika ellenére hegylábon terhelve tud irányt tartani, mert van kondija, tudása)- szóval élvezettel figyelem a hozzászólásokat - néha még tanulok is belőlük - remélem még hasznosítani is tudom. Bár én nem tanult technikát síelek, csak 65 éve élvezem. WFeri

A telemark mindig is kevesek játéka lesz. Lényegesen jobb erőnlét az alap. Pályán kívül a rögzítetlen sarok a nehezebb helyeken nagyon nagy hátrány. Ha telemarkot látok mindig Sárki jut eszembe.., ő kezdte el itthon.

Szia Zoli!

Valóban tetszetős a telemark mozgás is.
Mivel én még nem próbáltam, így nem tudom, hogy mennyire biztonságos. Én úgy látom, hogy telemárknál csak a külső lábon van testsúly. Vagyis tulajdonképen 1 lábon kanyarodik a telemárkos. De mi van, ha a terhelt lábon a sí megcsúszik egy jégfolton, vagy megakad egy kőben? Akkor nehezen tudom elképzelni, hogy simán át tud állni a másik lábára. Ugyanez elmondható a zártlábas farolós technikára is.

A karvingnál viszont mindkét láb terhelt (ha nem is azonos mértékben), és viszonylag könnyű átállni a másik lábra. Vagyis én a karving technikát biztonságosabbnak tartom. Ezzel a technikával sohasem zakóztam akkorát, mint a hagyományossal. Pedig karvingnál nagyobb sebességgel el lehet ereszteni a lécet.

Jól látom?

Ha különlegest szeretnél:

Melyik a jobb? Nem tudom.
Melyik a szebb és elegánsabb? Ez.
Melyik a biztonságosabb? ?
Melyik tud több élvezetet nyújtani? Ha egyszer megtanulom...
Érdemes-e megtanulni? Miért ne?

Így már érthető.

A mosolya.......